Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-27 / 21. szám

alakjába szorították ! A mi isteni és örök, mint Krisztus tana, az előbb-utóbb de biztosan lerázza magáról azt ami emberi, hogy mennyei fényében világoljon az azt szomjazó lelkeknek! „Opinionum commenta delebit dies." Meddig akarja illúziókban ringatni híveit, s elzárni előlök az igazság országának kapuját, mely szabaddá s függetlenné teszen ! „Drága áron váltattunk meg, ne legyetek tehát embereknek szolgái: s ha szabadok lehettek, ezt válasszátok, s ne kötelezzétek le ismét magatokat a szolgaságnak igájával!" Hisz csak a szabadság és igazság az, melyben az emberek szivei találkoznak, megértvén egymást mindenkoron ! Ebben van amaz i-teni erő, mely ellenállhatlanúl meghódítja, s rabul magával viszi a sziveket, s melyet a ki fogva tart s véka alá takar, nem érti, nem fogta fel, s legkevesbé teljesiti az evangyelmi tant, s nem követi a Krisztust! A Krisztus egyháza pedig hegyen épült város, pharosi világitó-torony, miért nem akarja mégis minden emberi emészthetetlen adalékoktól megtisztitoltan, legalább a prot. egyház, a maga egyszerű mennyei tisztaságában világoltatni ? Ez által bizonyára sokkal nagyobb és jobb szolgálatot tenne a jó erkölcsöknek, s ezek által a társadalomnak, mintha a betű jármában vánszorogva, magát a kor eszméi és az idő szabadabb áramlata ellen, symbolikus könyvekkel, mystikumokkal és dogmákkal, mint megannyi ó- és középkori, s legfelebb a muzeumokba való elviselt fegyverekkel sáncolja körül, melyek bizony az eszmék -harcában a mai idő hadviselésének nagyon is tökélyesbült fegyvereivel szemben semmikép sem állhatják ki a tűzpróbát. Nem jogosult tehát az egyház panasza, ha az üres templomok miatt kikel hivei ellen : ő maga kergeti ki belőlök, vagy legalább távol tartja azoktól intelligensebb részét! De hát nem természetes é ez? Mert mig a többi világi tan, mint megannyi szolga, halad, fejlődik: az Úr, az evangyelmi tan, fejlődik-e, halad-e? Hogy haladjon, ha mult idők véleményei, ábrándok, csinált illúziók világában hintázzuk magunkat Avagy mire tanittatja az elemi iskolákban gyermekeit? A zsidók, mint Isten választott népének sok részben homályos s inkább a történet keretébe tartozó, viselt dolgaira,hol az Istent mint közönséges emberfiát beszélteti, ki bele avatkozik az ő legapróbb-cseprübb dolgaiba, s részrehaj lóan támogatja más népek rovására, mint a kiket valamennyit csak a zsidók kedvéért teremtett. Micsoda alakot és képet fog a gyermek Istenről magának még a legügyesebb magyarázat mellett is alkotni ? Bizony nagyon is anthropomorphistikust! Az uj testamentomból pedig, illetőleg a nagyobb és kisebb kátéból dogmákkal, megemészthetetlen hitcikkekkel töltik a gyermek fejét tele, mely ugyan legbiztosabb út és mód a transcen&entalis dolgok teljes megvetésére, s midőn látköre szélesedni, ismeretei tisztúlni kezdenek, csoda-é ha kemény héja miatt az egész diót eldobja? Csoda é ha saturálva lévén egész a megcsömörülésig e fajta emészthetlen lelki man: nával, semmi vonzalmat és lelki szükséget nem érez, ha újra és újra ismételni hallja azokat, melyek szivét, már gyermek korában minden iránt eltompiták, a minek egyház és vallás a neve ? Az okáért üdvözöljük mi és pedig teljes szivünkből a modern protestantismus irányát magyarhoni prot egyházunkban, ettől várván az egyház regeneratióját ín capite et membris ! Hogy pedig e kivánatos és a kor szellemét viszszatükröző, egészen az evangyelmi tan szelleme- és értelmében haladó áramlatnak a hivatalos egyház ez idő szerint még oly nagy ellensége, annak okát azon semmi által sem igazolható alaptalan félelemben keressük, mely attól tart, hogy a rohamos ujitás mindent halomba dönt, s általában az egyház lételét kockára teszi ! De hát mivel szolgáltatott okot ily alaptalan gyanúra ez ártatlan s üdvös törekvéséért eléggé nem méltányolható irány ? Hiszen nagyon lassú és ovatos minden mozdulataiban ! Törekvése pedig: világoltatni az igazságot, hirdetni a maga eredeti egyszerűsége- és tisztaságában a Krisztusi tant. Ez ugy hiszszülc eléggé nyiltan és őszintén bevallott becsületes cél, a mely az egyházra nézve a legnagyobb biztosíték ! Külömben is az igazság azon tulaj donságg a 1 bír, hogy soha sem túlságos ! Mi szüksége is volna túloznia? Vannak dolgok, melyeket egyszerűen le kell rombolnia, s vannak ismét mások a melyeket csupán meg kell világosítania! Ép azért nem akar lángot gyújtani ott hol elég a világosság. Erre pedig valóban nagy szükség van. Hiszen ha csak az egyház hivatalos vagy dogmaticai nyelvét veszszük, annyi benne a homály, a mit rmg kell világosítania, annyi a sallang, betű és hús rajta, amiket le kell hántania, hogy hangját, szellemét csak az avatottak értik ! Ezen irány legengesztelhetetlenebb ellenesei azonban abetüimádó Hengstenbergre esküdt teli vér orthodoxok, kik a moderneket felforgatóknak és csupa merő atyafiságos szeretetből „ad majorem ecclesiae gloi iam salutemque" sárral dobálván őket, az egyház legnagyobb elleneinek híresztelik. Pedig azon irány emberei egészen tisztességes ártatlan emberek, mindössze az a kifogás lehet ellenök, a mely persze az ő szemökben „horrendam erimen laesae majestatis" hogy fölségesen világító lámpa vau kezükben! Azért hogy az ő „farkas sötét" szemöket, melyek csak a homályban és sötétben látnak, a fényesebb és élesebb világosság szúrja, s ennélfogva el nem viselhetik, ne higyjék, hogy valamennyinek szeme ugy van mint az övék construálva. Az a ti pislogó mécsetek arra sem elég, hogy egymás arcvonásaira ismerjünk, s ama stereotyp kiadású könyvnek olvasása és tanulmányozására pedig, melynek ti csak betűit imádjátok, absolute elégtelen ! Vagy azt akarjátok csupa keresztyén szeretetből, hogy megvakuljunk bele? Persze, hogy igy mindenesetre könnyebb volna a gazdálkodás ! De ha vak vezetendné a vakot, ugyan hova jutnának? De mi értelme is van a prot. egyházban az afféle surrogat hierarchiának, mely a hivők eszén és hitén akar ! uralkodni ? A mi hitelveink szerint kiki saját íi-lvössé-