Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-05 / 31. szám

pedig komolyan, miszerint az ujabb népiskolai rendszer, mellett a tantárgyak halmozottsága egyátalában nem fog időt engedni tanítóinknak, hogy a céltalanul fölvett száma nélküli énekeket betaníthassák, ha meggondoljuk továbbá még komolyabban, miszerint az énekképtelen vagy gyenge mellszervü s gyarló énekképességü tanítóink száma mennyire növekszik évenként, aggódnunk kell a felett, hogy egy pár évtized múlva mi leend az iskolai és gyülekezeti éneklés sorsa nagy részt e hazában ?! Ha a nagyobb létszámmal biró gyülekezetek sem akarnak külön énektanitói állomásokról gondolkozni, pl, hol 5, 10. 15. vagy több néptanító is van, s hol kiki belátása s saját módja szerint különböző eltéréssel tanitja az énekeket, mit várhatunk kisebb gyülekezetektől s ezek tanítóitól, kik három, négy sőt több osztály vezetésére is vannak kárhoztatva ? Igen könnyű dolog meghagyni s kényelmesen megrendelni az énekek, pontosan kimérni és szigorúan követelni a jelzett tantárgyak tanítását oly egyéneknek, kik soha tanítók nem voltak s nem tudják, mit tesz nép tanítónak lenni! Könnyű emberi érőt meghaladó munkával terhelni és nem dijazni a tanítókat illendően, s még jövöjöket sem biztosítani ugy, mint azt az ügy magasztos volta megköveteli. Az énektanításra nézve a canonica visitatio az igaz kevéssel beelégszik s ez elég szomorú dolog, már láthatók következményei; sőt vannak példák, hogy a növendékek az éneklésből meg sem vizsgáltatnak. Mi az ily merev s magasb szellemiség nélküli eljárásnak az eredménye ? az, hogy a dadai éneklésmód virágzásnak indult s örvend, s a hivek oly módon bánnak el az énekekkel mint hajdan a Csáki szalmájával bántak az elődök. Es kérdem, melyik egyház tűzött ki jutalmat széles e hazában, tanítói közt kiosztandót, a legszabályosabban s legkellemesebben éneklő osztályért ? vagy melyik énekvezér dicsekedhetik egyháztanácsa méltánylásával s további buzdításával azért, hogy a gyülekezet éneklését korszerűsítette, vagy legalább közelebb vitte a zenei fogalmakhoz kötött kívánalmakhoz ? * Végezetre, melyik egyház-kerület gondolkodott a felett, hogy kerületi ének felügyelőt tartson, ki a kerületben létező minden iskolát évenként meglátogatva, megvizsgálva szigor-jegyzetekkel kisért jelentéseit beadná?! Mig ily irányú müveletek nem lesznek, addig az énekügy, illetőleg a ref. egyházi és iskolai éneklés tengeni, szüntelen egy körben mozogni, de előre haladni nem fog. Azonban — bocsánat t. olvasó, hogy ily kitéréseket tettem ; mustármagvak ezek, melyek idővel még terepély fává nőhetik ki magokat, ha t. i. kősziklára nem esnek j csak az a baj, hogy Jvalamint e haza földén, ugy f e 1 ekezetünek szivében is sok a szikla Azok tehát, kik a leendő uj énekes könyvbe felesleges mennyiségű dallamot kívánnak fövétetni, és csak * Tudtommal eddig csak a sárospataki énekvazér és orgonista dicsekedhetik e tekintetben egyháztanácsa méltánylásával s vajha minél több egyháztanács követné e nemes példát. I. S. azért, hogy annál kevesebb használtassék azokból, vegyék fontolóra, — mert ily esetben nem árt mindent szemügyre venni — hogy a magyar ref. gyülekezetek legnagyobb része oly csekély népességű, miszerint vannak több egyházvidékek, melyeknek összes ref. népessége nem ér föl egy kiterjedt alföldi magyar váróiéval : hány egyház van, mely 200-tól fokozatosan emelkedve nem bir 1000-ig menő lélekszámmal; hány egyház van hanyatló, pusztuló félen, hány van olyan, hol az énekes könyvet a dictandó éneklés miatt alig ösmerik ? Nem kell azt hinni, hogy mindenütt Debrecen, Szentes, Makó, Kecskemét stb. ref. népességével egyenl'ík a gyülekezetek, ezek ugy magaslanak ki a jóval csekélyebb népességű kis gyülekezetek közül, mint százados tölgyek a cserjék és bokrok közül. Mivel a gyülekezetek népességben s vagyonosságban sem vihetők egy szinvenalra, az uj énekes könyv szerkesztésénél ez okból ugy kell alkalmazkodni, hogy az olcsóságánál fogva kivétel nélkül mindenki által megszerezhető legyen, ellenkező esetben a diktálás utáni éneklés továbbra is fönntartja magát, nem csak, hanem még terjedni is fog a felekezet dicsőségére. Az uj énekes könyv pedig olcsó lehet akkor, ha túlterjedt szövegű énekek, s fölhalmozott dallamok abban nem lesznek. Az énekes könyv ne bizonyos anyagi célokra háromló haszonért ujíttassék s terjesztessék annyira, hanem magáért az ügyért, magáért a népért. Ha a biblia terjesztő társulatok tisztán anyagi haszonért működnének, nem tudnának annyi s oly szép eredményt felmutatni, mint a mennyit fölmutatnak. Az énekes könyv a nép második bibliája, szükség ' tehát közvetitő eszközökről gondoskodnunk, melyek által annak a legnagyobb mérvű terjedését elősegíthetjük. Ugyanazért ajánlom, hogy az énekes könyv mindenki által megszerezhető legyen, abba csakis oly dallamok alkalmaztassanak, mely a mai hangnemrendszer alapján kirivó zenei helyesírás elleni vétség nélkül átírhatók; ellenkezőleg az énekek tanítása a népiskolákban szerfelett megleend nehezítve, pedig tanítóinknak eléggé van kikkel és mikkel megküzdeni, ha esetlen zenei átiratú dallamok tanításával nem terheljük is őket. Az elébbi pont szerint tehát csak a mai dur és moll hangnemeken nyugvó dallamok, vagy azok is, melyek parányi módosítással azokra alkalmazhatók, vétessenek föl. Ha énekeink közt kevés volna ily értelembe vett dallam, van a külföldi mivelt irodalomban elég, lehet azokból választani s helyettesíteni a kihagyottakat. Összehasonlítva az Uj énekeskönyv érdekében eddig közlött véleményeket, azokat ellentéteseknek, össze nem férhetőknek találom, e tapasztalás annak nyilvánítására jogosít, hogy — miután, mint sokmásban, ugy e tekintetben sem vagyunk egy akaraton, egy egyetemesen megálapitott tartalmú uj énekes könyv nehezen fog létre jőni. Hajlandók vagyunk az erőt szét forgácsolni, a helyett, hogy összevetett vállal, egyező akarattal oldanánk meg a felszínre került énekkérdést. Ne haladjunk rohanva ezt mondom én is, de a fontolvahaladás sokszor nem vezet czélhoz, azért moddo okoskodásokkal, eredmény-