Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-02 / 35. szám

VI. De másrészről senki sem tagadja azon mindennemű nehézségeket, melyek valódi kiegyenlitós (compensation) nélkül az erőltetett ós szakadatlan munkából, szünet ós pihenés nélküli erőmegfeszitésből származnak. A mint ezt egy liires államférfiú mondta: „Lehető, hogy valamely munkás többet hoz létre hét, mint hat nap alatt; de a kisérletet nem kell nagyon meghosszabbítni. Kétséges, vájjon többet hoz-e létre hót hót i apos hét, mint hét hat napos hét alatt; és bizton lehet állítani, miszerint hót év alatt az olyan ember, kinek nincs vasárnapja, kevesebbet fog dolgozni és kevesebbet hozni létre, mint az, a kinek hetei a hetedik nap euyhitö nyugalmával vannak megrövidítve. " Több éve már, hogy azon megjegyzést tették, midőn az európai emigránsok még New-Yorkból keletre mentek óriási nagy fogatokon, négy-ötszáz személyből álló csapatokban utazván, hogy az indiánoknak elleutállhassanak, — miszerint azon csapatoknak, melyek a nélkül utaztak, hogy barmaiknak időt engedtek volna a pihenésre, rendesen több időre volt szükségük, mint azoknak, melyek vallásos lelkiismeretességüknél, vagy más indoknál fogva, egész vasárnapon át pihentek. Kétségkívül, ott is mint másutt, semmit sem kell túlhajtani; nem kell Mózes vallásuabbnak lenni Mózesnél és a körülmények — különösen utazás alkalmával — teremthetnek olyan anyagi kényszerűségeket, melyekkel számolni kell ; s csakis mintegy tapasztalással többet említjük ezt a többi mellett, a nélkül, hogy kivonnánk belőle a kivonható tanulsagot vagy következtetéseket. De épen itt találkozunk azon a modern ipar követelményeiből vont nagy ellenvetéssel, miszerint lehetetlen akár a uagy nyilvános hivatalokat, akár bizonyos számú magán vállalatok munkáit félbeszakítani. Gyermekes dolog lenne eltagadni, azon uj feltételeket, melyeket ezen század találmányai, főként a kereskedelem fejlődése által adott lökés és a mindig bővülő termelés szab a munka elé. Kénytelenek vagyunk e pontra nézve minden szükséges engedményt megadni ; de szintén kell, hogy nekünk megengedjék előbb: Hogy az, a mi kivihető Angolországban és az Egyesült Államokban, szintén kivihető Európa minden államaiban. Hogy az ipar ós kereskedelem jogai nem nyomhatják el az ember és a társadalom jogait és érdekeit. Végre, hogy ha nem lehet lehetetlent tenni, legalább mindazt kell valósítani, a mi lehető s nem kell visszaijedui a feladat nehézségei elől, midőn arról van szó, hogy megakadályozzuk a faj elgyöngülését ós a munkás elerkölcstelenülósót. Azon nagy dolgoknak, melyeket az ember tehet, megvan a maguk értéke, de azok sohasem lesznek nagyobbak, mint maga az ember és sohasem kell a munkást semmiféle ürügy alatt sem feláldozni a munkának. Montalembert egy jól ismert maxi mát módosítván, mintegy huszonöt óv előtt mondta a vasárnapot illetőleg: „Az ipar van az emberért és nem az ember az iparért.* Nem arról vau tehát szó, a mint azt gúnyosan állították, hogy elnyomjuk azon hajókat, me]

yek a tengereket hasítják, sem hogy megállítsuk a kocsik ós gőz mozdonyok forgalmát, sem hegy felfüggesszük a táviratok kihordását, sem hogy bezárjuk a távirdahivatalokat, sem hogy eloltsuk az utcákon a légszeszt, sem hogy paralyzáljuk a rendőrség vagy a tisztviselősóg működését. Csak arról van szó, hogy a menynyire lehető megadjuk minden hivatalnoknak vasárnapjuk élvezetét, elnyomván mindazt, a mi nem szorosan szükséges s megkevesbítvén a munkaórákat ott, hol a jó érzék mutatja, miszerint niucs rá mód, hogy azt teljesen elnyomjuk. Elismertük, hogy sok nehézség van ebben ; de ha be lenne valamely országra nézve bizonyítva, hogy élet ós halálkérdés rejlik abban, az elszegényedésnek, az elgyöngülósnek, az elnéptelenedésnek oka, bizonyosan kutatnák és alkalmaznák a gyógyszert. Itt már aztán nem kiáltanának fel ekként: Inkább vesszenek el a gyarmatok, mint egy elv! Ep oly kevéssé mondaná az állani: inkább veszszen el a nép, mint a szabadság! Meg fogja a népnek engedni, hogy alább sülyedjeu, mivel azt megakadalyozni nem tudja; de nem fogja engedni, hogy a faj kiveszszen; ós ha a túlhajtott ivásról és túlhajtott munkáról van szó, bizonyára fog módot találni arra, hogy leverje az ellenséget. Másrészről, a nehézségek csekélyebbek, mint a minőknek azt gondolják s a nélkül, hogy újra Augolország ós az Egyesült Államok példájára hivat-* Rapport á l'assemblée législative pour l'observation des dimanehes et jours fériés-séances du 10. décembre 1850.