Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-27 / 21. szám

A tanári-kar tudja, hogy a rectorság ambulatorius lévén, mindegyikére, sorból vagy választás utján kerül: mert notandum, mi nem akarjuk a patronatus ebbéli jogát csorbítani; de ha ez elvet kimondja (miből egyátalában nem következik, hogy azt ép úgy, mint annak előtte ne gyakorolhassa) föl kell róla tenni, hogy egyikét sem mellőzendi. Ez által az egymás elleni titkos agyarkoüás- ós irigykedésnek minden élét elvette, s azt a kölcsönös erkölcsi kényszert ós viszonosságot hozta be, miszerént saját érdekében minden collega, az időszerinti igazgatót teljes erejéből támogassa, meggondolván: hogy a mily mértékkel mérek éii másnak, ugyan azon mértékkel mérendnek mások is nékem. Valamint akarom és kivánom tehát, hogy cselekedjenek velem majdan a collegák, azonképen kell nekem is cselekednem: ez a törvény ós a próféták ! S ha még is találkoznék a collegiumban oly nyomorult önző lelkű tanár, a ki hogy magát másnak rovására és hátrányára az egyházközség, vagy csak a rövidlátó ifjúság előtt emelje, titkon akadályokat gördítene igazg .tó-tanár társa útjába, annak álcáját csak hamar sikerülne letépnie arcáról; mert őrködik felette saját és az intézet érdekében a többi becsületes collega! Különben pedig, nem kell attól félni, hogy ezen gyakorlat, tehát az évenkénti változás mellett szenved az intézet. Hát ha ép az ellenkező állhat? mert évenként megújul mintegy az erő és lelkesedés, melylyel fölvértezve, egás/, hévvel és ihlettséggel lát hivatalához a megválasztott új igazgató! egy sein akar alábbvaló lenni a többinél! Avagy nem volna előnyére minden tekintetben az intézetnek e nemes ambitio ? Ami azon ellenvetést illeti, hogy az algymnasialis tanár, már állásánál fogva sem lehet igazgató, m rt nem lévén diplomája a főgymnasiumra, nem jöhet érintkezésbe a nagyobb ifjúsággal: s ez viszont a korával járó könnyelműség ós negédességnél fogva, nem igen engedelmeskednék az i]

y igazgatónak. Ez légből kapott alaptalan állítás. A hivatal maga ad már tekintélyt bizonyos mértékben, a cim és név is imponálván némileg az ifjúságnak, s csak is egy kis tapintat ós föllépés kell, hogy maga a személy is imponáljon , ha még oly szilaj volna is az az ifjúság! A mi meg azt a diplomát illeti, ezt utoljára is komoly akarat és alapos előkészület mellett megszerezheti akárki is. S hol van az a bátor, hogy ne mondjuk önhitt férfiú, a ki collegái között megmerné húzni a vonalat a tudást illetőleg ? Rész szerint vagyon bennünk az isméret, részszerint a tudomány! Egyik egyben, másik másikban bir több tájékozottsággal ! de csak is ezzel: mert melyikünk kanalazta föl a bölcseséget ? minél jártasabb ós alaposabb valaki az ő szakában, általában minél több oldalú, sőt egyetemes műveltséggel bir; hová mélyebben bocsátkozik az emberi tudás végtelen óceánjába, s a véges, mégis egy rövid emberi életre nagyon is véghetetlen tudomány kiaknáz1

:atlan bányájába: annál elevenebben s bizonyos nemével a fájdalom- ós alázatosságnak vagy legalább szerénységnek, órezi s kell is hogy érezze és belássa, mily keveset tud ahoz képest, a mit tudnia kellene! Ha Socrates a világ legnagyobb bölcse, nem átallotta magáról azt a nagyon is szerény vallomást tenni, miszerint csak azt tudja, hogy nagyon keveset, vagy mint Pythagoras is mondta, hogy nrt sem tud, ugyan melyik tanárka, mint közönséges ember fia volna oly önhitt, a ki elbizakodva parányi tudományában, collegáját csak azért, mert nincs diplomája a főgymnasiumra, alkalmatlannak tartaná az igazgatóságra ? Gyanús az oly tudomány, mely piacra viszi magát, s kicsinyli a másokét! A valódi tudós szerény! Utoljára is minden lelkiismeretes tanár készül, s miután az algymnasialis tanárnak is van gymnasiumi s akadémiai, tehát egyetemes miveltsége, támaszkodva ez alapra, szükség esetén bármily tantárgyat átvehet, melyet, becsülete érdekében, ha éjt napot egygyé teszen is, miután nem sisyphusi munka a feladat, sikerrel elő is adhat. Igen de a formalitas! mióta verte magát a protestantismus bókókba ? juridicus dolgokban megengedjük, hogy „forma dat esse rei", de a nevelés ós oktatás terén „forma nihil valet!" Aztáu a tapasztalás mutatja, hogy az algymnasiunr tanár mindenkor lehet olyan igazgató, mint a felgymnasialis! „quod esset demonstrandum ? occasione data, omnino demonstrabitur! Vannak bizonyára kivételek, s ezeknek tisztelet és teljes elismerés! de különben is ehhez nom annyira tudomány, mint inkább tapintat, pontosság, körüllátó éberség, józan szigor, eszélye^sóg ós egy kis administrativ tehetség kívántatik! Hisz ép ez a baj! ha e tulajdonok közösek, s ép ugy m:nt a tudományos ismeretek volnának megszerezhetők: nem volna 41*