Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-09 / 36. szám

sógót, el a sziveket szelíden megfékező hatalmát és elfajzik, elkorcsosul, önboldogitó, haszonleső morállá leend. Lehet valaki a legnemesebb erkölcsi idealismusnak ápolója dacára annak, hogy minden dogmatikát és metaphysikát alapjában elvet, — találkozhatik, a ki a legkifogástalanabb erkölcsi jellemmel bir, jóllehet a szabadságot és akaratot tagadja az emberben, ezt mind megengedjük, csakhogy itt nem arról van szó, mi mindent egyesíthet valamely egyes önmagában, hanem arról,a mi a dolgok természetében fekszik, a mi az emberi természet állandóan maradandó tulajdonaiban gyökeredzik. Minden vallásnak ethikára van szüksége és pedig olyan ethikára, melynek üdítő forrásai a vallásos hitvilág erős szikláiból tisztán buzognak. És végre minden vallásnak kul tusra is van szüksége. Jóllehet az egyedüli kultus, mely föltétlen értékkel bir és a melytől minden függ, ezen kultus az élet maga, az Istennek imádása lélekben ós igazságban, az utcán ép ügy mint a templomban. Hogy azonban ezen kultus életet lehellő, elevenitő legyen, szüksége van szent helyekre és időkre, egyházi cselekvényekre ; melyek által a vallásos metaphysika a szivekben ébresztetik, erősíttetik, tisztíttatik, metyek által a vallásos ethika az Istennel való folytonos érintkezés folytán az akarat és érzületbeu állandó gyökeret ver. Zárjátok be a templomokat, szüntessétek be az isteni tiszteletet, töröljétek el a kultusts. meglátjátok, s a sziv szentélyének oltára is romba dől ós emelkednek „gyalázatra való oltárok Baalnak tömjénezni,4

' a vallás megszűnik szivnemesitő, boldogító erőnek lenni. Teljességgel egyetértünk tehát azokkal, a kik azt mondják, minden életrevaló vallás e hármat követeli: metaphysikát, ebből folyó ethikát és ennek megfelelő kultust. De ime a liberális protestantismus nem bir-e ezen három kellékkel ? Vizsgáljuk! Először a matephysika ! Csak lehetetlent ne követeljenek ! Egy kész, befejezett dogmával, mely mint békó a sziveket megköti ós mint csalhatatlan, változhatlan isteni szózat szerepel, mint az a reformatio korszaka kicirkalmazta és az orthodoxia megtartja; ilyen dogmával nem bir, nem is akar bírnia liberális protestantismus, mert Lessinggel azt mondja: „dass der Besitz sicher. trage, hochmiithig macht, und nur das Ringen gesund und írisch erhált." Tudja a liberális protestantismus a mindennapi tapasztalatból, hogy minden embert lehet tökéletesitni, képezni, csak azt neui, ki magáról ostobául azt hiszi, hogy ő már tökéletes ; tudja, hogy az igazság nem valami kész formula, melyet az ember zsebkiadásban magával hordhat, ós az utcán árulhat, hanem igenis tudja, hogy az igazság egy örökké mozgó hatalom, mely tulajdonkép minden individuummal újonnan születik. A liberális protestantismus az egyedül boldogító hit e tóvelves balhiedelmében nem szenved. De van neki legalább egy vallásos alap-ideája, melyen minden az isten ós világróli nézetei nyugosznak, mely, bár az egyes gondolkozásának ós kutatásának a legtágabb műkört engedi, de a különféle véleményeket és gondolatokat még is féken tartja ós biztos célhoz vezeti. Melyik már most azon vallásos alapeszme, mely a liberális protestantismusnak alapul szolgál ? Ez az ő istenfogalma: Isten t. i. mint lélek, jóllehet lényege szerint különböző a világtól, a mint csak az egy a soktól, a teremtő-alap a teremtett-től, az örök a változandótóL a gondolat az agytól, a lélek a testtől külömbözhetik, de nem különválva a világtól, uem valamikóp hely és térileg elkülönítve attól, mint külön dolog a többi dolgok mellett, mint külön lény a többi lények mellett, mely egy bizonyos helyről bele nyúlna a világ természetes folyásába és azt mindenható kezével kénye-kedve szerint megváltoztatná bizonyos céljai és szándékai elérésére, hanem mint olyan Istent hiszi, ki mindenütt jelenlevő lélek, és a világ örök szép rendjének természetes lefolyásában mutatja bölcsesógének végére mehetetlen utait ós érvényesíti akaratját. Ezen istenfogalom képezi azon éles határvonalat, mely a liberális protestantismusnak ugy jobbra mint balra kiielöli állását: jobbra az orthodoxia, a régi egyházi dogmatika ellenében, mely minden nézleteiben egy Istent állított oda, ki emberhez hasonló, önkényszerüleg cselekedve, kívülről nyul bele a világba, csodákat müveit ós a dolgok természetes rendjét, a hol neki tetszett, szétszakitá. A liberális protestantismus a mint én tudom, ezen istent minden pontjában tagadja és az ő isteneszméje alapján az egész régi egyház dogmatikáját a világ teremtésétől kezdve egész a világitóletig egy dynamikus világnézlet értelmében rádikális megváltoztatásnak veté alá. Ha látom, hogy a liberális protestantismus a csodarendszert minden részleteiben Bileam beszélő szamarától a vért izzadó szűz Lateau Luizáig elveti, ha látom, hogy szeretett embertársa betegágyánál egészen más érzelmekkel áll, mint Luther, ki istenét 71*