Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-05 / 31. szám

telen tervelésekkel ne vesztegessük az időt, inert halandók vagyunk, s ki tudja, hogy ez az ügy fog-e oly részvétre találni később, mint a minővel jelenben viseltetünk az iránt ! IVÁNKA SÁMUEL. RÉGISÉGEK. Töredék adatok a barsi reform, esperesség történetéhez. — Negyedik közlemény. — Az 1696-dik évben Óváron tartott e.-m. gyűlésben itélet hozatik Máté János füzes-gyarmati házasulandó és jegyese ellen. „Firmissime statuitur et inscribitur inrevoeabiliter : Inter Math. Varga Füzesgyarmathiensis Joh. Varga fratrem carnalem, sive consangvineum natu minorem et filiam novercalem ejusdem qualisnam causa matrimonialis interventa fuerit, hungarieo idiomate pro exemplo deliberatum est: Füzesgyarmati Varga Máté, mivel édes bátytyával tudták vérségeket, igaz atyafiságokat és vaktában, igaz és jó tanács nélkül tettenek kézfogást, jövendőbeli házasságra vérhugával, elmulatván a lelki birák ahoz való engedő tanácsvételét és az a kéznek kétfelé való szakadása iránt, a legény Varga Máté azon mostoha hugátul elesvén, másunnan való házasságra fölszabadíttatik ; csakhogy a vakmerő házasságnak illetlen cselekedetiért, tanács nem vételeért (lelki atyáktul) hat frtra büntettetik. A leány pedig, minthogy sok felé csavargott, rosz szóbeszé deknek engedvén, két felé is igérte s adta magát, kötélben marad * s tizenkét esztendeig a pártát viselje. Másik vagy öreg annya penig Czigány Panna asszony poenitentiára Ítéltetik, mivel mind magok beszédekből, mind tanúk közül is vadnak olyanok is, kikből kitetszik, hogy a leánynak ő volt eleitől fogva rontója és igy sirassák a eányával együtt cselekedeteiket. Ezt is hozzá adván, hogy i költséget maguknak tulajdonítván, a leány bátyjával ígyütt szenvedjék. Hanem a leány kövesse meg a legényt szemünk előtt és békeséggel vályanak el egymástul. Nb. Ez ilyen szomorú házasságok állapotjával közöniéges ítélettételünk : Senki ezután ne merészeljan sem íázasodni, sem leány férjhez menni, sem kérőknek prelikátorok hírek, tanácsok és engedelme kivül •, ha penig lem gondolnák ítélettételünkkel s valami zűrzavarok táaadnak, mind poenitentiára Ítéltetnek s mind in flor 12 •üntettettnek a cselekedő a megegyezővel együtt. Azt •égeztük ad mentem Canonis 56. Class 3. (A „Nr. 5." után szóról szóra.) * Kötve (hajadonul) marad, férjhez nem mehet. Sz. K. Ugyanazon évi gyűlésen végeztetik, hogy az egy házi szolgák a pásztoroknak, marháik után — ha a 12 darabot mindössze meg nem haladja — fizetni nem kötelesek ; de viszont a lelkipásztorok ama másnemű pásztoroknak, a viszonosság elvénél fogva, minden sztikséglendő papi functiót díjnélkül teljesítsenek. Az 1698-ban Orosziban tartott gyűlésen Erdődi Mihály nagyodi, kanonicus hibákban sinlő prédikátor felett itélet mondatik. Szavaznak a jelenvolt atyák s következnek : „Suffragia S. Fratrum pro parte Rdi Dni Michaelis Erdődi. Rev. Dn. Joh. Gyarmati — Peszekiensis. Grai tiam esse probat. Rev. Dn. Stef. Gyarmati — Ováriens. Idem habét suffragium. Rev. Dn. Mich. Dömsödi — Sic abeat cum passu. Rev. D. Dávid. Miskolci. Post peractam poenitentiam testimonium deliberat extradare. Rev. Du. Stef. Újvári — Töriensis, dicit poenitentiam ágens, habeat liberum passum. Rev. Dn. Francis. Csokon yai, per omnia ut caeteri. Rv. Dn. Zalányi Vezekenyiens. pariter testimoniales extrádari dicit. Orosziensis, Szódoiensis, Paulus Dobos Varsanyienss, Paulus Tölyhi Barsiensis, Stef. Ráckevi Fegyvernekiens, et Martinus Tergenyei, sic Rev. Senior et Joh. Szombati ab omnibus fere sunt ita conclusa suffragia. Deliberatum. Erre a supplicatióra a supplicáns félnek, minthogy kettő az ő kívánsága. Az elsőre : Urunk Jézusnak drága intését emlékezetbe hozza, hogy legyünk irgalmasok. És így az irgalmas Istennek irgalmas fiai lévén, végben vivén a poenitentiának is utolsó ágát, az irgalmasság megadatik. A mi penig ami kebelünkben való bévételt illetné, egyébiránt mind igaz poenitentiát szép jutalom követi, meg is lehetne ha a következendő scrupulusok engedhetnék. De erre a válasz a lészen és a jutalom mi tőlünk hogy commendatória adatik és csendesebb lelkiismerettel távol tőlünk jobban tisztiben szerényen forgolódhatik." 1699-ben V eszeién tartott gyűlésben. „Ex sanctis collectis contulimus Clarmo ac Doctissimo Dno Pauló Ember Debrecini in quendam libr. Concionaterem (Szent Siclus vocatum) exprimendum, una cum pastoribus etíam sigillatim offerendis summis pecuniarijs Rh. fl 40." Felesleges is tán megjegyezni, hogy a Szent Siclus a rá következő évben csakugyan megjelent Kolozsvárt e címen: „I n n e p i ajándékul az Isten oltárára fölvitt Szén Siklus.® Hét szakaszokra rendelt innepi tanítások, „Ez jó renddel irott 60*