Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-21 / 3. szám
91 92 mához előbb ideiglenes,, majd 1867 oktoberétől fogva rendes tanárul alkalmazá, a latin klasszikusok, az angol nyelv és philosophia tanitását bizván reá, s mellékesen a theologián is philosophiai tantárgyakat adván elő. Kedvvel és szeretettel tanított, ismereteinek egész tárházát feltárva tanítványai előtt, kik ép ugy tisztelték benne a képzett tanárt, mint szerették a szelíd, tapintatos és finom modorú embert. Az irodalommal szintén foglalkozik, rnegmegujuló kedvvel. Költeményeket, kritikai czikkeket ír, s még az írásnál is jobban szeretett beszélni, vitatkozni, irodalmi dolgokról, társadalmi és philosophiai kérdésekről. S mindezeknek daczára lelkének meghasonlása nem gyógyult meg többé, s olykor-olykor erőt vett rajta és mély melancholiába sülyeszté, melyen vagy egy-egy szomorú vers írásával, vagy a társasélet kedélyes örömeinek való teljes odaadással, vagy végre emberkerüléssel igyekezett segíteni. Az 1872 év elején élesebben kifejlődött pártküzdelmek pillanatra erősen érdekelték, s elvállalta a „Korunk" szerkesztését, a mely a kiegyezés mellett élesen foglalt állást, azonban félévi működés után megvált e laptól. Majd változtatást óhajt környezetében, életmódjában, azt hiszi, hogy az uj munka-körrel visszatér egykori életkedve, s 1873 nyarán Tolna és Baranyamegyék tanfelügyelőjévé neveztetik ki. Tanfelügyelői tisztében, mint minden dolgában, híven és lelkiismeretesen járt el, sőt a változás kezdetben, ugy látszék, kedélyére is jótékonyan hatott; s hogy szélesebb körben is mily kedveltté tudta magát tenni, mutatja az, hogy a felső-baranyai ref. egyházmegye tanácsbirájává választotta. Azonban, a mint nemrég a fővárosból vidékre vágyott, ugy vágyódott most vissza a fővárosi élet zajába, régi barátai közé; s midőn 1875 tavaszán az egybe csatolt pestmegyei és jászkun-kerületi tanfelügyelőség megürült, a neki falajánlott állást elfogadta, s még ugyanazon év nyarán visszatért a fővárosba, s a tanfelügyelőségek legutóbbi uj szervezése alkalmával is a pest-kiskunmegyei tanfelügyelőség élén megmaradt. Ide fönt megint egész kedvvel dolgozott, elég sokat, névtelenül, vagy pár betű jegy alatt, a „Vasárnapi Újságt í -ba, s költeményeket és kritikai czikkefc bocsátott közre a „Budapesti Szemlé"-ben s egyébütt. Tettvágya megvolt folyvást, s néha szinte túlterhelte magát munkával. Elvállalt dolgait kedvvel, szívesen, jól megcsinálta ; s nagyobb dolgok irása felől is tervezgetett. A Kisfaludy-társaság, tekinte'tel ép ugy nem közönséges tehetségére, mint munkakedvére és munka-biró erejére, 1876 elején tagjai közé választá, s azóta székfoglalója tárgyának megválasztásával is sokszor foglalkozott. Azonban hivatalába, bár azt liiven és pontosan elvégezte mindig, utóbbi időben kissé kezdett belefáradni. Arra is gondolt, hogy lemond, s kizárólag az irodalomnak él; majd hogy túdori rangot szerez s visszatér egykori kedves foglalkozásához a tanításhoz, s mint magán tanár az egyetemen ád elő valamit. Társaságokban most is, mint régen, vidám, eleven, tréfás, humorizálni szerető ember volt; komolyabb barátait rendesen ő vidámította fel: de jó kedve csak addig tartott, mig a többiekkel együtt volt; ha egyedül vala otthon, s a munka cl nem foglalta, mély búskomorságba siilyedt. Maga is érezte, hogy legnagyobb baja és ellensége az egyedüllét s ösztönszerűleg ez ellen igyekezett védni magát. Az utolsó időkben kissé betegeskedett, bár baja nem volt komolyabb természetű, sőt legutóbb maga is jó kedvvel szólt csaknem teljes helyreálltáról. Valami végtelen gyöngéd szeretet után sovárgott, a minőt csak nő vagy anya adhat. Szive, lelke, egész lénye a családi élet boldogságára volt teremtve, maga is azt óhajtotta, miut egyedüli szükségét, de nem mert bizni a boldogság lehetőségében. Túlságos lelkiismeretességből nem érezte magát följogosítva arra, hogy családot alkosson,, a mi pedig egyedül tarthatta volna fön. Talán az édes anya betegségének örökölhetőségétől félt, talán mástól, s igy azt érzé, hogy élete czélja van elveszve, s nincs miért élnie. Az Öngyilkosság , gondolatával sokszor foglalkozott, s igyekezett azt önmaga j előtt, bizonyos viszonyok közt igazolni. Bizalmasabb barátai előtt tett is rá olykor olykor czélzást, hogy az ő i életének elébb-utóbb nem lesz jó vége, de a kik azt csak pillanatnyi kedélyhangulatnak vették, s tréfásan igyekeztek másfelé vinni gondolatait. . . Folyó hó 8-kán Kecskemétre készült a közigazgatási gyűlésbe. Előtte való | este ismerőseivel vacsorált egyik vendéglőben, s 11 óráig együtt beszélgetett velők vidáman, kedélyesen, mint szokott. Akkor haza ment s életét önkezével kioltá, s midőn másnap reggel a nyílni nem akaró ajtót feltörték, oda 1 bent hideg holt testét találták. Mit szóljon az ember ily i jeleneteknél? Legjobb ha félre fordul és sir, és ajka Jézus imájából mondja: „Uram ne vigy minket kísértetbe." Munkái, melyek külömböző lapokban, folyóiratokban, naptárakban, többek közt a „Budapesti szemlédben, „Prot. lap"-ban," „Keresztyén családiban, a Prot. s az árvaházi naptárban jelentek meg, egy részről széles körű ismeretekről, éles, bírálati észről, másfelől egy szerető, nemes érzelmektől áradozó gyengéd szívről tanúskodnak. De a mi benne főként mindenkit meghódított, az az ember volt. A szív gyöngédségének és jóságának egy rendkívül ritka példánya. Testvéreiért, rokonaiért, hozzá közel állóiért mindent megtett, a mi csak módjában állott. El lehet mondani, hogy sokkal inkább szivén viselte azoknak boldogulását, mint a magáét. Rendkívüli gyöngédséggel tudott ragaszkodni egyes családokhoz, személyekhez, a kiket megszeretett. Barátaiért, ha azok bajban, szomorúságban voltak, egész lelkével kész volt bárminemű áldozatra, szolgálatra; látszott rajta, hogy az neki jól esik, boldogítja. Nagyon sokat szenvedhetett, s azért szerette a szomorú embereket. De ő maga azért az életben, a társaságban nem volt búskomor. Ellenkezőleg a legszomorúbb dolognak is megtalálta humoros, a közönséges baj ló életnek vidám, tréfás oldalát. Mondhatni, a társaság volt élet-eleme ; ott fénylett, világított lelke egész szeretetreméltó szépségében. Társalgását a nagyobb, mivelt körökben eszmebőség, sokoldalúság, gazdag ismeret
