Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-17 / 24. szám

abból, hogy a szerkesztő bízván az igazság- hatalmában, azt az ellenvélemónyűektöl nern félti. Mitől is tarthatna az, kit az igazság lehető minden oldalú felismerésén kivül semmi más érdek nem vezet; az ellenvóleményűek kihallgatása csak okulására szolgálhat, ós merő nyereség reá nézve, ha a dolgoknak nem csak színét, hanem fonákját is megtekintheti. Hol nem az a cél, hogy egyik a másikat leküzdvén, a győztes fél hatalommal imponáljon és parancsoljon; hol ellenkezőleg mindnyájan a lelkek azon felsőbbrendű egységére törekszünk, mely az evangelium értelmében egymás gyarlóságainak bókeséges tűrésében ós abban áll, hogy alázattal járjunk Isten színe előtt: ott csak káros lehet, ha az eltérő véleményüek külön táborokba csoportosulva, egymással mintegy farkas szemet néznek. Együtt kell maradnunk, hogy egymást kihallgatva, egymást megértsük, egymást capacitáljuk. DR. BALLAGI MÓR. Elnöki megnyitó "beszéd, mely a pestmegyei ev. esperességnek Domonyban tartott papi conferentiája alkalmával mondatott, 1877. május 29. Dobronyovszky Károly péterj lelkész, mint elnök által. Tisztelt értekezlet! Szives örömmel üdvözlöm ezen 6-ik eonferentiánk alkalmával a tisztelt tagtársakat e kedves helyen, e szerény körben, a hol oly jól esik az emberi szivnek találkozhatni rokon érzelmekkel, a melyek megértik egymást; a hol kitárhatjuk bizvást keblünk fájdalmait, s azok fölött tanácskozhatunk, hogy a mennyire lehetséges segítsünk a bajon. Nem a világtörténelmi eseményeket, bajokat s mozzanatokat értem ez úttal, hanem azokat, melyek egyházunkat közvetlenül érintik és veszélylyel fenyegetik; értem egyházi életünk anyagi, vallási, erkölcsi zilált állapotát s a papság szomorú helyzetét. I. Anyagilag nagyszerűen szegényedik, sülyed népünk. A több évi kedvezőtlen időjárások, a különféle elemi csapások, a zilált pénzügyi viszonyok, a rosz gazdálkodás, még rosszabb számitás, még a nép között is elharapódzott hirteJeni gazdagodási vágy, szédelgés, magukkal sodorták a jobb esztendők keresményét. A mi megmaradt azt elharácsolták az adóexecutorok s elnyelte az uzsoia s bekövetkezett sokaknál a tönk. Ez mind zsibbasztólag s bénitólag hat az egyházakra is, mert fennakad a rendes oeconomicus administratio, miután hibázik a nervus rerum gerendarum, lelohadt az áldozatkészség, kiapadt a kegyeletes forrás, melyre egyházaink többnyire utalva vannak. Csak vegetálunk. Azok pedig a kik ezen catastrófán szerencsésen átestek, azok most annál inkább óvatosabbak, összehúzóbbak, zsugoriabbak s önzőbbek lettek. Az ily anyagi világban, a hol az anyag bálványoztatilc, nem csoda, ha a világ lelke elfordul az isteni lélektől. A szegénynek anyag kell, hogy minél előbb helyre üsse azt a mit elveszített, a gazdagnak anyag kell, hogy minél többet mutasson, a világ fiainak s leányainak anyag kell, hogy minél többet élvezzenek, fő cél mindenütt az érzéki élvezet. II. Hova sülyed az ilyeneknél aztán a vallás ! ? kinek kell itt a vallás? Félre a vallással, hisz az úgyis csak idealismus, ábránd, agyrém. Itt realitas kell, itt valóság kell, itt materialismus kell, a mi nem egyéb, mint negatiója az istenségnek, a túlvilági életnek, tagadása a szellemnek, a szabadakaratnak, az erkölcsi kötelmeknek, tagadása a hitnek, a szeretetnek, a hűségnek, a lelkiismeretnek, az áldozatkészségnek. És ezen negátiónak methodusa van, ez nem egyeseknek üzelme, de az egész kornak. Ez systematice megy. Mezzocapó az oksz parlamentben kimondá, „hogy a vallás egy gyarló intézmény, azért eltörlendő ; Bovio ugyanott „mivel a vallás depraváltatott, eltörlendő" ; Americai eszmék : a közvagyon, adó, alapítvány vallásos célok rendelkezésére ne álljon. Poroszországban már rég megjósolták, hog)> lesz idő a midőn a social-democraták győzedelmeskedni fognak, kiknek elvük: ^Ausserhalb des Schattens der Kirche leben und sterben zu können." Oroszországban tervszerűleg készíttetik elő a nihilismus. La Science populaire igy ir ördögileg: „Isten oka minden gonosznak, azért átok reá. Átok a vallásra, mely őt hirdeti, átok mindenek fölött Lutherre és a reformátióra. Az Istennel, a vallással már rég végeztünk volna, ha Luther nem jő s nem állítja vissza a hitet." Es az ily piszkoknak még csak hajszáluk sem mozdúl meg Persze az Istenség sértőire eddig még nem alakult meg a sajtó-törvényszék. Persze az ily bolond s őrült szidalmakra azt mondja a Il-ik zsoltár : „Miért dühösködnek a pogányok és a népek miért gondolnak hiába valókat. A ki lakozik az egekben neveti őket." Hja ! de a baj meg van, az istentagadás, a vallás s hit elleni csúfolódás terjed, ragad, rombol, öl, mint a halálos méreg, s következik a vallásos élet kihalása. Igaz mi Spinozával vigasztaljuk magunkat, a ki azt mondja, hogy a vallás, csak az emberiséggel együtt fog elveszni, vagyis inkább a vallás eltűnte, annak bizonyságát fogja adni, hogy az elkorcsosult emberiség visszakészül oda, a honnan kiindult, az állatiságba. Csakhogy jaj aztán annak a kornak, mely azt előidézne. III. És hogyan állunk az erkölcsiség tekintetéből? Az igen természetes s világos, hogy hitnélküli kor, egyszersmind erkölcsnélküli is. Mert az erkölcsi szellem megromlik, hogyha az nem az élő forrásból, a hitből meriti életerejét. A többi források, teszem a jelenkori tanintézetek, bármennyire magasztaltatnak is, de a vallásos s abból kifolyó erkölcsi oktatás hiányos azokban, tévesztett. Az elmét igen, de a szivet nem igen érintik.