Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-27 / 21. szám

de hisz ezek egyéni természetadományok ? Ez ellenvetésre feleletünk az, hogy ezek nem a vérmérsékletben gyökeredzvén, ha nem is könnyen, mindazon által komoly akarat, szilárd föltétel, és ernyedetlen törekvés mellett, bizonyos fokig mindenki által elérhetők. S utoljára valamint külsőleg nem vagyunk egyformák, ugy a belső különféleség sem akadály arra, hogy a komoly törekvésnek elzárja útját. Differentia in adiaphoris (externis,) non suffert suecessum, atque unitatem (intellectualem) collegarum. Handabanda, s üres levegőverdesós az egész, fogja ezekre mondani a régi gyakorlat hive; hiszen bele sem jöhet jó formán hivatalába egy év alatt, s ime ismét más, e téren egészen „novus, et rerum administrandarum iguarus et imperitus homo" veszi át az igazgatóságot. Ily örökös változás és experimentálás mellett okvetlen szenvednek az intézet erkölcsi ós szellemi érdekei! Köszönjük a szép bókot, de már most mi tettük le a garast — rajtunk a sor — hogy ha nem is hasonló modorban, de még is válaszoljunk ; előre biztositváu, hogy végig moll hangból beszélünk. Szenved az intézet szellemi tekintetben? hogyan? Avagy tán a rektor tanit más collegái helyett többet? mi ugy tudjuk, hogy bokros teendői miatt ép redukáltatnak órai, a mi nagyon móltányos ós igazságos. Ugyanazon tanerők működnek, talán csak egy kis tantárgycsere az egész változás, tehát mi alapon veszithetne szellemi tekintetben az intézet.? De erkölcsi tekintetben sem vészit. A rector legtöbb részben csak a collegium akarata- és határozatainak végrehajtója, ha mindegyik éberen ellenőrzi osztálya erkölcseit, szorgalmasan látogatja növendékeit, s szigorúan kezeli osztályában a disciplinát: akkor vajmi kevés teendője marad e részben a rectornak ? Nagyobb vétségek- ós kihágásoknál pedig a sedes itél, ezt okosan ós tapintatosan vezetni az ő tiszte ugyan, de ott is csak ,,primus inter pares" ! Aztán meg, ha egynek vagy másnak a collegák közül nincs tekintélye, vagy pláne osztályában a rendet és csendet, szóval a disciplinát nem tudja fentartani, talán bizony a rector szerez és csinál neki quoties toties ? Ez már valóban utolsó állapot, s ilyen rector még nem született s nem is fog. Jó, ha az intézet hajóját minden irányban ugy tudja vezetni ós kormányozni, hogy idején bölcs tapintatossággal kikerüli a zátonyokat, s a zivatar kitörése előtt biztos kikötőbe vezérli a jármüvet, mert: melius est provenire quam proveniri! A tulajdonképi disciplinának osztályok szerinti fenntartása, határozottan az illető osztály tanárok feladata, kik ha e részben a rector kezére nem dolgoznak, ő maga bizony nem boldogul. Ő csak a collógium együttes, összhangzó, őszinte támogatása ós közremííködósével teszen egy tízes számot, ezek nélkül elesik az egyes, s megmarad a zérus! Igaz, hogy kivánatos miszerint az igazgatóban mindazon kellékek összpontosítva legyenek, melyek alkalmasak úgy honn az iskola falain belől az ifjúság, mint kint a nagy közönség, esperessóg, kerület ós az egyetem előtt az intézetnek méltó kópviselósére ! De utoljára is ilyen ember nem minden bokorban terem, s vegyest lóvén az erők, majd jön — ha van, ilyenre is sor. Különben is hol az erős a gyöngével a szeretet lelke által valódi cordialis viszonyban egyesül, ott az összhang igen jó. Ily körülmények közt pedig nem kell félteni az intézet mozdonyát, ha rendben van minden, viz ós tűz anyag elegendő készletben, a fűtő ébren, lehet akárki a vezető. A „non putarem"-szerű s tőlünk neu függő fatumoknak a legéberebb és legügyesebb sem veszi elejét, ha pedig csak egy kis kizökkenés történik, nem nagy baj, csak: hamar jóvá lehet tenni, hol saját, hol valamennyinek erejével! De hogy hosszúra no nyujtsuk cikkünket, reassumáljuk még röviden a mondottakat, szembe állítván a két ellentétes gyakorlatot, mert ,,contraria juxta se posita, magis elucescunt!'• A régi gyakorlat előnyei, hogy hosszabb idő alatt sokkal jobban bele élheti magát, s minden ugy megyen mint a zsinóron; de ennek természetes kifolyása mint ezen gyakorlat egyik hátránya, hogy nem sokára opus operatummá lehet, mert ekkora munkát egyforma feszerővel, lelkesedéssel ós odaadással nem lehet vinni soká, arcus nimium intentus rurnpit. Előnye továbbá, hogy személyéhez nő, mint valami postulatum, a tekintély az ifjúság előtt, mely megszokta benne látni és tisztelni a rectort, s igy könnyebben feltartható a disciplina; de ennek közvetlen kifolyása, mint ezen gyakorlat másik hátránya, houy ember lóvén ő is, a pajzán ifjúság oly sok idő alatt nagyon is kiismeri szokásait, s ezeket egymásnak elbeszélvén, öröklik mintegy a tanulók egymástól, instruálva jővén ekként az újak az öregektől. Legalább nem kell a rector egyéni jellemét ós szokásait tanulmá| nyozniok! Hogy e rendszer és gyakorlat divik az állam -intézményekben is, az még nem bizonyít a mellett, hogy ez szükségkép a legjobb. Ott a minister nevezi