Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-22 / 29. szám

ményiért, de megszűnik az ember is ember lenni és lesz esakugyan állat. Fel kell azonban tennünk, hogy az emberiségben még van vágy és erő a tovább haladásra a tökéletese­dés utján: s ennyiben erős hitünk, hogy előbb-utóbb elveszti bódító hatalmát a lélekölő materialismus annál is inkább mert képtelen huzamosb ideig kielégítni az emberi kebelt. GYURÁTZ FERENC. BELFÖLD. Czékus István tiszakerületi ev. superintendens úrnak egyházlátogatása a hegyaljai esperes­ségben. (Folytatás.) Junius 6-án superintendens urat a fancsali ev. egyházba vezeté hivatalos útja. A község közelében a tanító vezetése alatt az iskolás gyermekek és felserdült leányok ünnepies díszben várták őt, s kocsiját virágok­kal áraszták el; majd a paplak előtt Rőeey János lel­kész úr sietett őt fogadui; végül pedig a szikszói járás szolgabirája Farkas István úr fejezte ki üdvkivá­natait Téglássy József egyh. felügyelő úr házában, mely­nek superintendens úr kíséretével együtt szivesen látott vendége volt. Következő nap beható tudomást szerezvén a főpász­tor ezen egyház állapotáról s megtevén az e tekintetbon szükségesekül mutatkozott intézkedéseket; junius 8-án a herná d-v é c s e i ev. egyházba folytatta visitationalis útját. Még Garadna előtt találkozott a tiszteletére kül­dött bandériummal, melynek vezetése alatt, nevezett köz­ségbe érvén, a gör. egyesült s rom. kath. tornyokon megkondultak a harangok s az útat elözönlő lakosság arcán és viseletén az önkéntes hódolat és tisztelet hű ki­fejezése látszott. Ugyanitt tisztelgett és superintendens úr kíséreté hez csatlakozott a csereháti járás szolgabirája Frindt An­tal úr is. H.-Vécsére érvén, az egyház nevében Palásty Gábor lelkész-tanitó úr üdvözlé a főpásztort, ki a feldí­szített templomban azonnal hivatalos teendőihez fogott, s ezeknek be végeztével Abauj-Szántói* a indult. Ezen útjában a szántói ev. egyház számos tagú bandériumával s több kocsin elősietett fényes küldöttsé­gével már Enes községben találkozott superintendens úr, kit a lelkesedés s az őszinte érzelem megható kifeje­zéseivel Molnár János presbyter úr üdvözölt. De nagy­szerű látványt nyújtott a városba való bevonulás, a néptől elözönlött utcán át, harangzugás s üdvlövések közepette, mig a paplak előtti téren az éljenző tömeg s íehérbe öl­tözött hajadonok sorfala közt, virágcsokrok záporától körülfogva megállapodott superintendens úr négy fogatú kocsija. Legelőbb egy hajadon lépett elő s üdvözlé őt, mire Materny János lelkész úr alkalomszerű beszéde, majd a tanitó vezetése alatt megjelent iskolás gyerme­kek közül egy fiu s egy leány köszöntő szavai követ­keztek. Superintendes úr a szeretetnek, tiszteletnek és ragaszkodásnak mindezen tan uj eleit atyai szives jó indu­lattal fogadta s azokért köszönetet mondván, a paplakba vonult. Alig pihent meg itt, a helybeli helv. hitv. test­vér-egyház küldöttségét fogadta, melynek érzelmeit a lel­kész úr tolmácsolá. Ezek távoztával e város értelmisége, a különböző hivatalok képviselői, majd pedig a rom. kath., s szintúgy a gör. egyesült plébános urak mutatták be tiszteletöket. Az iskolai vizsgálat s az egyházlátogatási jegyző­könyv tárgyalása jun. 9. és 10-én hajtatott végre. Mind­két napon superintendes úr tiszteletére közebéd rendez­tetett, melyek felett derült kedv között sűrű toaszt alak­jában szebbnél-szebb és lelkesebb jókivánat nyert kifeje­zést ; azonfelül az elsőről megemlítend'5, hogy annyira nem akart véget érni, miszerint azt társas vacsorával is megtoldották, melynél azonban superintendens úr már nem vett részt; a másik közebédnél pedig a Csanáloson megkezdett szivar-árverezés újíttatott fel, melynek követ­keztében az ott összegyűlt 11 frtnyí összeg ez alkalom­mal 25 frtra emelkedett. A szántói egyház felvirágoztatása körül, a lelkész mellett, főérdem illeti a felügyelőt báró Beust Ödön urat, kinek áldozatkészségéről s jótékonyságáról ezen egyház jegyzőkönyvének majd minden lapja beszél. Nagyobb adományai közül, azok méltányolhatása végett említendő, hogy 1853-ban a lelkész számára évenkinti járulék gya­nánt 10 köb-öl tűzifát biztosított; 1864 ben kiadott ala­pítványi levelében egy 24 hold szántóföld s 8 hold rét­ből álló telket adományozott az egyháznak, a lelkészi fizetés emelésének céljából; közelebb pedig a torony­építés eszméjét pendité meg s nagyobb segélyt helyezett kilátásba. Ugyanitt jegyezhető fel, hogy Tályán superin­tendes úr előtt azon határozott ígéretet tevé, miszerint adandó kedvező alkalommal a tályai ev. egyház lelké­szének javadalmazásául szintúgy egy telek szántóföldet s rétet vesz és alapít. A végrehajtott jótett boldogító ön­tudata mellett, az illetők hálás elismerése kisérje és ör­vendeztesse sokáig a nemeskeblű bárót. Junius 10-én d. u. elfogadván még superintendens ur a búcsútisztelgésre megjelent szántói presbyteriumot, majd pedig a tályai ev. egyház küldöttségét, inozsárdör­gés s harangzúgás közt útra kelt T á 1 y a felé, követve uagy számú tisztelőitől. Tálya határánál a díszkíséretül megjelent banderistáknak s kocsiknak egész tábora állott, melynek körében Zábrácky Miklós úr, a szerencsi járás szolgabirája üdvözlé superintendens urat, mire sorakozott s megindult a menet. Elől megyei rendőrök, s a mintegy száz lovasból álló bandérium lovagolt; azután pedig a kocsiknak beláthatlan hosszú sora következett. A város­hoz való közeledést üdvlövések s valamennyi hitfelekezet

Next

/
Oldalképek
Tartalom