Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-08 / 27. szám

budai zsinat határozatai jelentékeny részben érvényesíttettek, zsinat nélkül. 1860-ban a debreceni convent consistoriális rendszerünket egyetemesen képviseletivé változtatta át, zsinat nélkül. Van tehát egyházunkban a zsinaton kivül más hatalom és tekintély is, a készséges jóakarat s egyetértés. Ezek s még több ilyenek észrevételeim a zsinattartásra nézve : de részemről nem ellenzeni azt. Mert kétség kivül megcáfolta s legyőzte ezeket magában a tiszántúli e.-kerület. Kétség kivül nemcsak rákétát eresztett ez föl a zsinattartást jelzőleg, hanem elgondolta a dolgot, az ügymenetet kezdettől végig, hogy tisztességes és üdvös legyen bemenetelünk, kijöveteliink. Kétségkívül bölcsen elkészítette s megállapította az a programmot a teendőkre s azok sorozatára nézve, hogy nyomról nyomra, lépésről lépésre biztosan haladhassunk a kitűzött magos cél felé s elnyerhessük pályadíjul a pálmát. E föltétel mellett nem félek a parturiunt montes kudarctól. Azonban, ügy vélem, sok víz lefoly addig a Dunán s liszáu, míg az indítványozott zsinat létre jőn. Legalább ág. hitv. testvéreink, kik 1860 óta, már 16 évén át, készültek a zsinatra, és ennek számára a kellő munkálatokat is sajtó utján még 1870-ben kiadták, ma, sem mernek, sem akarnak zsinatba menni, igen fontos okoknál fogva. Ugy vélem a debreceni ad hoc határozatképes convent is csak előkészületeket s előmunkálatokat rendel el a majdan alkalmas időben megtartandó zsinathoz. És ez lesz a mostan ellentétes nézetek kiegyenlítésének útja és módja. Addig is tehát, inig részünkről a zsinati előmunkálatok elkészíttetnének, tanácsos volna az egyetemes tanügyi bizottságokat keriiletek-szerte utasítani a félbeszakadt munka folytatására s a conventre relegált tanügyeknek — melyeket fennebb elősoroltam — tárgyalására. Mert jelenneu leginkább fenyeget minket a vész tanügyünkre s taniutézeteink autonómiájára nézve; midőn egyetemes egyházunk, mint ilyen, nem nyilatkozhatott, nem nyilatkozhatk, s három századon át e téren szerzett tapasztalatait a nemzet, az állam és saját érdekében nem érvényesítheti. 1868-ban a népiskolák szervezetére még gyakoroltunk legalább indirect befolyást, a miről mindenki meggyőződhetik, ha összehasonlítja népiskolai szervezetünket a népiskolai törvénynyel s az oktatásügyi miuisterium által kiadott szervezettel. Azóta a felsőbb tanintézetekben lényeges ós soknemü változtatásokat vitt keresztül az oktatásügyi ministerium, legcsekélyebb befolyásunk, sőt az országgyűlés beavatkozása nélkül. Ugyanazon tisztelt ministeriummal folytonos összeütközésben vagyunk isk. autonomiánk s az állam felügyeleti jogának különböző értelmezése s gyakorlása miatt. Isk. autonomiánk pusztán véleményezéssé devalváltatik, minélfogva a suprema inspectio vélemény fölötti felügyelet fogna lenni: ellenben a legfelső felügyelet a miuisterium értelmezése szerint magában foglalja a cselekvést s intézkedést, a mint az jeleimen gyakoroltatik, tehát az autonoiniát s inspectiót egyszersmind, vagyis a ministerium saját eljárásaira ügyel fel, az az nincs külön felügyelő testület, hanem van egyház, mint véleményező ós ministerium, mint határozó ós cselekvő s önmaga dolgaira felügyelő. Nem ólt még kanonista vagy jurista, a ki az egyház automiáját s az állami vagy fejedelmi legfőbb felügyeleti jogot így határozta volna meg s akarta óletbeléptetni. E mellett másfelől is vész támadt, gymnasiumaink eddigi alapját s alkotmányát fenyegetőleg. Ugyanis fiatal óriások keltek föl, a kik a gymnasium boltiveit fentartott két főoszlopot, u. ni. a classicai nyelveket és mathesist eltörni indultak, s ezek helyett a történelmet állítani föl egyedüli oszlopul, melyhez a gymn. többi tanulmányok szabandók s alkalmazandók, a történelmet mely valóban nem is gymn. tanulmány, mert nem fejti az értelmet s legfeljebb az emlékező tehetségnek nyújt tápanyagot, mivel gymn. növendékeknek életkoruknál fogva nem adathatik elő pragmatica história. Az uj paedagogarchák elkészítők a gymn. tantervet, miszerint az alap ós árbocfa a történelem, ennek fejléséhez s korszakaihoz ' képest osztatnak szét a többi tantárgyak, Igy mivel a történelem első stadiuma a teremtés; ehezkópest a gyenge korú gyermeknek a classicus irók közül elsőben is a görög Hesiodussal kell megismerkeduie, mint a ki kosmogoniát irt; mivel Róma első története a meséskorhoz tartozik, a kezdő gymnasistának ki a latiunyelv alaktana megtanulásával foglalkozik, a római remek irók közül elsőben is Liviusból kell bölcselkednie. Láttam és átvizsgáltam e tantervet, miszerint a tantárgyak a helyett hogy csoportosíttassanak s a növendék életkora s felfogásához képest jó rendben és sorozatban taníttassanak, Procrustes ágyába fektetve az összes osztályokon át végig vannak erőszakosan nyújtóztatva, hogy minden osztály-