Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-17 / 24. szám

terén türelmetlen buzgalommal élesztik a dogmatismust. G-únynyal, szánó mosolylyal szólnak a theológiáról, mely láthatlan lélekről, teremtő Istenről tanit, másrészről feltétlen hitet követelnek a tapasztalati körön túlhaladó saját hypothesiseik számára is, és ezeket mint megannyi szent igazságot terjesztve a nép között, egész szenvedély -lyel fáradoznak a vallásos hitnek rombolásán. Ezen eljárás ellenkezik mind a nép, mind a tudomány érdekével, s ezt Darwinnak igaz követői közül is sokan mint egyáltalán veszedelmes irányt elitélik. Figyelemre méltó ide célzólag egy jeles tudósnak nyilatkozata : „minden tudománynak kötelessége a létező korlátokat tekintetbe venni, s mindenekelőtt a néppel csak a tudomány megállapított eredményeit közölni." Hypothesisek felállítása, tudományos vita keltése, a tudománynak sava és élesztője, de e harcot nyilvánosan folytatni és mellette a közvéleményt hívni fel biróul, ama hypothesiseket, mint dogmaticus tantételeket közölni a néppel annyi, mint ezt megcsalni, és a tudománynak ártani * A materialisták könnyű szerrel vélik megadhatni a felvilágosítást a mindenségre, a teremtés, örökkévalóság, gondolat, szellemre vonatkozólag, melyekre nézve szerintük a theologia állításai telvék ellenmondásokkal. A materiálisták szerint csak anyag képezheti vizsgálódásaink tárgyát, csak anyagot találunk itt a magunk körében, anyagot a világűrben, anyag van tehát kizárólag mindenütt. És továbbá az anyag öszlete, a természet oly hatalom, mely fölött és mellett egy rendező öntudatos ész, a mint nem található nem is létezik. Istennek, miről a gyermekded hit ábrándozott, sehol semmi nyoma. Azért Lalandteljes joggal mondhatta ki: „En az eget át meg át kutattam, és sehol az Istent nem találtam," minthogy a mi nincs azt nem ís lehet megtalálni. Ezen állításokra a következőket jegyezzük meg: A mindenség a materiálisták szerint is végtelen. Ez esetben a tapasztalat alá vonható kör, melyről következtetni akarnak, ugy viszonylik az egészhez, mint egy aránylag csekély pont a végtelen nagysághoz. A következtetés azonban a kicsinyről a végtelen nagyra nem föltétlenül biztos. A mit a részről mint bizonyosat állithatok, nem mindig mondható ki mint igazság az egészről. Szemben a mérhetlen nagysággal még mindig bevallhatja Newtonnal a legnagyobb tudós, miszerint ő még csak egy gyermek, ki a parton kavicsot szedeget, mig az igazság óceánja kikutathatlanul terül el előtte. A teremtésre nézve a materiálisták azt állítják, Jiogy valamint megsemmisíteni nem lehet az anyagnak legkisebb részét sem, épen ugy nem lehetett azt teremteni sem. A világalkotmány, mint az anyag egyesülete, örökké való. Teremtőre szüksége nem volt, fenntartóra nem szorul, ön-önmagának célja. Teleologiának, ugy mint azt a philosophia hirdeti, nincs semmi nyoma semmi értelme. * Der Haeckelismus in dei' Zoologie v. C. Semper, Prof. d. Zoologie, und vergl. Anat. in Würzburg. Zweite Aufl. 201. í Haeckel szerint: a szabad akarat teremtő ereje illusió, s egy anyagtalan világteremtő erőnek felvétele teljesen indokolatlan. Vagy mint Büchner véli: a világnak vagy az anyagnak a maga tulajdonságaival, mozgásaival, miket mi erőknek nevezünk, öröktől fogva kellett lennie és örökké is fog lenni, szóval a világ nem teremtethetett." Hogy az anyag öröktől fogva volt, s a világ nem teremtethetett, ez — mint a materiálisták sem tagadhatják — csak hypothesis, mi szinte kénytelen a hitre apel; Iáim. De meg ha feltesszük, hogy a materialismus' tana szerint, minden csillag ugy állott elő, hogy más tüzesült égi testből, mint forró gőztömeg vettetett a világűrbe, s a kihűlés nyomán a vonzó s taszító erők kölcsönös hatása ! következtében tömörült s nyerte meglevő alakját, akkor el kell fogadnunk azon hypothesist is, hogy egykor az egész világ ily forró, gőzállapotban volt. Ez esetben azonban nem szólhatunk kihűlésről, miután a mindenséget uraló hőség lekötésére nem maradt hely, s igy az egész világnak örökké a tömörülést gátló, vagyis a vonzerőt paralisáló forróság uralma alatt kell maradnia. Ha pedig mellőzzük e feltevést, a mire épen a materiálisták következtetései utalnak, ugy nem marad más hátra, mint fel venni, hogy mindég csak egy rész állott a hőség hatalma alatt; volt hely hova a hőség elvonulhatott, s igy szakadatlan folyamatban lehetett a kihűlés, tömörülés, csillagok, csillagzatok alakulása. Vagyis, volt minden, a mint van; támadnak és enyésznek az égi testek örökös folyamatban . E nézet természetesen felment a világ eredetének további kutatása alól, s igy meglehetősen kényelmes. Ezt megengedjük, de hogy több világosságot s megnyugtatást is nyújthatna a gondolkodó észnek, mint a teremtés feltevése, azt határozottan tagadjuk. Aztán a materialisták midőn már csak azért is visszautasitandónak tartják egy teremtő hatalom föltevését, minthogy ezelőtt a világ eredetét kutató ész, lefegyverezve kénytelen megállani, ellenmondásba is jönnek önmagukkal, a mennyiben saját hypothesisök a világnak a hőség s kihűlés határai közti örökös körfolyamáról bizonynyal még jobban megakasztja a vizsgáló ész tovább szárnyalását. GYURÁTZ FERENCZ. (Folytatása következik.) BELFÖLD. A dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlése. (Vége.) Az iskolai takarékpénztárakra vonatkozólag kimondatott, hogy ezen üdvös intézménynek általános felállítása nagyon óhajtandó volna, s a jövőre megnyerendő anyagi és erkölcsi előnyök tekintetéből is ezen ügyet mindazon tanítóknak, kik ezen eszme felől