Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-24 / 25. szám

szűkölködő egyházaink s tápintézeteink anyagi ínségét évről évre enyhíteni, indítványozzuk: Mondja ki az egyetemes gyám intézet határozatilag, hogy azon, magyarhoni prot. egyházunkra nézve örökké nevezetes, 1790/1-ki országgyűlési törvény szentesítésének (1791. márc. 12.) emlékére az evangyéliomszerű jótékonyságnak egy új oltárt emel, — annak alapját már most leteszi, Leopoldiánu m nevezete alatt egy alapítványt létesít s azt az alábbi módon fogja növelni, kezelni és értékesíteni. Nevezetesen ; 1. Ezen alapitvány a gyámintézet központi pénztáránál a tőkék sorában takarékpénztárilag kezeltetik. Minden e célú adomány kamataival együtt 1890. november 7-ikéig tőkésittetik; addig is a gyámintézeti jelentés tőkepénztári kimutatásában évről évre nyilvántartatik. 2. Ezen alapitvány 1890. nov. 7-ikén megállapíttatik ; az ekkor kitűnt tőkeösszeg kamatainak kéttized része a tőkéhez csatoltatik, négytizede a négy kerület egy-egy szegény egyházának kiadatik, — négytizede pedig az akkor működő lelkész- és tanítókat képző intézetek közt kiosztatik. Ugyan ily arányban fog ezen alapitvány évi jövedelme évről-évre tőkésítésre és segélyezésre fordittattatni. 3. Ezen alapitvány forrásai: a) az egyes egyházközségek (helyi gyámintézetek), melyek a saját rendelkezésükre jutott egynegyed rész öszszegből, még pedig a tehetősebb városi egyházak évenként 5 frtot, a városi kisebb egyházak és a főgymnásiumok évenként 2 frtot, a falusi nagyobb egyházak és algymnásiumok évenként 1 frtot, a falusi kisebb egyházak évenként 50 kr, — (az egyházaknak ezen osztályok egyike avagy másikába beosztása az esperességi, illetőleg a kerületi gyámintézeti gyűlésekre bízatván.) b) az esperességi gyámintézetek, melyek a saját rendelkezésükre jutott egyharmad-rész összegből évenként 10 frtot; c) a kerületi gyámintézetek, melyek a saját rendelkezésükre esett fél rész összegből évenként 50 irtot; d) az egyetemes gyámintézet, mely évenként 100 frtot fog e célra adni; e) minden más adomány, hagyomány és alapitvány. 4. Az ekként kötelezőleg elvállalt összegek a gyámintézet számadása- és pénzküldeményeivel együtt és a „határozott cél"-nak rovatában külön feltüntetve lesznek, a központi pénztárba évről évre felküldendők. 5. Már most ki mondatik, hogy csak azon egyház számithat ezen alapítványból nyerendő segélyre, mely az évenkinti járulékot évről évre pontosan befizette; — csak oly egyház nyerhet ebből segélyt, mely anyaegyházzá kiván átalakulni; vagy a mely torony, templom, pap, tanitólakot vagy iskolát újból épit; — vagy a mely oly vidéken él és működik, hol az protest. missiót tölt be. m. Ezen nagy horderejű indítványunkat bátorkodunk a helyi, esperességi, kerületi és egyetemes gyámintézetek határozó figyelmébe annál is inkább ajánlani, mert az, kiviteli tervezetében nagyon is szerény, a gyámintézet jövedelmét nem csonkítja, az egyházakra számba vehető ujabb terhet nem róv, s még is a kijelölt forrásokból nyerendő aprólékos összegekből (számítván ugyan reá, de a valószinüleges eredmény kimutatásánál számba nem vévén a 3 e) alatt megjelölt szabad adományokat,) — évenként 1000 frtot hoz Össze, mely a kamatoknak is 6 százalékkal kamatoztatásával, a 13 év alatt 19633 frt 29 krt, vagy is kerek 20000 frtot fog eredményezni. Hitünk azonban erős, hogy ezen alapitvány egyértelmű elhatározás, a vezérférfiak és lelkésztársak pártfogoló, a rokontestületek tevőleges és felsegítő készsége mellett és folytán legkevesebb 40000 frtra fog felszaporodni. Ezen remélt kedvező esetben 1890-ik éven tul a tőke 500 frttal fog évenként szaporodni, a szűkölködő egyházak és lelkész-tanitóképzo tanodák pedig évenként 2000 frttal fognak segélyeztetni. Faxit Deus ! Kelt Pápán és Miskolcon 1877. május 20. GTYURÁTZ FERENC S. k. ZELENKA PÁL S. k. Nyílt levél tanáromhoz Dr. Ballagi Mórhoz. Engedje meg, kedves és nagyrabecsült Mesterem, hogy én, mint talán legrégibb tanítványa e hazában, Önnek becses lapjában, kitűnő tanári működését megörökítő alapitvány kérdéséhez, saját szempontból hozzászóljak. Lelkem mélyéből sajnálom, hogy On drága Mester, elhagyta azon kathedrát, melyből a magyar protestáns theologiai tudományosságot oly nagy sikerrel terjesztette s melyből tanítványait a tudományos haladás terén üdvös működésre; a korral való haladásra oly nagy buzgósággal tudta ébreszteni, serkenteni. Ön tudta Mester, mért cselekedte, e tettének okait kutatni nincs jogom. Azomban lelkem mélyéből megörültem, midőn értesültem, hogy Ön hasznos és fényes tanári működésének emlékét, hálás tanítványai egy jelentékeny alapítvány létrehozásával akarják megörökíteni, melynek kamataiból a budapesti helvét hitv. evang. theologiai intézet növendékei lennének segélyezendők. De kedves Mesterem, e fölötti örömemet az alapítvány particularisticus iránya mégis zavarja egy kissé. Hiszen Ön nemcsak a helvét, hanem az ágostai hitvallású evangyélmiak mestere is volt. Amazok úgy, mint ezek egyformán mondhatják hozzájuk tartozónak. Ön Mester pályáját Szarvason, az ágostai hit vallásúak tanintézetében kezdte meg s itt voltam én is mintegy 32 évvel ezelőtt tanítványa, a mire mindig büszke, s a miért a gondviselés iránt mindig hálás leszek, mert volt alkalmam az akkor még fiatal, de tudományban