Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-17 / 24. szám

egylet megszüntetése kívánatos, másfelől határozottan állíthatjuk, hogy a könyvkiadás kivételével tényleg nincs mit megszüntetni. Mintha csak látnám, mikép vonul ellenfeleink ajkaira a gúnymosoly e nyilatkozatom olvasására, melyet ők egyenes visszavonulásnak, tán épen elvtagadásnak hisznek elkeresztelhetni. Csak lassan a testtel! Ha én valakinek azt mondom: Ne erőltesd fiatal szemedet mesterséges üveggel; akkor én távol attól, hogy az illetőnek látó képességét kétségbe vonnám, inkább azt állítom, hogy szeme igen is jó és azért kár volna azt szemüveg használata által elrontani. Nem azért mondom én szükségtelennek a Protestáns egyletet, mert az eszmék | nem helyesek, melyekórt síkra akart szállani, hanem I épen ellenkezőleg azért, mert amaz eszmék nálunk részint közönségesen elismervók, s így nincs miért síkra szállani, részint kérdésesek, s így érdemleges megvitatásuk nem tartozik testületi, hanem tudományos elhatározás alá, i annak pedig egyházunkban néhány fanatikust kivéve senki gátot vetni nem akar. Ez alkalommal nem hallgathatom el, amit egyházi állapotaink javítására irányzott mindenféle törekvések körül évtizedek óta észleltem. Ahhoz, hogy valamely társadalom magát egy századok óta fenállott institution teendő változtatásokra elhatározza ós azt keresztül is vigye, okvetlenül két mozzanat szükséges: egy az, hogy a magát túlélt intézmény fólszegsógót nem csak átalánosan belássák, hanem hogy alatta szenvedvén, nyomását is érezzék; a másik az, hogy a változásra célzó mozgalom vezetői a fenállónak oly ellenei legyenek, kik bizonyos fokú fanatismus által elvakítva, abban amit láb alól eltenni akarnak, a jónak szikráját se lássák; máskülömben a legelkeseredettebb harcnak is megalkuvás a vége. Egyházunkban a körülmények egyik tekintetben sem olyanok, hogy azokat újítások hirtelen életbeléptetésére kedvezőknek módhatnók, nem csak azért, mert általában oly intézményben, mely pusztán értelmi ós erkölcsi befolyásra támaszkodik, a rendszer tisztultabb vagy kevésbé tisztult volta a társadalom állapotát érezhető módon nem illetheti, hanem különösen azért, mert egyfelől a hivatalos egyház az eltérő vélemények nyilatkozásának gátot nem vetvén, erőszakos ellenhatások fejlósót csaknem lehetetlenné teszi; másfelől azok, kik a változásokat óhajtanák, készek megengedni, hogy az ellenkező nézetűek sem fogyatkoznak jóravalóságban, kegyességben és keresztyén érzületben. Ily állapot mellett a legüdvösebb eszmék fejlődései csöndesen ós észrevétlenül mennek véghez és a legszükségesebb reformok is csak hosszas capacitatio utján eszközölhetők. A dolgok e rendje a protestantismus szelleméből folyik, melynek a socialis életre való áldásos befolyása épen abban fekszik, hogy szabad utat nyitván az emberi elme természetes fejlésének, elejét veszi a forradalmi,erőszakos újításnak egyházban ugy mint államban. Hogy e szellem mentül közönségesebbé tétessék, arra vállalkozott mind elejétől fogva a ,,Prot. Egyh. és Isk. Lap", megnyitván hasábjait a legellentótesebb nézeteknek, ha őszinték ós a protestantismus szellemével merőben nem ellenkeznek. Egyházi lap e tekintetben egészen más bírálati szempont alá esik mint a politikai lapok. Politikában minden párt többségre törekszik: ha kormányon van azért, hogy magát fentarthassa, ha ellenzék, hogy kormányra jusson. Politikai lapnak tehát mint valamely párt közegének főfeladata, hogy hódítson, hogy tekintet nélkül a vallott doctrinák belső értékére, a párt nézeteit oly világításba helyezze, mely a hivek mentül nagyobb számban oda édesgetésére legkedvezőbb; más részt érdekében, sőt kötelességében áll minden olyast mellőzni, mi, ha még oly igaz volna is, párthíveit megingathatná, más nézetre vezethetné. Nem így van a dolog az egyház, különösen a protestáns egyház terén. Itt minden a személyes meggyőződésen s a felismert igazsághoz ós lelkiismerethez való törhetlen hűségen nyugodván, a vallott doctrinák belső értékének kiderítése a főcél, egészen ! mellékes dolog lóvén, hogy sokan osztják-e a kifejtett J igazságokat vagy kevesen. Miután pedig protestáns fogalom szerint senki sem mondhatja magát az absolut igazság letéteményesének, s már a nagy apostol is kimondta: Mindeneket megpróbáljatok: ami jó azt megtartsátok (1. Thess. 5, 21): ehezkópest protestáns egyházi lap szerkesztőjének feladata sehogy sem lehet annyira kizárólagos, hogy a bevallott irányától eltérő nézeteknek is helyet ne kellene adnia. Ha a szerkesztő álláspontját kellőn körvonalozta, nézeteit az alapkérdéseket illetőleg határozottan formulázta, olvasó közönségét soha sem fogja zavarba ejteni az, hogy lapjában más állásponton lévők fel! szólalásai is történnek, hanem inkább látni fogják