Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-08-19 / 33. szám
ben igen szívélyesen fogadtatott a superintendens úr, a ki az üdvözlő beszédre válaszolt, miszerint Bányán a földön és föld alatt levő kincseket keresnek, ő pedig eljött, hogy az égi kincsekre figyelmeztesse okét. A nagybányai ág. hitvallású evangelicus egyház, melynek keletkezése már a reformatio első éveibe esik, egyike azoknak, melyek a vallási üldözések alatt felette sokat szenvedtek s hol az üldözések vad dühe legtovább dúlt; vagyonától több izben megfosztatott s irományai megsemmisíttettek. 1675. évben az egyház lelkésze Wolf gang György a városból kiűzetett, három évig tartózkodván Kapnikbányán az ott levő bányászoknál, s 1678-ban visszatérhetvén, egy év múlva meghalt. Annak halála után választotta az egyház a Nagy-Szebenben lakó, Eperjesről kiűzött candidátust Cseh Mártont lelkészül, a ki Erdélyben fél is szenteltetett, de 1689. évben egy cs. kir. biztos által a városból kitiltatott, 1693-ban ismét visszatért, s 1710. évben a bekövetkezett pestisnek áldozata lett. Ezt követték Róth János, 1749. évben Nigrini s 1753, évben Karász és Tirtz. 1780. évben II. József császár által egy jobb jövőnek hajnala felderült a protestánsokra nézve; de a nagybányai lutheránusok a nyilvános isteni tisztelet tartására engedélyt nem nyervén, utoljára egy követet küldtek Bécsbe Hentz Dániel személyében József császárhoz, a ki a követet azon Ígérettel bocsájtotta el, hogy az egyháznak megengedtetik a templomépítés és lelkész- vagy tanitótartás is. Az óta mint lelkészek működtek 1786—-1800-ig Csipkay János, 1801-től 1810-ig Matheák György, 1810—1820-ig Cimmermann Pál, 1820- 1853-ig Theisz Ferencz, 1853 —1858-ig Bronz József, 1863-ban a most is az egyháznál áldott emlékezetben élő Mocskovcsák Károly, s az óta a mostanáig buzgón működő Bérczy Pál lelkész. A nagybányai egyház tulaj donképen csak 110 lélekből s 150 lélekszámú diaszpórából állván, mégis az 1875-ik évi közgyűlésben a superintendentia határozatait tiszteletben tartva, a lelkésznek 500, a tanítónak 400 frtnyi készpénzbeli fizetést megállapított. A helybeli lelkész úr az egyházlátogatási isteni tisztelet alkalmával Zsoltár 32. v. 15-16. alapján szent beszédének tárgyát oly képen osztotta fel : „kinél nem változik öröme az Úrban az élet aggalmai között? állandóan marad örvendezése az Úrban annak, ki az Úr törvénye szerint gondolkozik és cselekszik, mert 1-ör élete szeretet, munkás szeretet, és 2-or erős hite és vigasztalása az, hogy az Úr közel van és gondot visel." Superintendens úr püspöki szózatját I. Péter 2. 5. szent ige fonalán szokott buzgó erélylyel intézte az egyházhoz, egy rendes presbytérium választását elrendelte s a hajlott korú lelkésznek, valamint a nagyérdemű aggastyán Szendy János úrnak e csekély számú egyház érdekei iránti fáradozásaikért elismerését fejezte ki. A Szakmáry Sámuel kir. főbányai tanácsos által rendezett díszes közebéduél a már említetteken kivül Lipovnitzky erdészeti főnök, Bicsánszky bányatanácsos, Budny bányakapitány, Schőnherr városi főkapitány, Czelder Márton felsőbányai, Gulyás Lajos helybeli ref. lelkészek, Biltz, gör. kath. lelkész, Papp járásbiró s egyéb előkelők résztvettek. Junius 18-án a superintendens úr kiséretével együtt Felsőbányán, Kapnikbányán és a volt Kővárvidéknek egy részén keresztül Marmaros-Szigetre utazván, innét a vasúttal N a gy-K á r o ly b a érkezett, hol az összesereglett néptömeg jelenlétében főt. úr Hegedűs József polgármester úr által a város nevében, majd ismét Reők Pál úr által a nagy-károlyi ev. hitközség nevében melegeu üdvözöltetett s a díszes fogatok hosszú sorával a városba bevonult. A gróf Károlyi kastély mellett a h. h. fi- és leányiskola növendékei, zászlókkal kezökben képeztek sorfalat, harsány éljennel üdvözölve a menetet. Majd az ev. paplakhoz érve, az ev. iskolás gyermekek s fehérruhás leánykák fogadták a megérkező főpásztort, egyik leányka igen ügyesen egy alkalmi költeményt szavalt el, s egy díszes virágbokrétát nyújtott át a superintendens úrnak. A paplakba virággal szőnyegezett uton haladva be a főpap, annak udvarán Baross János ev. lelkész úr által egy rövid de talpraesett szónoklattal fogadtatott. A szónoklatra adott igen szép válasz után, kevés idei pihenésre a paplakba vonult a főpásztor, hol rövid szavakkal a másnapi teendőket elősorolva, a kíséretében levő főesperessel és jegyzővel, ugy szintén Polgár Lajos, a gróf Károlyi család nagy-károlyi uradalmi jószágkormányzójával s a vendégek szives házigazdájával kocsira ült, s ennek vendégszerető házánál leszállt. A nagy-károlyi egyház 187 lelket számlál a szomszéd falvakban lakó hivek száma 100-ra tehető, a diaszpóra 2-300-ra. Fennállása óta 1808-ik évtől fogva mint lelkészek működtek : Bartsch Sámuel, Matheák György, Greskovits József, Bércy alias Bierbrunner Pál, Mikler Sámuel és a mostani hűn munkálkodó lelkész Baross János ; az elismerést és az egyház háláját főképen megérdemli a jelenleg működe és az egyház javát különösen szivén viselő Reők Pál felügyelő úr. Junius 20-iki isteni tiszteletnél a lelkész úr 2 Tim. 6. r. 6. ige alapján arra a kérdésre, mi feltételezi az ember boldogságát ? szent beszédjében azon választ adá, 1-ör kereset, 2-or kegyesség, 3-or megelégedés ; superintendens úr pedig Luk. 12. 49. fonalán az égi szent tűzről elmélkedvén, a Jézus Krisztus megváltó iránti hit és szeretet szent tüzére felbuzditá a hivek sziveit. Sajnos tudomásul szolgált, hogy O 1 á h g y ű r ű n, hol a lelkész részére tizenkét hold erdő, a tanitó részére pedig hat hold erdő van kihasítva, többnyire már eloláhosodtak a hivek. Szatmármegye részéről még Jeney Dániel főjegyző, Csanády János árvaszéki elnök, Mosony György tiszti ügyész, Pálfy Gyula jái'ásbiró, valamint Asztalos György ref. esperes, Ziskay Pál kegyes tanitórendű házfőnök, plébános és Madarász Ince gymnasiumi igazgató urak tisztelkedtek, az esti órákban pedig a lövölde kertben mintegy 70-80 terítékű vacsora rendeztetett. Junius 21-én a debreceni lutherán hívek küldött-