Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-17 / 24. szám

A sajtó legjobb ha hallgatna e tekintetben. Hiszen az ő erkölesrontó annonszaival mérgezte meg a családi kör életét. A színházak, a melyekben többnyire vasárnaponként adják a legocsmányabb erkölcsrontó darabokat, egy Arria és Messalinát, egy Villa Colonát ördögi vígalom cím alatt, melyben éjfél tájban előjön a Lucifer et par nobile fratrum s bezárja a komédiát egy diabolikus polka. S ezt a mostani kor szentélynek nevezi, subventionálja ; a templom a hol az isteni ige, a tiszta erkölcsiség hirdettetik, az butitó intézet, babona fészke, Isten tudja mi? Nem csoda aztán, ha az öngyilkosság, csalás, lopás, rablás, házasságtörés, trágár beszédek és a többi, oly valami mindennapi, hogy már fel sem tűnik ; s a politikai sajtó egy némelyike azzal dicsekszik, hogy máikénytelen rendes rovatot vinni a bűntényekről, minthogy igen érdekesek. IV. É s hogy állunk mi papok ? ily szegény, vallástalan, erkölcstelen világgal szemben ? Nemde Malachiás prófétával kérdezhetnők mi is: „hogy ha Úr az atya, hol az ő tisztessége?" Hogy ha mi papunk vagyunk az egyház atyái s mind annak, mi az egyházat, a vallást, az erkölcsiséget szóval Isten országát közvetve vagy közvetlenül megilleti, legilletékesebb repraesentánsai, hol van a tisztelet, mely minket megillet, mint a kik munkálkodunk az igében és a tanításban, a kikről megíratott, hogy azok kétféle tiszteletre méltassanak, kettős tiszteletüeknek hivassanak, holott egy tiszteletben is alig részesülhetünk. Mellőzöm azon triviális élceket, gúnyolódásokat bohózatokat, melyek a nép száján forognak a papság irányában kivétel nélkül, bármily dolgok s tárgyak összehasonlításánál is; de fáj az ember szive, midőn a növeltnek képzelt világ is, oly kicsinylőleg s^ól a papi állásról és a hol csak lehet, szaggatni törekszik tiszteletének még utolsó foszlányait is. Teszem, midőn a svájci congressuson a papság a vasárnapi munka szünetelése mellett szólt, a többség félig bosszankodva, félig gúnykacajjal mondá: „hát a papok miért épen vasárnap dolgoznak legtöbbet ? vagy az igaz, Ők azt maguk sem tartják munkának." A földrajzi társulat fölolvasási estélyén egy hírneves magyar keleti utazó, midőn az angol észak-sarki expeditióról referált, mondá: »az expeditiót a szó szoros értelmében briliánsul szerelték fel, sőt még felesleges dolgokkal is ellátták : pappal." Pedig ő maga is, csakis mint pap, dervis tett szert az ő hírnevére. Sőt mi tagadás benne saját füleimmel kellett hallanom, egy félszemű zsidóvali találkozásom alkalmával az utcán, a kinek én köszöntem is, mire az volt a köszönet, hogy „csak papot ne látnék soha," mire pei'sze én is hangsúlyozva mondám: „barátom ! ha megvakul a másik szemére is, mindjárt nem lát papot." Igaz, hogy ezt illedelmesebben is mondhattam volna, de már megtörtént. Hol rejlik ezen ellenszenvnek, tiszteletlenségnek a papság irányában az oka ? Azt most nem kutatom, csak azt kérdem, hogy mi lesz igy belőlünk ? A catholikus papságnak megadja az ő tiszteletét s tekintélyét az 8 gazdagsága, fénye s hatalma, a zsidó papnak az ő népének zélusa, az izlam papjainak népe fanatismusa; de mi adja meg a miénkét ? Erre akarok röviden megfelelni s ez alkalommal erről értekezni. Felteszem tehát ezen kérdést: mi által tarthatjuk meg mi ev. papok a világ s híveink előttamegingatott tiszteletünketstekintélyünket. Azt tartom a többi közt különösen e 4 tényező által: 1. tudományos képzettségünk, 2. tiszta jellemünk, 3. hazafias érzelmünk 4. s az úgynevezett cura pastoralis által. 1. A tudományos képzettség ; mert hiába a mai világban az ember annyit ér, mint a mennyit tud, vagy a mennyit a zsebe nyom. Ha már az utóbbival a protestáns papság nem is disponál, legalább az első álljon dispositiója alatt. Mert a mai kor sokat követel a papságtól, a papi hivataltól, hogy megfelelhessen azon attribútumoknak, melyek neki specificumai. Krisztus mondata szerint „ti vagytok a hegyen épült város a világ világossága, a föld savai; ha a só megizetlenedik, mivel sózatik meg stb., ha a világosságnak vélt világosság homály, milyen lesz az árnyék maga?" Igaz, hogy a tudomány nem egy iskolai cursusnak, de sok évek, sőt egész emberi életünk munkájának gyümölcse. Multa túlit fecitque puer, sudavit et alsit (a nagy költő szerint.) Csöppenkint szivárog a a bölcsesség teje, mint a mély bányából felhozott kövekből kiolvasztott szin-arany ; de e buzgó igyekezetet az isteni kegyelem és a jók megbecsülése, megszokta jutalmazni, a mire ezen tulajdon nélkül számot nem tarhatna. Azért, tudomány legyen jelszavunk, hogy ne mondja a világ: elmaradtak! Mert a tudomány potentia, ez uralg, ez tekintély. 2. De a papi hivatalban mégsem ezt tartom egyedüli főtényezőnek. Nem a tudás, hanem az öntudat; nem halmaza a tudományoknak, az értelemnek, hanem az érzelem, a lelkület, mely azt vezérli, szóval a jellem. És ezen jellem semmiféle állapotban, helyzetben, hivatalban sem kivántatik meg annyira mint a papéban. Nincsen egy hivatalbeli ember sem oly mérvben kitéve az emberek különböző ítéleteinek, mint a pap. Ezt mindenki Ítélgeti, legtöbbet pedig az, ki legkevesebbet ért a dologhoz. Rajta, mint a fehér ruhán, minden legkissebb mocsok meglátszik. Benne a legkissebb emberi gyarlóságot is nagyító üvegen nézi mindenki; oly hibát, melyet más emberben észre sem vesz a világ, a papban kárhozatos bűnnek tart. Itt már nem észszel van dolga a világnak, hanem a tettel, a jellemmel. Pál ap. szerint 1 Kor. IX. v. 27. Nehogy valami módon, holott másoknak prédikálok, magam gonosz életű legyek. Ez az a mit az irás oly jellemzőleg mond. Ugy fény Íj ék a ti világosságtok, hogy mások is stb. Óh! a jellem igen nagy potentia. Ismerünk nagy tudományu, olvasottságú férfiakat, az