Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-27 / 21. szám

gének legjogosultabb és legcompetensebb munkása lévén, közbenjárókra, járszalagokra nincsen szükség! „die Kinderscliube habén wir lángst abgelegt!" Annál rosszabb, hogy ezen férfiak között vannak küiömben tudományos tők, mély gondolkozású elmék, melyek azonban nem átallják, hogy akár egy oldalusággal, s vaskalapos elfogultsággal akár pedig bizonyos önös törekvéssel vádoltassanak ! Ha meggyőződésük — mit mindenkiben tisztelünk, és izlésök — de quo non est disputandum : — az a vas kalap, mely a kemény fejnek igen kényelmes lehet: ám viseljék miattunk békességgel; de midőn „hanc veniam damus, vicissim petimus etiam," hogy ne akarják senkire tukmálni, még kevésbé oktroálni ! JESZENSZKY PÁL, (Vége következik ) lelkész-tanár. T"1

I -J /\ JL mETW m£Zmimm KÖNYVISMERTETÉS. „Az erdélyi ev. református egyházkerület Egyházjoga." Irta Dr. Kolosvári Sándor m. kir. egyetemi jogtanár, egyházkerületi igazgató tanácsos, a kolosvári egyhm. házassági törv.-szék bírája. Dózsa Elek, a nagyhírű jogtudós munkája óta az első reform, egyházjogi rendszeres mű, melyet nem birálni, csak ismertetni kívánok. De a legtárgyilagosabb ismertetés, melyben a munka mintegy arra van felhiva, hogy szóljon magáért, elég lesz arra, hogy reá a figyelmet felhívja. A mű keletkezésének, Dózsa jeles műve után is, szüksége teljesen indokolva van abban a körülményben, hogy az erdélyi ev. ref. egyházkerület jogéletének mondhatni teljes átalakulása a legújabb időben s az átalakulást eredményező, de különböző időkben kelt egyházi és állami törvényeknek és határozatoknak szétszórtsága szükségessé tette azoknak összegyűjtését és rendszeres feldolgozását, hogy azokat, első sorban ugy a lelkészek, mint az egyház világi tisztviselői és képviselői könnyen megszerezhessék és megismerhessék. S bár e szerint első sorban az erdélyi egyházkerület számára készült, de mind azzal való viszonyunknál fogva, mind átalános tudományos értékeért, nekünk s átalában a magyarországi protestánsoknak is nagybecsű mű. A munka bevezetésből és né gy részből áll. A bevezetés az alapfogalmak meghatározása után részletesen ismerteti az egyházjog kútfőit, megkülönböztetvén e tekintetben az országos és a tulaj donképeni értelemben vett egyházi törvényeket és ezeknek gyűjteményeit, keletkezésük rövid történetével; nemkülönben az elősorolt kútfők használásának szabályait. A kútfők részletes és történeti felvilágosításával kisért tárgyalást, azoknak nem csak azon általános jelentősége tette szükségessé, mivel az egyházjog azokból meríti elveit és tételeit, hanem különösen azon körülmény is, hogy papjaink legnagyobb része előtt talán az egyházjog az egyetlen jogi munka, a melyet — mert szükségük van reá — elolvasnak. A ki ismeri Erdélyben az állam és egyház közötti viszonyt a múltban, s annak különösen a nemzeti fejedelmek alatti történelmi fejlődését, (lásd a munka 70. §-át) tudni fogja, hogy ott az egyházi és iskolai élet viszonyai inkább az országos törvények és szokások által, mint a tulaj donképeni egyházi törvények által voltak meghatározva. Ezeknek és ezek gyűjteményeinek megismertetésére célszerű volt azért részletesebben kiterjeszkedni, mint Dózsa tette, s nem lett volna elég e tekintetben a köz-és magánjogi munkákra utasítani a könyv olvasóit. Ez az ok vezette a szerzőt a kútfők annyira terjedelmes tárgyalására, s részünkről ezt, a „Jogtudományi Közlöny"-beli bírálójával szemben, csak helyeselhetjük. A munka első része három fejezetben ismerteti az erdélyi ev. ref. egyházkerület alkotmányát. Az első fejezet az erdélyi egyházkerület alkotó részeit (egyházmegyéket, püspöki vizsgálat alatt álló egyházakat és a moldva-oláhországi missioi egyházakat) tünteti fel; az anya- és leányegyházak és ezek népességi számával. E fejezetben számos történeti felvilágosító jegyzet foglaltatik a különböző egyházmegyékre, a püspöki egyházak keletkezésére és ezek célba vett incorporatiójára nézve egészen a jelenig lehozva. A második fejezet az erdélyi ev. ref. egyházkerület mostani alkotmányos szervezetének feltüntetésére van szánva, de ezt megelőzőleg az 51 — 64. §-ig ismertetve vannak mindazon régi és ujabb alaptörvények, a melyeken az egyházi élet jogi rendezése mintegy alapokon nyugszik. Ezek eddig még külön szedve és igy összeállítva nem voltak senki által. Különös suly van fektetve ezek között a Leop. diplomára, a mely a kútfők között (nagyobb részben Szász Károly „Sylloge tractatuum etc" műve nyomán), előzményeivel, keletkezési történetével még magyar jogi műben ily terjedelmesen tárgyalva nem volt. Az alaptörvények tárgyilagos ismertetését követi azoknak útmutatása szerint az állam és egyház közötti viszony meghatározása, előbb átalában, azután különösen Erdélyben, illetőleg most a magyar államban. A mű e része, nem csak teljes összeállításánál, hanem saját felfogásánál fogva is, különös figyelmet érdemel. Nem kis j érdekkel birnak itt a 71. §. után tett jegyzetek, a melyek I feltüntetik röviden mindazon viszontagságokat és jogelle-