Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-15 / 28. szám
az illetők pontatlansága talán hanyagsága s az e tekintetben i ellenőrködés teljes hiánya miatt bizony gyakran megtörténik, hogy a körben 4—5-ik lelkész a februárban megjelent lapot csakis junius vége fele kapja meg, azt is sokszor csonkán 2-3 levél hijján, sokszor rendetlenül, elébb kapva a 7-8, mint az 5-6 ik számokat. Igy történt, hogy én a fennthivatolt gyűlési közleményt csakis most olvashatván, nem refleetálhattain arra elébb. Bátor vagyok hinni, hogy mind egyházmegyei kormányunk, mind az egyes lelkészek s tanítók — minden szegénységük mellett is — belátva ezen állapot céltalanságát, legközelebb igyekezni fognak ennek véget vetni, szabadságokra bizván az egyeseknek, vagy legfeljebb kettő háromnak együtt az egyházi lapok hordatását. De térjünk a dologra. Azt irja „Ungi" úr emiitett közleményében : „Egyik egyházlátogatónk jelentése szült némi visszatetszést, a mennyiben azon dicséretnek és öröm kifakadásoknak, melyeket jelentése előrészében felhozott, a következmény egyáltalában nem felelt meg, s épen saját egyházára kérte az illető lelkész az egyházmegye szigorú megrovását. " Rosz akaratú sértés akar ez lenni Ungi úr részéről az illető egyházlátogató lelkész iránt? Avagy teljes ismeretlenség az egyházlátogatás céljával, feladatával s az arról készített jelentés kellékeivel ? Én részemről egy kis fiatali könnyelműségen s meggondolatlanságon kivül hajlandó vagyok azt ez utóbbinak tulajdonítani. Mi az egyházlátogatás célja, feladata? Eltekintve annak anyagi részétől, a szeretet fillérek, könyör adományok s egyéb fizetések összeszedésétől, mely kellemetlen foglalkozás e régi s nagy horderejű intézményt mindinkább kivetkezteti eredeti fényköréből s az egyházlátogatót a nagy mérvben szegényedő s pusztuló egyháztagok előtt már-már az adóbehajtó gyűlölt szerepére alacsonyítja le, — eltekintve mondom ettől — szellemi tekintetben feladata : tudomást szerezni a felől, mi lábon áll az egyes egyházközségekben a keresztyén hitélet, a vallásos buzgalom s a közerkölcsiség ? gyakoroltatik-é, s keresztyén szellemben gyakoroltatik é az egyházi fegyelem ? Miként kezeltetnek az egyház vagyonai ? Miként gondoztatnak épületei ? Minő lábon áll az iskola ugy bel-, mint külügyeit illetőleg? Szülék és tanítók, egyházi szolgák és hallgatók teljesítették-e pontosan egymás irányábani kötelmeiket ? Ugy tudom, ezek a lényegesebb pontok, melyekről az egyházlátogatóknak működésök körében tudomást kell szerezniük, s az őket megbízó esperesi hivatalnak — illetőleg egyházmegyei közgyűlésnek — jelentést tenniök ; működésök folyama alatt megdicsérvén a megdícsérendoket, megróván a megrovandókat, kiegyenlítvén — ha lehet — a netalán felmerült vitás kérdéseket s bajokat, vagy ha ez lehető nem volna, felterjesztvén azokat intézkedés végett az egyházmegyei gyűlésre. A látogatói jelentés tehát nem foglalhat magában mást, mint a látottakat, hallottakat, tapasztaltakat, ezeknek tartozik hű tükre, tolmácsa lenni, ki ezekkel ellenkezőt jelent: az ámít, csal s nem érdemes nem hogy a látogatói szép tiszttel megtiszteltessék, de még arra sem, hogy becsületes emberek társaságában megtűressék. Ezek igy lévén, bátor vagyok kérdeni „Ungi" úrtól vájjon helytelenül cselekedett-é azaz egyházlátogató lelkész, ki jelentése előrészében általános vonásokban lerajzolván azokat, miket a működése körében eső egyházakban elismerésre s dicséretre méltóknak látott, hallott és tapasztalt, annak utórészében kiemelte részletesen minden egyházból, s igy saját egyházából is, hol akkor nem mint lelkész, de mint egyház látogató működött, a hiányokat, fogyatkozásokat, melyeket látott hallott és tapasztalt, s melyek olyanok voltak több helyeken s épen saját egyházában is, hogy magának az egyházmegyének sürgős s erélyes intézkedését tették szükségessé ? Elitéli-e őt azért, hogy a fény mellett az árnyékot is — a hol volt — feltüntette ? Követ dob-e reá azért, hogy saját egyházáról is elmondotta a valót, az igazat ? hogy elmondotta miként egyházában köztagoknál, az egyház egyeteménél, az egyház és iskola iránti melegség s áldozatkészség nem hiányzik, minek fényes tanúbizonysága az, hogy a legközelebb lefolyt évben, nyomasztó anyagi helyzete daeára, saját buzgóságadta filléreiből, egy ezerekbe kerülő olyan iskola építését kezdette meg s ez évben Isten segedelmével talán be is végezi, melyhez hasonló egyházmegyénkben még nem létezik ; mig ellenben az elöljárók, kik magokat nem az egyház közönsége által választott hivatalukból le is tehető képviselőinek, de kiváltságos rendeinek, kasztnak tekintik, kiknek soraiba nem az egyház közbizalma s szavazata, de egyedül az ő választások folytán juthat valaki, ez elöljárók hideg közönye, gyáva tétlensége, nepotismusa s az egyházi felsőség intézkedéseinek tiszteletlen fel sem vevése sok kárt okozott ezen egyháznak ; lelkész s egy két buzgó tag jóigyekezete, többnyire megtörik az öregebb vagy régibb elöljárók csökönösségén s ezek miatt nehezen emelkedhetik jobb létre. Az egyház pénzei az egyházlátogatók többszörös figyelmeztetései s intései dacára sem tartatván az egyház ládájában, a vagyonilag hirtelen tönkre ment gondnokoknál elvesztek. Az egyház számos köbölből álló magtárának egy nagyrésze elenyészett; tőkepénzei betáblázatlanul lévén, veszendőben vannak, s a kamatok évről évre künn maradnak, ugy hogy e miatt a földadó fejében az egyház jövő évi jövedelmei foglaltatnak le. Szántó földjei miket a népes egyház önmaga mivelhetne, részint kevés árért zsidó kézben, részint mint a mult évben is parlagon hevertek. Ugyan kérem „Ungi" urat, vétkezett-e az a lelkész, ki látva és tudva mindezeket mint egyházlátogató az érdemeket elismerés s méltánylat, a hibákat s visszaéléseket megrovás, s erélyes intézkedés végeit az egyházmegyének bejelenté ? Én azt hiszem, hogy ezzel csak lelkiismeretes kötelességét teljesítette, s ki őt ezért megró vj a s nyilvános pellengérre állítja, eljárásával csak azt árulja el, hogy hasonló helyzetben — saját egyházává