Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

Poklul j árának az szegény, cigányok, — Nem tudom ha Egypto m-e országok? — Tudom otthon voltanak hatalmasok; Isten veszté, — marada. csak sátorok. 4 A cigányok őshonukból magukkal hozták a különböző mesterségekben való jártasságot, a furfangot, a zene művészet iránti fogékonyságot; de az enyém tied közt akkor se tudtak különbséget tenni, a munkakedv, a takarékosság s az elvont dolgokkal foglalkozás képessége, nem volt meg bennök. Vallásuk sohasem volt. Se hitvallásuk, se vallásos szertartásuk. Hajdan ugy, mint ma, rendesen azt a hitet vallják, a melyet a falu, melynek határán felütötték sátorfájukat.5

Állhatatlan e nép mindenben; csak ősi természetét nem tagadja meg soha. Mintha egy falka emberi madár volna, a legelső ellenséges érintésre, könnyű szivvel vándorol egyik égaljról ama másik alá, hol kevésbbé zaklatott életet vél föltalálhatni. S a mily könynyen változtatja lekhelyét, ép oly hamar tagadja meg a villást, melyhez az előtt legalább névleg tartozott. Az egyház szolgálatát igénybe veszik ugyan,6

de ez, a keresztyén hivek részéről, kivált régenten, sokakban megbotránkozást szült.7

Egy erdélyi katholikus ember évjegyzeteiben olvassuk: „Anno post partum Virginis 1613. pridie 14. Junij copulatj sunt publice cingary in templo Caluinistarum a pastore Luca N. H. Vngariensi, quod summa est impietas."8 Keresztyén országokban megkereszteltetik magukat, valamint a kolosma (komapénz) kedvéért gyermekeiket többször is, ép oly könnyű lelkiismerettel, mint a hogy mohammedánok közt alávetik magokat a főpap késének. Görögök közt görög, katholikusok közt kath., protestánsok közt protestáns hitet vallanak. Ez állhatatlanságból következtethetjük, minő fogalmaik lehetnek a vallásról ? Vagy tán sokkal helyesebben mondhatjuk, hogy mennyire nincs képzetük sem a vallásról. Nincs az a szent kötelesség, melyet el ne mulasztanának, nincs oly ima mely elhagyná ajkukat, nincs az a templom, melynek küszöbét Istenhez vágyó szivvel, átlépnék. Az erdélyi oláhság közt, közmondásként jár szájról-szájra, hogy a cigányok temploma szalonnából volt s megette a kutya.9 A szülők gyermekeiket oktatás nélkül nevelik, s a 4 Thaly Kálmán: Régi magyar vitézi énekek. Pest, 1864. I. 49. 5 Peyssonnel : Observations historiques et geogr. sur les peuples barbares, qui ont habité les borda du Danube. Paris, 1765. p. 112. Swinebunie : Travels through Spain. London, 1779. p. 230. „Thougli they conform to the Román catholic mode of worship, tliey are looked upon in the liglit of unbelioveís.® 7 Ahasv. Fritschius : Diatribe hist. pol. de Zygenorum origine ete. Jenae, 1660. ív szám. 8 Magyar történelmi tár. Pest, 1859. VI. 262. 9 Fr. Griselini: Gescli. des teuiesvvarer Banats. Wien, 1780. gyermek megnő mint az Isten bogara, gondozatlan, ruhátlan, bár apja váltig hajtja, hogy ő ruházza anyaszült meztelen fickándozó purdéját. Sajátságos népfaj ez. Mint megtestesült gúny, vigyorog sátra rongyai mögül az idegen népek ünnepélyein vagy küzdelmein. A szenvedélytől megviselt fakó szemeikből hitetlen gúny cikázik mindenre a mi más nép előtt szent, a mit mások tisztelnek, 1

s a mi parancsolásra vagy engedelmességre vonatkozik. Ehezképest, közönyösen vagy épen haragosan hallgat mindent, a mi jövendő sorsukra, Istenre vagy átalában elvont fogalmakra vonatkozik. A jámbor téritők is alighanem falra hányják a borsót, evangeliomról szólva a puszta vadvirágai előtt. Egy i'égi példa, mely azonban í-ájok nézve mindég uj marad, megvilágositja állításunkat, Toppeltinus 2

konstatálja azt a csudát, hogy egy erdélyi cigány, gyermekét az iskolába küldte. A gyermek a felsőbbség engedelmével fölvétetett az intézetbe ; de csakhamar elhunyt. Halála után a cigányok tüstént a papsághoz mentek, hogy attól, fiatal rokonuk számára, ki mint diák végezte be földi pályáját, tisztességes temetést kérjenek ki. Ez alkalommal egy pap azt kérdezte tőlük, vájjon hiszik-e, hogy a kiszenvedett ifjú a végitélet napján föltámad ? Fura dolog azt hinni — ez volt válaszuk, — hogy a dög, az élettelen test újra megelevenül, s majdan föltámad ! Mi ugy gondoljuk, hogy majd csak akkor támad föl, mikor az a ló, melynek néhány nappal ezelőtt lehúz -tuk a bőrét. Egy magyar nemes asszony szintén beszélgetett udvari cigányai előtt a boldog üdvezülés jótéteményeiről, de kinevették, azt mondva, hogy csak az ér valamit, a mijök most van, halálukon túl nincsen semmi.3 Igy gondolkozik e nép a hitágazatokról. Az egyházi szertartást sem ismerik a magok körében. Házasságot a vonzalom s rokonszenv alapján szoktak kötni, s megesküsznek a bodzafa alatt. Létrehozzák a szövetséget csaknem gyermekkorukban, minden teketória nélkül, nem ügyelve a vérrokonságra sem. A családjokban előforduló születést közönyösen veszik, s újszülötteiket, hajdan, állítólag a kocsmában keresztelték volna meg.1

A halálozás azonban rövid, de heves, kitöréses, őrjöngő fájdalomba ejti őket. Ilyenkor a kétségbeesés élőképei, s a temetést némi szertartással végezik. A közelmúlt években, abaujmegyei Gönc mellett, 1 Boué : La Turquie d' Europe. T. II. p. 78. 2 L. Toppeltinus de Medgyes : Origines et occasus Transsylvanorum. Lugd., 1667. p. 55. seqq. 3 Anzeigen aus sammtl. k. k. Erblandern. Wien, 1776. S. 167. 168. Ez értelemben nyilatkozik Predari is : Origine dei Zingari. Milano, 1841. p. 153. „Ignaro o incredulo di tutto, egli ne spera ne teme alcuna cose öltre la tómba; muore nel solo sent imento della sua materiale dissoluzione." 4 Toppeltinus i. h. p. 56. ^Infantes in caupona sacris suis iuitiant, quem actum nefarie Baptismum vocant."