Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-19 / 33. szám

sága, hogy az irás betűjéből az isteni ihletet törekszik kiolvasni, mely annak léteit adott; mert a mint egyszer kifejezi: „hermeneutikai titka nem egyéb mint ama rendithetetlen hitének következménye, hogy a szent irók mindig valami derekasat mondtak." A partitio és dispositio mesteri volta rendesen abban mutatkozik nála, hogy az a fölvett themából mintegy önkényt kínálkozik. Az ember nem is gondolhatja máskép De aztán a kivitelben a kegyes érzelmek és gondolatok oly kincsbányáját tárja fel a hallgató előtt, mely először megdöbbenti, aztán gondolkodóba ejti, mig végre a tárgyalás folyama alatt egészen magával ragadja, s oda viszi, hogy meghajol az igazság hatalma előtt. Lelkipásztorok, kik prédikációs könyveket nem azért olvasnak, hogy a prédikáció készítésének munkáját kerülve, más emberek főztét magok készitményeképen tálalják hallgatóik elé, hanem, hogy lelküket gazdagítva magok alkothassanak : e vázlatokban oly segédeszközt találnak, a minőt a legjobb homiletika sem nyújthat, ameny. nyiben a szabály itt mintegy megtestesítve hús és vér alakjában lép elibük. E mellett világos tájékozást nyer e vázlatokban a lelkipásztor, messzeható feladatai és a jelenkor zavarai közt követendő eljárása felett oly mérvben, a mint azt a pastoralis theologiákban hiában keres. Különösen jó szolgálatot tehet e munka nálunk, hol többet értenek a szóhoz, mint a dologhoz, és oly gyakoriak a cifrábbnál cifrább szónoklatok, melyek csak ugy konganak az ürességtől, szóval hol a természetadta szónoki tehetségben nincs hiány, de igenis hibázik legtöbb esetben az, a mit e német könyvből meríthetnek, alapos bibliai tanulmány, a keresztyén igazságok mélyebb ismerete s az azok iránti melegebb érdeklődés. A könyv külső kiállítása a tartalomnak megfelelő, derekas. Melegen ajánljuk. DR. BALLAGI MÓR. BELFÖLD. Nyilt kérdés a pápai reform, egyházmegye espereséhez. Köztudomás szerint Liszkai József, pápai lelkész úrnak az egyházi térről lett visszavonulása; és Pap Gábor superintendens úrnak nevezett pápai egyházról való lemondása folytán üresedésbe jött a pápai egyház lelkészi állomása. Mely állomás a lelkész választási törvény 10. és 17. §§-ai dacára, mindezideig betöltetlenül áll. Az idézett törvény kivánja, hogy: „a bármikép üresedésbe jött lelkészi állomás, az üresedéstől számított két havi időtartam alatt betöltendő" — vagy : „ha a választók oly egyént akarnak választani, a ki nem választható, az egyh.-megyei Consistorium 15 nap alatt rendelend a gyülekezetbe lelkipásztort." Hogy a dunántuli kerület egyik legfényesebb (bár igen középszerűen dotált,) történelmileg nagy jelentőségű egyháza, Pápa, Liszkai József úr távozása óta mindezideig betöltetlenül maradt, arra két ok szolgáltathatott alkalmat. Vagy : mert nem tud a kerületi tisztviselők közül választani, a kik a törvénytől hozott privilégium szerint bárhova választhatók, mert azok mindjobban dotált lelkészi állomásokon működnek ; vagy pedig mert a §§-ok korlátai között nem akar az „egy házmegyei papságköréből a megüresült állomásra hivást tenni. És igy, nem tudva vagy nem akarva a választási időközön belől a választást megejteni, a pápai egyházmegye elnökségének a vál. törvény 17. §-a értelmében a pápai egyházba „rendelnie" (!) kellett volna már eddig lelkipásztort. Nagyon természetes, hogy Pápa, vagy akármelyik nagyobb egyházunk nem lehet k i v é t e 1 a törvény alól ; sőt épen ily fényes intelligens egyházi közönséggel szembe kell, hogy a törvény megtartassék ; mert illőbb dolog, hogy az apróbb egyházak tanuljanak az elsőbbektől, és nem megfordítva: ez elsők az utolsóktól. Szabad legyen ezek előrebocsátása után, a pápai egyházmegye nt. esperesét illő tisztelettel felhívni, nyilatkozzék az iránt, hogy miben áll a pápai egyház lelkészi állomás betöltésének ügye ? követtetett-é el törvénytelenség a választásra kijelelt időköz meg nem tartásával, — vagy netáni kivételes körülmények tették lehetővé a törvény mellőzését a pápai egyházra nézve ? Szolgáljon ez egyúttal a nyilvános téren tett b evádolásra, — nyilvános feleletül az „Ev. Lap." f. évi julius 15-ki számában emiitett kerületi tisztviselőnek : a ki feledte, hogy a lelkészválasztási törvény megtartásában nem mindig az ifjabb nemzedék az akadály. EGY DUNÁNTÚLI. Czékus István tiszakerületi ev. superintendens úrnak folytatólagos egyházlátogatása a hegyaljai esperességben. Junius 16-án korán reggel elindulván Költséről a főpásztor, Ujbatár község határában lakó két zemplénmegyei származású lutheránus hívek : Gyurotski György és János kiváló kegyelettel az országúinál külön álló házuk mellett üdvözölték s megvendégelték a főpásztort s annak kíséretét. Sárközön a nagybányai egyház küldöttei : Szendy és Gabrielly urak által fogadtatván, Szinérvárallján a ref. és kath. templom-toronyból való harangozás mellett ő főtisztelendősége leszállt Gerber Ödön úr vendégszerető házánál, hol Széles Endre ref., Szemák Pál kath. lelkészek, valamint Pap Antal a nagybányai járás szolgabirája tisztelegtek. Nagybánya város határán fényes városi és egyházi küldöttség által Harátsek városi tanácsnok beszéde mellett Szakmáry kir. bányai főtanácsos, Hudoba, Kosztka, Szmik bányai tanácsosok, Lukács Tivadar kath. prépost-plébános s több előkelők jelenlété-