Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-02 / 35. szám

uein választott, hanem csak bizonyos hitága­zatról formált véleménye némely pole­misálni szerető tudósoknak eszközölte a szakadást. A vélemény pedig, mivel nem hit­ágazat, azon túl lehet adni, maga a bibliai tudomány örökké ugyanaz maradván nálunk ós közöttünk. De maga a rom. cath. egyház is, örökké ugy nézett minket, mint uniáltakat, és a kik azon egy tudományt valljuk ; mert mindkét egyházat egyformán üldözte ós kárhoztatta, s folyvást igyekezett bennünket egymástól elválasztani, s hitbeli uniónkat elrontani; de a história mutatja, hogy mennél jobban nyomat­tatunk, annál inkább szövetkeztünk, és védelmeztük egymást mint ugyanazon tudomány vallóit. Ez az oka, hogy mihelyt észrevették reformá­toraink, az eltérő nézet miatt készülőben levő szaka­dást, azonnal elejét kivánták annak venni, de a re­formátió utáni századokban is igyekezett mindkét egyház a szakadást megszüntetni, s hitsorsosit az eredeti egységre visszavinni. Ezért tartattak Marpurg­bau 1529, Yittenbergben 1536, Sándomirban 1570, Lipcsében 1631, Casselben 1661, s több helyeken a két egyház egyesítésére vonatkozó gyűlések. De magyar hazánkban is igyekeztek őseink ezen unió létrehozásán, mint ezt igazolja Samarjai János supe­rintendensnek ily cimű munkája: „M agyar har­mónia, azaz, az Augustáua és Helvetica Confessió Artikulusainak egyező értel­me, melyet Samarjai János superinten­dens ily okkal rendel össze, hogy az artikulusokban fundamentomos ellenke­zésnem levén, a két confessiót követő atyafiak is, a szeretet által egyesek le­gyenek." Nyomatott Pápán, Szepesvár­aljai Bernhárd Máté által 1628. Nem oly uniót akarunk hát mi, mely csak most akarna létrejőni, hanem reuniót kivánunk, vagy azt, hogy a polemisáló tudósok véleménye által kétfelé szakasztott azon egy hitnek sorsosi külsőleg is uniál­tassanak, egy és ugyanazon egyházat képezvén, már aztán annak akár protestáns egyház, akár protestáns evangelika egyház legyen is a neve ; s ennél fogva, nem is az itt a cél, hogy egyik felekezet általmenjen a másikhoz, hanem hogy mindkét felekezet olvadjon ismét össze azon elvekben, melyek a reformációt elő­hozták, ós a protestánsokat a római egyháztól elsza­kasztották. Lám a nemegyesült görög egyház egy része egye­sült a római egyházzal hazánkban, bár némely ceri­uioniái s hitvéleményei f'enmaradtak, de a melyek lassanként elenyésztek. Egyesüljünk hát mi is, a két egyház eredeti elvei ós tudományában, a magány vé­leményt, s a koronként becsúszott cerimoniákat az idő egymás utáu megsemmisiteudi. A mi pedig az unió létesítése módját illeti: 1. Sietni e dologgal nem kell, hanem kimon­datván az unió óhajtása, mindenkinek időt kell en­gedni a gondolkozásra. 2. Itt semmi kényszerítésnek helye nincs, ellen­ben egyedül a dolog felőli felvilágosítása a népnek szükséges, eleibe adatván, hogy mi mindketten ugyan­azon elvekből indulva váltunk el a római egyháztól, s hogy a közöttünk támadt szakadás csupán egyesek véleménye, s oly dolgok ki magyarázásából következett, melyeket emberi elme ki sem magyarázhat, de a me­lyeknek nem tudása senkire kárhozatot nem von. 3. Kezdeni kell e felvilágosítást ncár az isko­lában oly kézikönyvek készítése s kölcsönös használata által, melyek a tárgyat históriai adatokkal felvilágosít­ják. Erre kívántam én készíteni iskolás gyermekeinket már 1838, mikor még az unióról hazánkban szó sem volt, az Osterwald kis históriáját, vagy egy ívvel Nagy Konstántintól a reformációig történt nevezetesebb dol­gok leírásával megtoldván, mely könyvecskének 46-ik oldalán ez a kórdós tétetett fel : „a két prot est. egyház akart-e már egymással egyesülni", melylyel a tanítóknak alkalom szolgáltatott tauitvá­nyaiknak tudomására hozni, hogy az unió már töb helyeken megpróbáltatott. 4. A pesti protestáns főiskola e tekintetben legtöbb sikerre vezethetne; mert látván a nép, hogy a két protestáns egyház növendékei nem lutheránus, nem kálvinista, hanem protestáns tanítók által tanít­tatnak, s mindnyájoknak ugyanazon vallás taníttatik, s az uj prédikátorok ezen főiskolából, bár lutheránus szülék gyermekei, reform, gyülekezetekben, és meg­fordítva alkalmaztatnak: magától megy ekkor az unió, s észre sem veszszük, mikor szivben, lélekben s tu­dományban egyesültünk. 5. Az értelmesebb, és kivált a nép előtt tiszte­letben álló reform, főbb rangúak járuljanak az ur~ asztalához az evang. gyülekezetben, ezek viszont a reform, egyházban ; e resignatió vezet legkönnyebben az unióra, mert az úrvacsora feletti villongás volt legfőbb oka a szakadásnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom