Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-01 / 26. szám

pusztán az anyag tulajdonsága. Ily féle állításokkal azonban, nincs megoldva az erő kérdése. Hogy a természetben mindenütt feltalálhatni az erőt, ezt bizonyítják maguk a materiálisták ; de kérdjük, mi ez az erő ; vájjon anyag-e, avagy nem ? Büchner azt mondja egy helyen : „Az anyag a maga összességében, a mindent szülő, mindent magába visszavevő anyja minden levőnek."* E nyilatkozat értelmében az erőt is ugy kell tekinteni, mint az anyag szülöttét és miután a puszta anyag lényegileg csak magához hasonlót szülhet, az erő sem lehet más, mint anyag, vagyis az erő az anyagnak egy más elnevezése, s igy egyedül anyag van, más nincs. Ezen állítás azonban ellenkezik a materiálisták-, s közelebb Büchner által hangoztatott azon dogmával, hogy nincsen anyag erő nélkül. Vagy pedig nem anyag az erő. Ezen feltevés ismét nehézségekbe ütközik a mateiúálismus alapján. A materiálisták a szellem hypothesisét céltalannak, s szükségtelennek állítják, mert szerintük ha léteznék is a hatás előidézésére az anyag nem nyújthat neki semmi fogódzót. Ha már az erő is anyagtalan valami, hogyar^ hathat akkor az atomokra ? Ezek nem engedhetnek magukban neki tért, miután azok nem is lehetnének valódi atomok, melyek még üres térrel rendelkezhetnének egy más lényegű elem számára. Sőt ha áll az, a mit Haeckel tanít, hogy egy anyagtalan erőre nézve minden támadási pont, melyet az anyag nyújt, megfoghatatlan volna, mozgást hozna elő vonzás és taszítás ezzel együtt hatást ok nélkül, s igy ellent mond ép az ok törvényének, akkor csakugyan képtelen a materialismus az anyag és erőnek egymásra hatását kimagyarázni. GIYURÁTZ FERENC. (Folytatása következik.) BELFÖLD. Czékus István tiszakerületi ev. superintendens úrnak egyház-látogatása a hegyaljai esperességben. Oly időben élünk, midőn bármely téren felmerülő minden fontosabb mozzanat szorgalmas megfigyelőkre talál, s ezek kezében majd a statistikai megállapításoknál mint érdekes adat és tényező szerepel, majd pedig más irányban, egyes tapasztalati nézetek és állitások támogatása vagy ostromlása mellett fegyverül szolgál. Nem lesz tehát érdektelen megemlékeznünk, s némely oldaláról megvilágítanunk egy oly mozzanatot, a mely ev. egyházunk terén kiváló fontossággal bir, s mely az egyes egyházakra nézve mindannyiszor üdvös s áldásos intézménynek bizonyúl be, — s ez a püspöki canonica visitatió. * Kraft, u. St. 4. k. Ausg. 36. 1. Ezen törvényes egyházlátogatást a f. évben Czékus István superintendens úr a hegyaljai esperesség 12 egyházába irá ki (Miskolc és Nyíregyháza kivételével) s azt eddig már szerencsésen be is végezé. Visszagondolva ezen út kellemeire és viszontagságaira, élményeire és tapasztalataira, a megható szép és lelkes jelenetekre, mindezekből egy hangos tiltakozás képződik azon panaszokkal szemben, melyeket annyiszor hallunk és olvasunk az egyháziatlanság, közönyösség, anyagiasság, vallástalanság, sőt olykor a türelmetlenség felett is. Ezen egyházlátogatási út valóságos diadal-út vala a buzgó főpásztorra nézve, kinek az illető egyházakban való megjelenése mindenütt örömünnepet varázsolt elő, s a kit ezek az ellenállhatlan szeretet, ragaszkodás és hódoló tisztelet jeleivel s bizonyítékaival elhalmozni versenyeztek ; diadal-út vala az a hazafias főpapra nézve, kit a közigazgatási közegek, városi és községi képviseletek s a világi elem valláskülönbség nélkül mindenütt lelkesen s szívélyesen üdvözölt; diadal útja vala az azon örvendetes tapasztalatnak, melyet a különböző felekezetek tornyain, a hivatalosan bevonuló főpásztor üdvözlésére megkondult harangok s a helyi egyházak képviselőinek s lelkészeinek alkalomszerű tisztelgése mintegy ezen szavakban tolmácsolt, miszerint a régi komor emlékű idők elmultak, s uj eget és uj földet látunk, hol a vallási türelmesség, a jézusi szeretet mindinkább szilárdabb alapot vetnek a kex'esztyénies testvériségnek, és végre diadal útja vala az azon megnyugtató s biztató meggyőződésnek, hogy a hol az egyház tagjai oly kegyelettel s vallásos lelkesedéssel készítik elő a főpásztor útját s fogadják őt körükben, hogy a hol az egyházi ősintézmények körül oly tömeges érdekeltség nyilvánul; ott a hítbuzgóság, egyháziasság és vallásosság megfogyva lehet, ugyan ; de megtörve nincsen és nem is lesz, ha a Krisztust híven és igazán prédikáljuk. A megállapított sorrend szerint a meglátogatandó egyházak közt első volt a s a j ó-k a z a i evang. anyaegyház, hova superintendens úr Rozsnyóról május 31-én vasúton indult. „Vadna" állomáson a hegyaljai esperesség díszes és számos tagú küldöttsége, élén a főesperes Bartholomaeidesz János, s az esp. felügyelő Lichtenstein József urakkal várta a főpásztort, s annak nevében a főesperes üdvözlé őt s kívánt sikert és áldást célba vett működéséhez. Ezután az ünnepelt és a tisztelgők az itt szintúgy megjelent báró Radvánszky Béla egyházi felügyelő úr fogatain, harangzúgás s üdvlövések között bevonultak S.-Kazára, hol a paplak előtt Leskó Béla lelkész úr körülállva örömkönnyeket hullató híveitől, lelkes beszéddel fogadta azt „a ki jött az Úrnak nevében." Délután az iskola, következő nap pedig az egyház külső s belső állapota vizsgáltatott meg a látogatási programmba felvett 84 kérdés szerint. Ezen egyház történetéből érdekes tudni, miszerint azt a Radvánszky család egyik őse Radvánszky Ferenc alapitá úgyis, hogy e végből személyesen járt Bécsben II. József császárnál s eszközölt ki templomépítési engedélyt, de az által is, hogy a hívek