Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-01 / 26. szám

másrészről megengedni nem akarjuk, hogy az egyén öntudata tényét összefüggésbe hozza az önálló szellemmel, egy független szellemi erővel."* Kik elismerik, hogy az öntudat az embernek őt az állatoktól megkülönböztető s azokon felül emelő sajátlagos birtoka, azok nem fogják tagadhatni azon állítás jogosultságát sem, hogy a mikor és a hol először megvillant az öntudat, akkor és ott teremtetett az ember. Hogy vájjon a fejlődés processusán lassan emelkedett, vagy a természet öléből azonnal kivált organismusban tünt-e fel először, ez már másodrangú kérdés. A fő a mire súlyt fektetünk az, hogy öntudat teremtette az embert, oly igazán, mint a bogy tény az, hogy Öntudat teszi az embert emberré mindég. Ezek folytán megjegyezzük még, hogy a leszármazás tana Darwin értelmében, nem is zárja ki szükségkép a teremtő észt a természetből, s ennyiben nem is tekinthető a vallás ellenségének. Jaeger a leszármazás tanának egyik legbuzgóbb hive nyíltan azt vallja : „A darwinista, a keresztyénség talaján áll és védelmezi a keresztyénség alapját** Csak a materiálisták, kik minden jelenség ős szülőjét az anyagban látják, hiszik azt, hogy a leszármazás tana végkép feleslegessé tette s igy teljesen kiküszöböli az öntudatos szellemi erőt a természetből. Ezek ellen ugyancsak a fenntidézett iró, Darwin hű követője mondja : „Az a mit mi eddig az anyagról s ennek erőiről tudunk, épenséggel nam elégséges minden természeti jelenségnek kimagyarázhatására, mig a legobjectivabb tudomány az égi testek mechanikája is kénytelen egy szabad erőből származó indítást felvenni és ebben fekszik reám nézve a szükségesség, hogy egy valamire apelláljak, mi az anyagon felül áll és a melynek én nem adhatok más nevet,— mint e nevet— Isten."*** Még ha sikerül is a természettudománynak tökéletesen igazolni azon feltevést, hogy minden élő lénynek magának az embernek eredete is egy közös törzsre vezethető vissza, ez még épenséggel nem bizonyítná be az alkotó ész hiányát a világban, sőt joggal állithatjuk, hogy a leszármazás tana egyedül a teremtő s rendező szellem feltevése mellett lehet csak igazán megérthető. „Abból, hogy az embernek felismerhető kezdete — mondja Dillman — egy öntudatlan sejt s látszólagos vége a visszasülyedés a holt anyagba, nem fogjuk azt következtetni, hogy ő pusztán a természet productuma, hanem megfordítva, hogy a természetben is, még a legalsó fokon is, már szellem működik és hogy ennek, s egyszersmind minden életnek és öntudatnak alapja és forrása a mindenséget mozgató és vezérlő világszellem, melyet mi Istennek nevezünk." **** Ám kutasson a tudomány ; felfedezett igazságai nem * Über den vermeintl. Materialism. der heut. Naturw. (Bericht d Stett. Ver. 1. 41.) ** Die Darwin,sclie Theorie und ihr Verhaltniss zur Morál und Religion 140. *** u. o. 145. 1. **** Rectori székfoglajó beszéd. Berlin 1875, okt, 16. lesznek ellenségei az istenség eszméjének, mert ez maga az örök igazság. Copernieus elmélete, melyre pedig kezdetben mind Róma, mind Wittenberg anathemát mondott, végül is igazolva magát a józan ész előtt, s általánosan elfogadtatva, nem azt jelentette, mintha a menyország távolabb esett volna földtől, hanem igen is bizonysága lett annak, hogy az emberiség szelleme emelkedett az ég felé. Épen igy a leszármazás tana is, ha megnyeri az igazolást, s eloszlatva minden kételyt, homályt, méltán tart igényt a közelismerésre, nem azt fogja bizonyítni, hogy a természetben nincs helye már a teremtő s rendező észnek, hanem ellenkezőleg azon igazságról fog győző bizonyságot adni, hogy mindenütt és mindenben egy alkotó szellem működik, — az Isten. Midőn a materiálisták megállapítják az anyagnak s a hozzá tapadó erőnek örökkévalóságát, midőn kimondják továbbá, hogy egy végzetszerű törvény uralma alatt történik a világon minden változás, joggal kérhetünk tőlük magyarázó választ ezen kérdésekre : miből állanak végelemzésben az anyagi testek ? Mi az erő ? Végül — mi voltaképen és honnét áll elő az a mindenséget uraló törvény ? Szerintük a testeket mint legkisebb részeknek az atomoknak egyesülete képezi. Az atomokról szóló tan azonban még szinte nincs annyira tisztázva, hogy állításaihoz kétely ne férhetne. Ezen atomok ugyanis vagy bírnak még kiterjedéssel vagy nem. Ha igen, ugy még mindig oszthatók, tehát nem legkisebb részek, nem igazi atomok. Vagy pedig csakugyan végtelen kicsinyek, azaz pusztán mathematikai pontok; ez esetben azonban nem lehet szó náluk nagyságról, még kevésbé anyagi jellegről. „A végtelen kicsiny atomok képzete következéskép ellent mond az anyag fogalmának; mert bár még oly sok nullát adjunk is össze, még sem nyerünk soha számtani nagyságot, vagy bár még oly sok kiterjedés nélküli pontot összeveszünk is, az összeg még sem lesz sohasem valami kiterjedt.®* De meg feltehető továbbá ezen kérdés is: tökéletesen egy és ugyanazon tulajdonsággal bir-e — ugyanazon mértékben — minden atom ? Ha e kérdésre igennel felelünk, akkor meglehet ugyan magyarázni a különböző lényegű testek képződését. A teljesen ugyanazon nemű és sajátságú részekből alakult testek pusztán csak formailag különbözhetnek egymástól; és pedig vannak egymástól lényegileg is különböző testek. Ha pedig különböző nemű, sajátságú atomokat veszünk fel, akkor még kevésbé lehet elvitatni, mint felettük álló egységet, egy a célszerűség elve szerint rendező észszerű hatalmat, vagyis túl kell mennünk az anyag fogalmán. Az erőt illetőleg Moleschott azt állítja, hogy ez az anyagnak öröktől fogva bennmaradó sajátsága. Büchner is ugyanezen értelemben oda nyilatkozik, hogy az erő, * Über den vermeintl. Materialism. der heut. Naturw. (Bericht d. Stett. Ver. 1. 41.)