Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-01 / 26. szám

az ide, sem az alkalom, sem pedig a mi legfőbb ezen cikk — respective ezen becses lap — kerete meg nem engedik. Ugy lehet, hogy ha bokros teendőinktől kissé szabadabban fogunk lélegzeni, szakitunk magunknak annyi időt, hogy fölvett tárgyunk ezen részét is tüzetesen és érdemlegesen megbeszéljük ; kimutatván nem csak ennek hanem általában hazai tanügyünknek ugy tanítási mint nevelési és disciplinaris hiányait, fogyatkozásait. Addig is tehát, mig ismét találkoznánk, ajánlom a kérdést illető nagyon tisztelt szakférfiak és tudósok becses figyelmébe, kérvén őket úgy tanintézeteink jó hírneve és becsületének reputatiója, mint az ifjúság erkölcsi jellemének megszilárdítása érdekében, hogy fölvévén s ha lehet meg is oldván a kérdést, a világ és társadalom botrányára ezt a legnagyobb szellemi — vagy ha ugy tetszik — tudományos szédelgést, a mi csak ez idő szerint történhetik, még továbbra is ne tűrjék ! JESZENSZKY PÁL, iglói fó'gymnásiumi tanár. '"1X7 za^nbte J^TW C^ sÍ^h, A materialismus és a vallás. ii. (Folytatás.) Ha a teremtő észt mellőzzük, ugy az ember megjelenése a földön sem oly igen válságos, mint azt a materiálisták szeretik hinni. Szerintük az ember is csak egy lánc-szem az állatok sorozatában. Legközelebbi rokona a majom s ezzel együtt egy és ugyanazon őstől származott. Tegyük fel. E feltevéssel szemben azonban a következő ellenvetések merülnek fel. Ama közös ős, vagy magasabb fokán állott a fejlettségnek, mint a majom, vagy nem. Ha igen, ugy meg nem fogható, — épen a fejlődés törvényénél fogva — mikép nemzhetett a tökéletesebb magánál tökéletlenebbet, s hogy történhetett az, hogy az alsóbb fokú győzött, s a létért való harcban leszorítá a tökéletesebbet, azaz erősebbet az élet szinteréről. Ez határozottan ellent mond a fejlődés törvényének s a létért való harc elméletének. Ha pedig tökéletlenebb volt, ugy könnyen érthető ugyan, hogy a majom mint magasabb fejlettségű állat folytatását képezi, de még mindig igen nehéz kimagyarázni, hogyan származhatott a majomnál is tökéletlenebb elődtől, egy — a majomnál sokkal tökéletesebb lény — az ember. Ez világos ugrás a tei'mészetben, a mit épen a materiálisták tagadnak leghatározottabban. így a fejlődés rendes folyamatában az embernek közvetlen előde csak majom lehetne, e hypothesist azonban fontos okok miatt ujabban magok a materialisták is elvetik, a többek közt már csak azért is, minthogy a létért való harc elméletének alapján a tökéletlenebb előd, a tökéletesebb utód megjelenésével szükségképen visszavonul, vagyis túlszárnyalva kipusztul. Az emberről szólva vessünk egy pillanatot, tagadhatlanul nevezetes tulajdonára az öntudatra. Nem képes senki bebizonyítni, hogy ezzel az állatok is bírnának, azért méltán ugy tekintendő, mintegy válaszfal ember és állat között. És midőn Haeekel s párthivei az embert csak ugy könnyedén oda vetik az állatok sorába, nem látva benne mást, mint áz állati értelem teljesebb fokát, akkor ezt a válaszfalat jogtalanul ignorálják. Az öntudatra nézve Hallier azt állitja, hogy „a belső érzék az, a mi öntudatnak is neveztetik."* Bleek szerint az öntudat: „az emberben az első szók megszülemlésével ébredt fel: jelleme teljesen azok jelentése szerint idomíttatott és terjedelme nem nagyobb, mint annak összege, a mi szókkal kifejeztetik. Beszéd és öntudatosság egymástól külön nem gondolhatok * az egyik semmiképen sem keletkezhetett, ha csak nem a másikkal együtt, igy az egyik a másiknak szabatos képe."** Annyi tény, hogy az öntudat az embernek igen fontos benső sajátsága és ha elfogadjuk is Bleek nézetét, hogy ez a beszédképességgel született együtt, akkor is fönnmarad a kérdés 5 mi volt szülő alapja? E kérdésre a természetes tudomány felvilágosítást nem ád. Midőn a materiálisták álláspontjukhoz hiven az öntudat eredetét is pusztán az anyagra vezetik vissza, akkor ismét nem kerülhetik ki az ellenmondást. Ugyanis; ha áll az — mi pedig alig vonható kétségbe, — hogy az öntudat a létnek magasb foka, ugy legalább is nehezen érthető, hogy az anyaghalmaz, az öntudatlan vak természet, hogyan alkothatott magánál tökéletesebbet, a létnek magasb fokán álló, azaz öntudattal biró lényt; hogyan szülhetett olyat, mivel maga nem bir? Pusztán anyagi alapon az öntudat támadása kimagyarázhatlan. Ezt elismerik mindazon tudósok, kiket a természettudományi kutatások nem vittek az anyag túlbecsülésére. A többek közt Wirchow azt mondja: „Be kell vallanunk, hogy nem vagyunk képesek oly formulát felállítani, melyben term. tudományi tapasztalatok alapján kimondathatnék, mi az öntudat, hogy jön létre, vagy mily alapja van? Azért én mindég azt állitottam, hogy jogtalanságot követünk el, ha az öntudat ténylegességét, mi egész magasb fokú életünket dominálja, elismerni, s * Die Waltansch ... Hallier 20. d. 1. ** A nyelv eredetéről. W. H. J. Bleek Ford. Dr. Mayr Aurél 57. d. 1.