Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-02 / 35. szám

uein választott, hanem csak bizonyos hitágazatról formált véleménye némely polemisálni szerető tudósoknak eszközölte a szakadást. A vélemény pedig, mivel nem hitágazat, azon túl lehet adni, maga a bibliai tudomány örökké ugyanaz maradván nálunk ós közöttünk. De maga a rom. cath. egyház is, örökké ugy nézett minket, mint uniáltakat, és a kik azon egy tudományt valljuk ; mert mindkét egyházat egyformán üldözte ós kárhoztatta, s folyvást igyekezett bennünket egymástól elválasztani, s hitbeli uniónkat elrontani; de a história mutatja, hogy mennél jobban nyomattatunk, annál inkább szövetkeztünk, és védelmeztük egymást mint ugyanazon tudomány vallóit. Ez az oka, hogy mihelyt észrevették reformátoraink, az eltérő nézet miatt készülőben levő szakadást, azonnal elejét kivánták annak venni, de a reformátió utáni századokban is igyekezett mindkét egyház a szakadást megszüntetni, s hitsorsosit az eredeti egységre visszavinni. Ezért tartattak Marpurgbau 1529, Yittenbergben 1536, Sándomirban 1570, Lipcsében 1631, Casselben 1661, s több helyeken a két egyház egyesítésére vonatkozó gyűlések. De magyar hazánkban is igyekeztek őseink ezen unió létrehozásán, mint ezt igazolja Samarjai János superintendensnek ily cimű munkája: „M agyar harmónia, azaz, az Augustáua és Helvetica Confessió Artikulusainak egyező értelme, melyet Samarjai János superintendens ily okkal rendel össze, hogy az artikulusokban fundamentomos ellenkezésnem levén, a két confessiót követő atyafiak is, a szeretet által egyesek legyenek." Nyomatott Pápán, Szepesváraljai Bernhárd Máté által 1628. Nem oly uniót akarunk hát mi, mely csak most akarna létrejőni, hanem reuniót kivánunk, vagy azt, hogy a polemisáló tudósok véleménye által kétfelé szakasztott azon egy hitnek sorsosi külsőleg is uniáltassanak, egy és ugyanazon egyházat képezvén, már aztán annak akár protestáns egyház, akár protestáns evangelika egyház legyen is a neve ; s ennél fogva, nem is az itt a cél, hogy egyik felekezet általmenjen a másikhoz, hanem hogy mindkét felekezet olvadjon ismét össze azon elvekben, melyek a reformációt előhozták, ós a protestánsokat a római egyháztól elszakasztották. Lám a nemegyesült görög egyház egy része egyesült a római egyházzal hazánkban, bár némely ceriuioniái s hitvéleményei f'enmaradtak, de a melyek lassanként elenyésztek. Egyesüljünk hát mi is, a két egyház eredeti elvei ós tudományában, a magány véleményt, s a koronként becsúszott cerimoniákat az idő egymás utáu megsemmisiteudi. A mi pedig az unió létesítése módját illeti: 1. Sietni e dologgal nem kell, hanem kimondatván az unió óhajtása, mindenkinek időt kell engedni a gondolkozásra. 2. Itt semmi kényszerítésnek helye nincs, ellenben egyedül a dolog felőli felvilágosítása a népnek szükséges, eleibe adatván, hogy mi mindketten ugyanazon elvekből indulva váltunk el a római egyháztól, s hogy a közöttünk támadt szakadás csupán egyesek véleménye, s oly dolgok ki magyarázásából következett, melyeket emberi elme ki sem magyarázhat, de a melyeknek nem tudása senkire kárhozatot nem von. 3. Kezdeni kell e felvilágosítást ncár az iskolában oly kézikönyvek készítése s kölcsönös használata által, melyek a tárgyat históriai adatokkal felvilágosítják. Erre kívántam én készíteni iskolás gyermekeinket már 1838, mikor még az unióról hazánkban szó sem volt, az Osterwald kis históriáját, vagy egy ívvel Nagy Konstántintól a reformációig történt nevezetesebb dolgok leírásával megtoldván, mely könyvecskének 46-ik oldalán ez a kórdós tétetett fel : „a két prot est. egyház akart-e már egymással egyesülni", melylyel a tanítóknak alkalom szolgáltatott tauitványaiknak tudomására hozni, hogy az unió már töb helyeken megpróbáltatott. 4. A pesti protestáns főiskola e tekintetben legtöbb sikerre vezethetne; mert látván a nép, hogy a két protestáns egyház növendékei nem lutheránus, nem kálvinista, hanem protestáns tanítók által taníttatnak, s mindnyájoknak ugyanazon vallás taníttatik, s az uj prédikátorok ezen főiskolából, bár lutheránus szülék gyermekei, reform, gyülekezetekben, és megfordítva alkalmaztatnak: magától megy ekkor az unió, s észre sem veszszük, mikor szivben, lélekben s tudományban egyesültünk. 5. Az értelmesebb, és kivált a nép előtt tiszteletben álló reform, főbb rangúak járuljanak az ur~ asztalához az evang. gyülekezetben, ezek viszont a reform, egyházban ; e resignatió vezet legkönnyebben az unióra, mert az úrvacsora feletti villongás volt legfőbb oka a szakadásnak.