Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-02 / 35. szám

Huszadik évfolyam. Budapest, 1877. szeptember 2. PROTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KI AD Ó-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példány nyal mindég* szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök folyó hó végével lejár, annak megújítására felkéretnek. Tóth Ferenc dunántúli ref. superintendensnek a magyar prot. egyházi unió tárgyában gróf Zay Károly választmányi elnökhöz intézett levele. A Bachkorszak mételyező befolyása sehol oly mély nyomokat nem hagyott maga után, mint a protestáns egyház terén, hol a hatalom akkori jelszava, a „divide et vinces", oly mértékben sikerült, hogy ha a patentalis erőszakolás a protestantismns érdekességét egy nagyszerű tényben föl nem tünteti, a testvérfelekezetek ma egymásra nem ismernek. Még igy is elég idegenkedés maradt fenu, hogy egyházunknak a negyvenes években folyt egyik legjelentékenyebb mozgalmát mai időben másnak mint szép álomnak tekinteni nem birjuk. Értem a protestáns felekezetek egyesítésére eélzó törekvést, mely kalandosan megindítva, practicus elmék által csak hamar oly mederbe lett terelve, hogy tisztelettel a történelmileg kifejlett tényleges állapotok iránt, csakis a cselekvő erők tömörítése vétetett célba, mi ha eléretik, abból felszámithatlan sok jó árad vala ugy a egyházra mint az nemzetre. Most hogy e dicséretes törekvéstől oly szégyenletesen elestünk, azt hiszem, tanulságos okulásul szolgálhat, ha felmutatjuk, mikép gondolkodott amaz időkben a prot. egyház egyik vezérférfia, kit practicus alkotó szelleme kortársai közül nagyra kiemelt, ama kérdésről, melyet a mai bölcseség az ábrándok birodalmába szeret utasítani. E tekintet indított arra, hogy a következő régiséget, mely szellemi tartalmánál fogva az eszme örök ifjúságával bír, lapunk élén mint vezércikket közöljem. B. M. Méltóságos Elnök úr! Miként éitek én a munkába vett unióra nézve, azt a következő sorokban megirni szerencsém van. Én ezt az uniót szívem szerint óhajtom, s hiszem, hogy minden a dologhoz értő protestáns óhajtja ezt. Mert a két protestáns egyház főelvei most is azok, melyekből kiindulva, együtt szakadtak el a római egyháztól, és a melyeket még ma is együtt úgy oltalmazunk ós követünk, mint oltalmazták és követték azokat reformátoraink, kiknek mi utódai vagyunk. Mi a tudományban nem különbözünk egymástól ; mert ma is mindkét prot. egyház azt hiszi, hogy szent vallásunknak egyedüli kútfeje és zsinórmértéke a szentirás; lv»gy mindenkinek szabad vizsgálódás s meggyőződés után kell azt hinni, a mit hisz; hogy semmi emberi tekintet vagy kényszerítés a hit dolgába be nem folyhat; hogy minden conciliumokat végzéseikkel együtt meg kell vetni, ha azok a szentirással ellenkeznek, és a szentírást emberi hagyományokból nem szabad magyarázni, hanem egyedül magából a bibliából. Innen a németországi reformátusok eleitől fogva az ágostai vallástétel sorsosival egyeknek tartattak, és a vestfáliai békekötésben is így állapíttatott meg az ügy, valamint a reformátusok is az ő confessióik közé az ágostai hitvallást is belé nyomatták, akarván ezzel is az ő tudománybeli egységöket kijelenteni. És így semmiféle alapos hitágaztt minket egymástól el 69