Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

Felsőmagyarországban. A hazai politikai- és szépirodalmi lapok nagy részének nincs nálánál állandóbb előfizetője; és aligha van Magyarországban oly csínnal berendezett s oly gazdag magán-könyvtár mint a Meskó Sándoré. Ám nyilvános működésének súlypontja a kassai ref ref. javára volt irányozva, melynek 25 hosszú esztendőn keresztül gondnoka volt és az ma is. Tagadhatlan tény, hogy a ref. hitközségek szerte e hazában, tősgyökeres magyarok ; így van ez Kassán is, hol a ref. egyház hivei túlsúlyilag a romlatlan, tiszta magyarság képviselői. És bizonyára nem sok bölcseség kell ahhoz, hogy belássuk, miszerint Felsomagyarország fővárosában egy ily szerves egészet képező magyar gyarmatnak, igen jótékony befolyása lehet s tényleg van is a nemzeti nyr

elv és szellemnek a heterogén elemek között való elterjesztésére. Szükségképi konsequentiája már most ennek, hogy á ki e hitközség javára áldoz és munkál, az nemcsak annak érdekei szempontjából gyakorol hasznos cselekedetet, de a magyar nyelv és a nemzeti szellem megszilárdulásán is hathatós mérvben dolgozik ; és mint ilyen nemcsak a hitközség, de minden hazafi legteljesebb elösmerésére érdemes, kinek Felsőmagyarox-szág magyarosodása s a nemzeti szellemben való megerősödése szivén fekszik. Meskó Sándor urat 25 éves fáradhatatlan munkássága után, melylyel hitközsége javán mint annak gondnoka dolgozott, önérzetes megelégedéssel töltheti el a tudat, hogy hitközsége az ő gondozása alatt anyagilag és szellemileg megerősödve, bizton néz a legszebb jövő elé; de másrészt a legboldogabb megnyugvást találhatja lángoló hazafisága abban a gondolatban, hogy az ő munkásságának jelentékeny része van a felső-magyarországi magyarosodás megszilárdításában, s hogy a teljesen megmagyarosodott jövő nemzedék az ő nevét is áldólag fogja emlegetni azokéi között, kik apáikban őket is magyarokká tették. Érdemei melyeket hitközsége körül szerzett, sokkal ösmei'tebbek, semhogy azokat ez alkalommal részletesen felsorolni kellene ; különben is lapunk szűk kerete azok hosszú sorának csak hézagos közlését engedné meg, e helyett adjuk azon megható ünnepély leírását, mely Meskó Sándor úr 25 éves gondnokságának évfordulója alkalmából a kassai helvét templomban tartatott. Az isteni tisztelet végzése után felzendült Weber C. M. gyönyörű „Úrimája," melynek magasztos dallamai mély benyomást tettek a jelenlévőkre s felette emelték az ünnepélyes hangulatot. Ennek elhangzása után felemelkedett helyéről Béky Sámuel lelkész úr s egy rövid beszéd kíséretében, melyben találó színekkel ecsetelte a főgondnok úr érdemeit, egy gyönyörű ezüst serleget nyújt át neki a hitközség nevében. Meskó úr meghatva köszöni meg a gyöngéd figyelmet, s biztosítja a hitközséget, hgy ezentúl is legfőbb törekvése leend minden erejével annak javát eszközölni. Feláll ezután Juhász Mihály országgyűlési képviselő úr, s egy rövid, de magvas beszédben hangsúlyozza, hogy az, miszerint a hitközség a mult évtizedek, különösen az 50-es évek borús napjaiban szét nem züllött, de fennáll mai virágzásában, legelső sorban Meskó Sándor úr érdeme. Szivbol szakadt éljenzés hangzott fel mindegyik beszéd után. A serleg gyönyörű ezüstmű, gazdag aranyozással, s pompás kivitelű arabeszk díszitmé nyekkel, fedelén az egyház jelvényével, a pelikán madárral; tervét Mysk o v s z k y Viktor úr készítette. Oldalán e felírás*viseli: „Meskó Sándor, egyházunk buzgó tagjának 25 éves hű gondnoksága emlékeül a kassai reformált egyház tagjai. 1877." A kassai hitközség körül szerzett nagy érdemeit elösmerte az abauji ref. egyházmegye, midőn világi tanácsbirájául választotta, nem különben a tiszáninneni ref egyházkerület is, midőn sárospataki főiskolája számvevő székének világi tagjává választá. Elösmerésüket, hálájukat és szeretetöket tolmácsolták a helybeli hitközség tagjai a fenntebb leirt ünnepélylyel. Mi, mint a nyilvánosság organuma, a nagy közönség nevében jelen sorainkkal akartuk megülni a Meskó ünnepélyt. Az ily eredményekben dús 25 éves nyilvános életpálya megünnneplése mindenkor ünnepe a társadalomnak is. Lelkünkből kívánjuk, hogy megérjük azt a még nagyobb ünnepet, midőn Meskó Sándor úr félszázados gondnoki jubileumát fogja megülni. Éljen sokáig ! Az ünnepélyen részt vett küldöttségileg a testvér ágostai hitközség is. Jelen voltak a fő- és alispán, a polgármester és számos notabilitás. Mi végezzük, ez ünnepélyes alkalomból irt cikkünket azzal, a mit címéül választottunk: „Elösmerést az érdemnek!" Igénytelen észrevétel Ungi úr gyűlési közleményére. A „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" folyó évi 12-ik számában „Ungi" név alatt egy valaki az ungi egyházmegye Mokcsában tartott téli gyűlését közölvén, e közlemény egyik passusát — az egyházlátogatás céljának szempontjából, szó nélkül nem hagyhatom. Hogy pedig ezt ily későn teszem, oka az, mert egyházmegyénk — tekintve a kebelében működő egyházi személyek többségének még a sokszor s több oldalról irigyelve felhányt Horváth Mária-féle gazdag alapítványbóli segélyeztetés mellett is nyomasztó anyagi helyzetét, hogy az egyházi lapok olvasását minden lelkésznek és tanítónak lehetővé tegye, már több évekkel ezelőtt akként intézkedett, hogy az egyházmegyét több körökre osztva fel, az egyházmegyei könyvtárra a lelkészek és tanítók által — jövedelmük aránya szerint — évenként lefizetni tartozott rész vény dijakból, mindenik kör számára megrendeli egy-egy példányban a Magyarország területén megjelenő prot. egyházi lapokat s folyóiratokat, kötelezvén a kör tagjait azoknak egymássali minél gyorsabb közlésére, E kötelezettség azonban csakis papiroson van meg, mert dacára a körök kevés egyházakból álló kicsiségének 66