Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-22 / 29. szám

ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. — Első közlemény. — Mielőtt az idei iskolai értesítőket olvasóinknak bein utatnók, nem lesz talán fölösleges a mult évi értesítőkről egy kis statistikai kimutatás, természetesen kimutatásunkban csupán azon tudósitványok szerepelvén, a melyek lapunkhoz beküldettek. Értesítőket a következő tanintézetek adtak : Theologiai intézet: helv. hitv. 4, ág. hitv. 2 ; öszszesen 6. Jog- és államtudományi kar : állami 1, helv. hitv. 3, ág. hitv. 1 ; összesen 5. Tanítóképezde : állami 7, helv. hitv. 2, ág. hitv. 4; összesen 13. Gymnasium : állami 3, r. kath. 42, helv. h. 12, ág. hitv. 15, egyesült protestáns 1, községi 4, községi róm. kath. 1; összesen 78. Realgymnasium: felekezeti jelleg nélküli pártfogósági 1, helv. h. 1 ; összesen 2. Realiskola : állami 8, ág. hitv. 2, községi 3 ; öszszesen 13. Polgári iskola : községi 10. Elemi iskola: állami 1, helv. hitv. 3, ág. h. 2, községi 6 ; összesen 12. Felsőbb leánynevelő-intézet: helv. h. 1, községi 1, magán 3; összesen 5. Magán tan- és nevelő-intézet 1. Összesen 145 intézet 123 füzetben. A fenebbi adatokból látható, hogy tanintézeteink, de különösen protestáns tanintézeteink nagy része máig sem ad számot évi működéséről. Például körülbelül 31 helvét hitvallású s 27 ág. hitvallású gymnasiumunk van s ezeknek alig fele bocsájtotta közre tudósitványát. Hogy e mulasztásnak oka nem a nyilvánosságtól való félelem, azt jól tudjuk s tudják mindazok, akik protestáns tanintézeteinket ismerik. Mi lehetne hát más az oka, mint a szegénység s valljuk be őszintén, még inkább a gyámoltalanság. Az értesítők nyomatási, kiállítási költségeit állítólag nem birja meg iskoláink különben is nagyon szegényes budgetja. Nagyon messze mennék s eltérnék tárgyamtól, ha annak fejtegetésébe bocsájtkozná m, hogy ezt a költséget, valamint a többi fontosabb költséget is könnyen elviselhetnék a prot. tanintézetek, ha csekélyebb számmal volnának ; nem akarom bizonyítgatni az erőnkön felül való terjeszkedés, a túlbuzgóság káros következményeit összes tanügyünkre. Mindez el volt már mondva számtalanszor. S hogy az illetékes egyének szavát még sem fogadjuk meg, ez amily sajnos tanügyi szempontból, ép oly örvendetes jele a hazai protestánsok határt nem ismerő áldozatkészségének. De ha belenyugszunk is a tényleges viszonyokba, nem türhetjük el az ezen viszonyokból eredő visszásságokat. Ha már egyszer jónak látjuk fentartani azt a tömérdek iskolát, ne mulasszunk legalább el semmit, ami azoknak jóhirnevét megőrizni és emelni van hivatva. Ne mulaszszuk el a többi közt azon csekélynek látszó, de fontos intézkedést sem, melynél fogva tanintézeteinket nyilvános számadásra kötelezzük. Persze hogy ez költséggel jár, azonban e költségek bőven meghozzák kamataikat egyrészről azon gyanúsítások és áskálódások elhallgattatásában, melyekkel elleneink a prot. tanügyet befeketíteni törekszenek, másrészről hitfeleink buzgóságának fokozásában. Az tehát a kérdés, mik épen fedeztessenek az iskolák évi számadásainak nyomatási költségei akkor, amidőn ezen költségek magának az iskolának disponibilis tőkéiből nem kerülnek ki? Nem sok életrevalóság, csak kevesebb gyámoltalanság és mindenesetre az értesitők jelentőségének felismerése kell csupán hozzá, hogy e könnyű kérdést megoldhassuk. A tanulók beiratásukkor fizessenek egy-két krajcárt (többet vagy kevesebbet, a létszámhoz képest) a nyomatási költségek fedezésére, s ezen egyszerű módon, a tanulók ilyetén, nem is érezhető megterheltetésével, célunkat elértük. De hát aztán az igazgató urak vegyék is maguknak azt a csekély fáradságot, mely a krajcárok incassálásában áll, vagy ha okosabb, életrevalóbb és kivihetőbb módját tudnák a költségek beszerzésének, alkalmazzák azt; csak tegyenek mindenesetre valamit, mert — higyjék meg — a vád, még pedig a hanyagság és a tehetetlenség vádja első sorban őket éri. Egy kis ívre terjedő értesítőnek (ha több nem telik, ennyi is elég) kinyomatása alig kerül többe 20 -25 frtnál. Ha az igazgatóban annyi tevékenység és ügyesség sincs, hogy ezt a nevetségességig csekély összeget előteremtse: valóban minden embernek kétségbe kell vonnia, hogy az illető iskolának igazgatása jó kezekben van. Visszatérve már most a mult évi értesitők statistikájára, mint érdekesebb adatot jegyezzük még föl, hogy » a hozzánk beküldött 123 tudósitványban összesen 73 értekezés jelent meg, u. m. történeti, régészeti 17, paedagógiai, módszertani 16, természettudományi, mathematikai, physicai 14, jog-államtudományi 6, philosophiai 6, irodalomtörténeti, szépészeti 4, nyelvészeti 2, földrajzi 1, ünnepi beszéd 5, műfordítás 1, zeneszerzemény 1. A 73 értekezés közt csak 13 van olyan, mely helyi érdekű, vagyis más szóval: csak 13 értekezés van olyan, mely iskolai értesitőbe való. Az unalmas ismétlések kikerülése végett nem szándékom ezúttal bizonyítgatni, csak röviden jelzem, amit már az elmúlt évek folyamán e lap hasábjain többször kifejtettem, hogy miután az értesitők nagyobbára szűkebb körben forognak s miután azoknak tartalmuk első sorban az illető vidékbelieket érdekli: az értesítőkben közlött értekezéseket is népszerű nyelven