Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-22 / 29. szám

tornyain megkondult harangok jelezték majd az utca nyílásánál a városi képviselet állott, melynek élén Szabó József úr fejezte ki a lakosság osztatlan tiszteletét s örö­mét a látogatás felett. Innen az összecsoportosult tömeg miatt csak lassú lépésben lehetett eljutni a templom előtti térre, melyen egy nyirgalyaktól szegélyzett, virágokkal behintett s belső szélein fehérbe öltözött leányoktól el­f oglalt út vezetett keresztül. Ide érvén a főpásztor, előbb egy hajadon, majd egy iskolás gyermek, utóbb pedig a lelkész Hajász Pál úr által fogadtatott. A paplakban azonnal megjelent superintendens úr üdvözletére a róm. kath. plébános, majd pedig a helv. hitv. egyház küldött sége, melynek nevében Nagy Ignác lelkész úr szólott a meleg és őszinte rokonszenv hangján, Junius 11-én az egyházlátogatási teendők elintézé­sét itt is közebéd követé, melyen a város értelmisége valláskülömbség nélkül jelen volt, s magvas köszöntők­ben nyilatkozott. Gr. A siketnémák orsz. intézetének közvizsgája. Ez idén először nyilt alkalmam junius 28-án a váci m. k. siketnémák intézetének köz vizsgáján jelen lehetni, és nem állhatom meg, hogy az ott nyert benyomásokat és bennem támadt gondolatokat e lapunk olvasóival is ne közöljem. A közvizsga kezdetéül reggeli 9 óra lévén kitűzve, már előbb is szép számú közönség, részint szülék, részint más, az intézet ügye iránt érdeklődők, s ezek közt György Aladár úr a „Hon"-nak tanügyi tudósítója is, az inté­zetnek udvarán és igen csínos kertjében gyűlvén össze, vártuk a vallás és közoktatási ministerium megbízottját, ki csak hamar a kitűzött időre Szalay Imre elnöki tit­kár úr személyében meg is jelenvén, az intézet derék tanári kara Fekete Károly igazgató úrral élőkön, az ér­kezőt kitűnő szívélyes szavakkal fogadva, felmentünk az újonnan emelt szárny épület 2-ik emeleti igen szép vizsga termébe, hol is a növendékek már ünnepiesen felöltözve várakoztak. Ministeri titkár úr néhány szóval elmondva küldetésének célját, a vizsgát megnyitotta, mely azonnal kezdetét is vette, egy fiu növendék értelmes és fenn­hangon elmondott imájával. Mielőtt azonban a növendékek osztályonkénti meg­vizsgálásához fogtak volna, előlépett Prohászka tanár úr, s egy igen szép és értelmes előadással tartott beszédben kifejtette a siket-némák oktatásának végcélját s ezen cél elérhetésének roppant nagy nehézségeit, szemben a kö­zönséges népiskolák épérzékű növendékeivel, kik szintén csak azon célhoz iparkodnak eljutni t. i. gondolataiknak másokkali szabatos közlését s a tudományok elemeinek elsajátítását; szólván még röviden a siket-néma oktatás kétféle tanmódjáról t. i. a francia, mely csak az írási jegyek által történő, magát kifejezni tudás határáig ter­jed, és a német tanmódról, mely az értelmes szó ki­mondás és beszédig terjedő magas célig iparkodik növen-1 dékét felsegíteni. A váci intézet, raondá előadó ez utóbbi célra tör, s hogy mennyire sikerült az intézet tanári ka­rának e célt megvalósítani, arról kiván ma bizonyságot tenni a magas kormány képviselője és a közönség előtt. - Prohaszka úr mint az I-ső osztály tanára egyúttal néhány szóval még megemlíté az I-ső oszt. tananyagának mennyiségét, a vizsgát azonnal megkezdette, előszólítván néhány fiu és leánynövendéket osztályából, kik a betűk, egy és több tagú szavak kimondásában és leírásában a tárgyak tulajdonságainak, színeinek megjelölésében meg­lepő ügyességet tanúsítottak, ugy hogy bátran elmerem mondani: kogy különösen a mi az irást illeti, ritka I-ső elemi népiskola van a hazában, mely növendékeit any­nyira vigye egy rövid iskolai évben, mint a minő ügyes­séget ezen növendékek tanúsítottak A derék fiatal tanár úr részesült is a ministeri megbízott tetszésében és a szü­lők s közönség hálás elismerésében. A Il-ik osztály szép eredményt mutatott a nézlet és szemlélet alapján — különösen házi — konyhai szerek és állatok, ezek helyzete, számmennyiségéről nyert fogal­maik, egyszerű mondatokba foglalt élőszóval s irásbani kifejezéséből. A Ill-ik osztály pedig már a bővített mondatok képzésében és megértésében. A IV-ik oszt. pedig az olvasmányok elemezésében, ragozás, fokozás, stb. mutatott igazán bámulatos ügyes-' séget. A IV. osztály vizsgája után egy kis szünet tarta­tott s a fiu növendékek lent a kertben felállított torná­szati szerek körül csoportosítva, az illető tanár ur vezény­lete mellett igen szép ügyességet és gyakorlottságot mu­tattak tel. A tornázás közben érkezett meg a váci r. kath. püspök úr, ki igen meleg érdeklődéssel szokta — mint tudomásomra esett — az intézet növendékeinek haladását figyelemmel kisérni s most is nagy figyelem­mel ott volt a vizsga végeztéig. A tornázás után ismét felmentünk a vizsga terembe, hol reánk nézve a meg­lepetések egész sora, csak igazán még most kezdődött. Előállott ugyanis Yida tanár úr az ő szelid és meg­nyerő modorával s előszólított osztályának t. i. az V-ik­nek növendékeiből többeket s szabadon kérdezve a nö­vendékeket többféle tantárgyakból, nevezetesen a szám­tanból, természetrajzból stb,, egy más tanár a földrajz­ból és adtak a növendékek készséges, hangos szóval, hosszú mondatokba foglalt feleleteket, ugy hogy bámulnia kellett az embernek azon igazán fényes diadalon, mélyet ezen derék urak véghetetlen hosszú és fáradságos türe­lem és kitartással az c g}^ermekek irányában mostoha természetnek botlása felett kivívtak s e szánandó nyomo­rékok sajnálatra méltó fogyatkozását tűrhetővé s sorsukat elviselhetővé tenni igyekeztek. Az egésznek koronáját azonban — mint illik is — maga az intézet fáradhatlan igazgatója Fekete Károly úr tette fel a Vl-ik osztálylyal, kérdezvén az ezen osz­tályba tartozó növendékektől az alkotinánytant, a ma­gyarok történetét s szavaltatván egygyel Eötvösünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom