Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

nok is akadnak soraikban, kik testvéreik megtérítésén óhajtanának munkálkodni. Ezt bizonyítja egy vándor cigány muzsikus levele, melyben arra kéri föl a biblia-társaságot, hogy állítson föl társai üdvére egy kizárólag cigány iskolát. Mi is óhajtjuk a Bull. de la Soc. biblique-el, hogy végre valahára viradjon föl már a cigányokra is az evangeliom napja. De nem igen bizunk egyfelől a Proselytenmachereiból élő ügynökök tudósításában, mert hisz azok írhatták a cigányok nevében a folyamodványt —, másfelől nem tudunk bizni az oláh-cigányban, azon, a földkerekségén páratlan népfajban, mely egyátalában nem érzi szükségét a hitnek, mely a szó szoros értelmében, absolute hitetlen. Ha valamely nép sorsán kívánunk munkálkodni, ismernünk kell faji sajátságait, melyeket multjok tár föl előttünk. Egy-egy nemzet jövőjét, élettörténete fejti meg előttünk. Saját kutatásaink nyomán, vegyük csak szemügyre a cigányok múltját: abból megtanulhatjuk, hogy közöttük még a hit torzképe, a babona sem tudott gyökeret verni. Hazánk területén, Bárdossi és Enessei szerint II. András, Tomka-Szászky szerint Kún László, Peschel és Hunfalvy Pál szerint Nagy Lajos király uralkodása idejében*, egyszerre csak megjelenik egy nép, mely, mint a „szél jegyese", innét elszéledt egész földrészünkön. Senkit sem kivánt járom alá vetni, de féket nem ismerő természete, az alattvalóságot is megtagadta. Uralomra sohsem vágyott, de jogot sem kért a megtelepedésre. Evkönyveinkben a cigányok, csak 1417-ben Zsigmond alatt jönnek elő, kitol hat év múlva védlevelet és saját vajdáik előtti bíráskodási jogot nyertek. ** E népet, bevándorlásakor barátságosan fogadták. A keletről szakadt törzset a középkori felfogás holmi szent nymbussal vette körül. Ezenkívül abban a hirben állottak, hogy a bűbájosságban igen kitűnők. Nem is tűrték el a középkori c gányok, hogy a polgároktól megsértessenek. A ki egy „pogány "t megütött, ami gyakori eset volt, és pedig a legtöbbször nem ok nélkül, a szent szék által egy aranyforint birságra Ítéltetett. 1 De a közbecsülést minél hamarább eljátszották. Konstancba, veszett hirük már előbb érkezik, mint ők maguk. S midőn karavánjok oda ér, a konstanci krónika így nyilatkozik róla: „In dem 1430 jar do kam ain schwarz folk gezogen, hiess man Ziginer, und warent uss * Bárdossi: Animadversiones de insurrectione nobilium. Budae, 1792. p. 98. — Enessei: A tzigán' nemzetnek történetei. Komárom, 1798. 25 1. — Tomka-Szászky: Introd. in orbis hodierni geogr. Posonii, 1748. p. T.H. — Hunfalvy : Magy. ethnogr. Budapest, 1876. 41. és 514. 1. ** Pray : Annales Reg. Hungáriáé. Vindob. IV. 275. Zsigmond salvus conductusát közli Oeffelius : Rerum Boicarum Scriptores. Aug. Vind. 1763. T. L p. 21. 1 Zeitschr. für deutsche Kulturgesch. Neue Folge. Hannover, 1873. S. 166, dem mindern Egipten oder nicht veit . . . sitz (két vagy három betű hiányzik, tán bisitz •= beiseit) dar von in ainer insenlen. Die zugent mer denn sechs oder siben jar in allém land mit grosser armut und ellend und m i t grosser untruw, wan sí stalent, was si an komment und wie es in werden mocht mit zoberlisten, warsagen und menger hand fund und list, di si tribent."2 Németországban, ily korán fölismervén gaz voltukat, csakhamar megkezdették üldözésöket. Nálunk azonban, a nép mulattatói, zenészei és bohócai lévén, némi kegyeletben is részesültek. Külön vajda alatt állottak. Erdélyben utolsó vajdájok az I. Rákóczi György által kivételesen kinevezett Vallon Péter volt. A cigány-vajdaság a nemzeti fejedelmek korában jövedelmező állás lévén, az uralkodók által kitűnő szolgálatok jutalmáúl rendesen főnemeseknek adományoztatott. E méltóságnak az Approb. Gonst. III. R. 58. T. 1. Art.ban kimondott eltörlése azzal indokoltatott, hogy azon per abusum becsúszott hivatal a nyomorult cigányság sok huzavonásával jár. Azóta e nép csak hanyatlott. Mint keleti törzs, szívósan ragaszkodók szokásaihoz, melyekből soha egy batkányit föl nem adott. Már pedig a művelődésben a megállapodás egyértelmű a hanyatlással. Midőn az egész világ megmozdult, hogy a fejlődés magasabb fokára emelkedjék : a cigányt e világfolyam érintetlen hagyta, s megmaradt sátorfájánál. Pedig kétségtelen, hogy a cigányok a művelődés több elemét hozták magukkal őshazájokból, mely legvalószínűbben Hindostán volt. Ezen őshonából azonban úgyszólván, mitsem hozott magával mi arra emlékeztetne, s viszont nem csalogatta ide az „igéret földének" vagy valami nagy „nemzeti örökségnek" vérmes reménye. Azt sem tudni, Ázsia vagy Afrika mely sivatagairól hordta hozzánk a szél; azt sem tudni minő szükség zavarta más égalj alá. Vannak kik egyptomiaknak tartják őket. De e tévállitásnak alighanem az alapja, hogy barnabőrűek lévén, az al&ío\p = napégetett, barna, melléknevet alkalmazták rájok, s az rajtok maradt, mint származás név. Pforzheim városka (badeni nagyhercegségben) vártemplomában, azon pillérnél, mely a sekrestyétől a közép hajót választja el, — magam is láttam egy érdekes síremléket, melynek eme folirata a cigányok egyiptomi eredetét hirdeti: „Anno dni 1498 vf mentag nach vrbani starb der wolgeborn her Johan Frygraf v s z k 1 e i n egipten dem got gnad des sel got barmherzig sy.' Az angoloknál végkép rajtok száradt a hasonlóan egyiptomit jelentő G i p s i e s, a spanyolok és portugáloknál a G i t a n o s szó. Nálunk is tréfásan Pharao népe a nevök. De már egy 1550-ki hegedősünk rázza a fejét, egyiptomi eredetök kérdésében : 2 Konstanzer Ckronik von 307 bis 1466. Nagy ívrét papirkéz-1 iratban a Konstaoz városi levéltárban.