Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

szemben nem akarna, vagy nem merne hasonlóan csele­kedni, s érdemetlen e megtisztelő megbizatásra. Ennyi az, mit „Ungi" úr gyűlési tudósítására rövi­den válaszolni akartam, tiszttársi szíves szeretettel kérve öt, hogy jövőben mielőtt tollhoz nyúlna, fontolja meg jól a mit leírni akar, s ne azért irjon csak, hogy írjon, hanem hogy a közügynek használjon. A béke és szeretet lelke legyen velünk! MOGYORÓSI KÁLMÁN. KÜLFÖLDI EGYHÁZ És ISKOLA. Nemzetközi presbyteri zsinat Edinburghban. A mint előre jelentve volt, a nevezett zsinat f. hó 4-én csakugyan megnyittatott. Az első indítványt ily zsinat megtartására az ame­rikaiak tették, még 1873-ban. Ez évben ugyanis Ameri­kában 5000 presbyteri egyház küldöttei gyűlést tartottak arról tanácskozván, hogy miután a római katholicusok a pápában, a görög katholicusok a cárban, a nem presby­teri protestánsok az államfőkben oly központokkal bír­nak, melyek azokat nagyszerű működésre egyesítik; ellen­ben a presbyteri egyházakat semmi kötelék össze nem tarja, és erejük elforgáesoltatik : helyén lenne oly szerve­zetet teremteni, mely a presbyteri egyházak közös érde­keit képviselné és azok közös működését lehetősítené. Elhatározták tehát, hogy időről-időre tartandó nemzetközi congressusok tartására szólítják fel a világ minden pres­byteriánusait. Ugyanily határozatot hozott az irlandi pres­byteri közgyűlés is, és miután Edinburghban és New-Yorkban egyesűit értekezletek tartattak, 1875. julius 2 l-én Londonban megjelent 70 küldött elhatározta, hogy 1876. julius 4-én mindazon presbyteri egyházak közös eongres­susa fog összeülni, melyek a reformált vallástételek sze­rint a szent irást tartják hitük és erkölcsük kútfejének, és hogy oly nemzetközi congressus ülésezése minden há­rom évben fog ismételtetni. Minthogy azonban később Amerikában ugyanazon napra tétetett a függetlenség szá­zados ünnepélye s azzal egy időre a philadelphiai nemzet­közi kiállítás megnyitása is, minélfogva az amerikaiak megjelenése jobbára lehetetlenné vált volna ; elhatározta­tott, hogy a nemzetközi presbyteri zsinatot ez évi julius 4-ére halasztják. A „Daily Review" melyből merítünk, közli a zsina­ton megjelent tagok lajstromát, melyből azt látjuk, hogy ámbár a világon akárhol létező presbyteri egyházak mind föl lettek szólítva csatlakozásra, az európai, amerikai, ázsiai, ausztráliai több mint 200 angolon kivül, más nemzetbeliek elenyészőleg csekély számban jelentek meg. A nagy Német­országot, ha a felekező Elberfeldet kivesszük, honnan négyen jöttek, az egyetlen egy dr. Wangemann Ber­linből képviseli. Magyarországból Balogh Ferencen kivül még Szilassy Gryula említtetik. Azóta alkalmasint G-yörgy Endre és Lugossy József is meg­érkeztek. A gyűlésnek semmi hivatalos jellege nem lévén, egész feladata abból áll, hogy személyes érintkezés és épületes előadások által a világon létező mindazon refor­mátusok közt, kik presbyteri szerkezetű egyházban él­nek, az együvé tartozás érzete felköltetvén, az ez uton eszközölt szellemi összeköttetés a gyengék erősbítésére és a református vallásügy szilárdításáta szolgáljon. Kétség­kívül szép vállalat, mely, ha majd theologiai szűkkeblű­ség, működését sikertelenné nem teszi, sok jót és üdvöst eszközölhet. Az első nap szónokai sorát megnyitotta Dr. S c h a f f New-Yorkból (Greschichte der apostolischen Kirche című munkája által nálunk is ismeretes). Dr. Schaff a reform, hitvallások egyezéséről beszélt, kimutatván először, hogy mindannyian a romanismus tévelygései ellen irányulván, tandrendszerük lényegileg egy és ugyanaz. Megegyez­nek mindnyájan abban, hogy az ó- és uj-szövetségi köny­veket ismerik el a keresztyén hit egyedüli kútfejének, ellentétben a római egyházzal, mely az egyházi hagyo­mányt az írásnak fölibe teszi. Az istentanban és chris­tologiában az oecumenicus symbolumok alapján állanak mindnyájan, erősítvén Isten egyháromságát és Krisztus Istenemberségét. Az embertanban a reformátorok mind Augustinust követték, tanítván az emberi természetnek a bűneset folytán bekövetkezett teljes romlottságát és az isteni kegyelem absolut szabadságát. Az egyháztanban és szentségek tanában mindannyian Kálvint követik. Kimutatván ekkép az egyezést, a confessiók közti eltéréseket is szerette volna feltüntetni, de kifogyván az időből, minden egyes előadásra csak 20 perc lévén kiszabva, csak a református hitvallás keletkezésekor uralkodott azon nézetről szólott még, mely a világi hatóság kötelességévé tette az eretnekség büntetését, jelezvén a nagy fordulatot* mely e tekintetbeu az angolszász egyházakban azóta történt, hol a mai gondolkozás szerint a lelkiismeret oly szent birodalom, melyben egyedül Isten az úr, minélfogva a polgári hatóság nem csak hogy nem avatkozhatik val­lási ügyekbe, hanem inkább az a kötelessége, hogy min­den embeit meggyőződése- és vallásgyakorlatában meg­védjen. Hosszabb előadásokat tartottak még ez első ülésen G-odet Neufehatelből és C u s i n Edinburghból, ki K r a f t, bonni tanárnak egy beküldött értekezését olvasta fel. Ez értekezésben Kraft a református hitvallások consensusát foglalta Össze 31 hitcikkben oly módon, hogy még a ko­moly skót tudósító is úgy nyilatkozik, hogy e cikkeknek van ugyan az az érdemük, hogy világosak és rövidek, de mindenesetre száraz olvasmányt képeznek. E hosszabb előadások után következett az általános discussió, mely főkép a körül forgott, hogy szükségesnek látja-e a zsinat a szövetség számára egy hitvallási con­sensus alkotását, vagy elég lesz-e egyelőre a különböző confessiók egybeállítása a végre, hogy kitűnjék azoknak lényegben való egyezésük Mire nézve Taylor Innes 56*

Next

/
Oldalképek
Tartalom