Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-09 / 36. szám

gúnyolódásának tárgya, ós a liberális protestantismus jelenleg a vádlottak padján ül, mint olyan, mely elméletileg tekintve semmi más, mint nyomorult fólszegsóg, energicus ós következetes gondolkozás hiányában, vallásilag tekintve pedig mindazt nélkülözi, a mi egy életképes valláshoz tartozik. Azt mondják : minden vallásból szüksógkép e háromnak nem szabad hiányozni: metaphysikának, ethikának, mely amazon nyugszik ós egy megfelelő kultusnak. A liberális protestantismus mind a hármat nem birja ! Metaphysikája régi egyházi képzetek össze nem illő rongyaiból, — melyeknek formuláit szinvegyületes tarkaságban használja, — ós modern ideákból áll, melyeket bizonyos homályos határozatlanságba burkol; e t h i k á j a pedig a szószékről való vagy száraz moralizálás vagy untató érzelgés; végre k u 1-t u s a a régi protestáns istenitisztelet sovány maradványain teDgődik, melyek azonban nem illenek már az ő képzeteihez, és minden elevenitő hatásukat értelem, érzelem és akaratra elvesztették. Itt egy percre megakarunk állani és azon szemrehányásokat megvizsgálni, melyek a liberális protestantismusra dobáltatnak. Azt mondják, — ós helyes is ezen állítás, — hogy minden vallásban meg kell lenni e háromnak: metaphysikának, ethikának ós kultusDak. Kell birni metaphysikát, azaz hitet abban, a mit nem látunk, erős meggyőződést arról, a mi, mint a dolgok igazi lényege, a világ látható jelenségeiben teremt ós működik. És ezen hit minden időben teremtett magának egy hitképzetekrőli világot, vallásos népmetaphysikát a görögök Olympjábó1

, melyen a hatalmas istenek trónoltak és az emberek sorsát kedvök szerint intézték, egész a monotheisták istenóig, kit a végetlen ég nem foghat be, kitől, ki által és kiben lettek minden dolgok, ezen hit metaphysikát teremtett magának, azon „tiszta tantól" kezdve, melyre a reformatio joggal oly nagy súlyt fektetett, a jelenkor kisérleteig, mely kísérleteknek célja a vallásos ismeretet, összhangzásban a jeleukor tapasztalatai és felfogásaival, megalapítani. A hol a hitnek ezen érzékfeletti világa, az értelem kételyei által érintve, ingadozóvá lett a szivekben, ott a gyakorlati kegyesség is elveszti örömét, tetterejét, ideális röptét, benső isteni lelkesedósét. A hol pedig ezen metaphysika egészen fel lőn forgatva egy megváltozott idő fogalmai által, ott a kegyesség gyökerei is kiszáradtak, elhaltak, a mint ezt napjaink ezer példái mutatják és az egész miseria, mely alatt sóhajtozunk, ép onnan ered, hogy egy korábbi metaphysika, egy hagyományos hit romba dőlt, dacára az azt mesterségesen fenntartani és felcicomázni akaró furcirozott kísérleteknek; egy uj vallásos világnézletnek pedig még nem sikerült határozott érvényre jutui. Fájdalmas panasz hangzik napjainkban, azon elvesztett hit felett, mely mint egy régi istenszobor lábaink előtt romban fekszik, nagy elkeseredettséggel folyik a harc egy nj világképért, melybe az ember szelleme az universumot, ugy a természetit, mint az erkölcsit befoglalhatná, mely a gondolkozásnak ismét egységet ós kielógitóst, a kedélynek ismét meleget és világot, az akaratnak erőt ós bátorságot adna. Fülemben cseng mint titokzatos szózat „egy atheista imája," mely a legújabb idő egy megpróbált gondolkozójának hátrahagyott irataiban lőn feltalálva. Az ima igy hangzik: Wenn ich an meine Lieben denk', An die Gestorbenen und die, so leben, So ist mir, als miisst ich aus Herzensgrund, Die Hánde zum Gebet erheben. Zu wem ? — wohin ? Ich weiss es niclit, Zu wem ich sie erheben könnte, Wo ist das liebende Vaterherz, Das meinem Fleh'n Erhörung gönnte ? O kame meinem verlangendem Sinn, Von seinem Sein geweihte Kundé, Ich würde beten voll Inbrunst heiss, Wie nie ein Pilger auf heil'gem Grundé. Docli wenn mein Herz verloren klagt., Wer ist's der venimmt die Klage ? Und sprech' icli mein tiefstes Fühlen aus, Weiss ich, ob ich's den Lüften nicht sage ? Doch beten wollen, ist aucli Gebet, Ist denn ein Ohr, zu hören meine Klage, Und ein Herz, wie mein's zu erbarmen sich, Und zu achten unserer Menscliheitstage. So leg' ich an diess Gottesherz, Der Geliebten Tod und Leben, Dass ihnen er gebe, was ich nicht vermag, Und was ich so gerne möchte geben. Mily meghatóan kesereg itt egy sziv, elvesztett hite felett, és bensően érzi szükségét egy uj metaphysikának; egy sziv, mely hinni vágyódik, de az ész útját állja. Igen! A vallás metaphysikát követel és másodszor ethikát is, mely a metaphysikából folyik; érzületet ós tettet követel, melyek egy érzékfeletti hitvilágból merítik ösztönöket és indokaikat. Ha az erkölcs, vallásos alapjától elválik, ha nem áll összeköttetésben egy erkölcsi világnézlettel, ha nem merít. vallásos ihletű örök forrásokból, akkor elveszti mély-