Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-20 / 20. szám

mind a két füzetet azon reményben, hogy mindegyikben más-más beszé leket talál, csalódni fog, mert a 2 füzet csak két külön, de ugyanazon tartalmú kiadás. Meggyőződvén a kiadás e szokatlansága felől, a béltartalom vizsgálatához láttam s mindjárt az első beszédnél („A bűnös no Jézus lábainál) szokatlan modort találtam, nevezetesen, hogy elébb elmondja az exordiumot, azután olvassa fel a textust. Noha ez nálunk, reformátusoknál szokatlan; de nem baj, mert ennél még szokatlanabbal is találkozunk, t. i. hogy textus nélkül is tart, még pedig kiváló alkalommal — templom alapkő letételekor — egyh.-beszédet. Ugy emlékszem, hogy a homiletika a ker. egyházi beszéd legelső feltételeül azt szabja, hogy a bibliából vett textusa legyen. Lukács e tekintetben is szokatlan ösvényen jár, noha csak ezen egyetlen esetben, nem számítván be temetési beszédeit, melyeknél — mint egyebek — ő sem használ textust. Az is szokás volna a homiletika szerint, hogy a themát s ha lehet a disposiciót is a textusból vonjuk le. Lukács túl teszi magát e korlátokon, s ösvényt tör magának, a textust többnyire csak mintegy alkalmul tekintvén arra nézve, hogy beszéljen más dolgokról, mint a miket a textus után várhatnánk. Azonban csalódott, midőn azt hitte, hogy ez a modor szokatlan. Sokan tiporják ez Ösvényt. „Tört az út, járván" .De ő ne menjen utánnok. Maradjon a korlátok közt, legyen következetes a textushoz. Állításunk bizonyságául néhány példát. ^Halhatatlanságunkról nem csak az írás tesz bizonyságot" 2. Korint 5. r. 1. v. alapján. Miután a bevezetésben szól »az anyagbölcselet an ti krisztusi tudományáról", kijelöli tárgyát: „Es én — u. m. — mégis prédikálom a halhatatlanságot, mert engemet meggyőz e felől 1-ször a nagy természet. 2-szor a történelem. „Áldozó csütörtöki tanulságok", Cselek. 1. r. 11. v. alapján („Mit állotok, nézvén menybe.") E nap tehát biztosit bennünket 1. a felől, hogy ha mi a Krisztussal küzdünk, vele együtt fogunk megdicsőíttetni 2. Felemel minket is a merengő lélek ég felé, hogy 3. az égi kéz által szivünkbe irt törvények teljesítésére figyelmeztessen." Számos e>beszéd gyönge oldala ez. E tekintetben nem jár Lukács szokatlan ösvényen. Az is a szokatlanságok közzé tartozik, hogy az e.-beszéd részeinek címeket adjunk, mint a novellákvagy értekezéseknél. (Lásd a III. számot. Máté 25. r. 14—29 alapján 1. aküldetés, 2. a küldetés beváltása, 3. a jutalom. Csak e néhány példából is kitetszik, hogy szerző csakugyan szokatlan ösvényeken járdái a modort illetőleg, a mi nem mindenben válik dicséretére, eszme tekintetében azonban — megvallom —• n e m találtam semmi szokatlant, a mi viszont nagy előny. Egyszerű, ép, egészséges gondolatok s eszmék vannak e beszédekben. Ha csak azt nem tartja szokatlannak, hogy a materialismust, a közönyt, s az önzést, e modern hármas bünt nagyon sűrűn s erősen ostromolja, gyakran vesz magának alkalmat kitérni rájok. Fáj dalom, az is szokatlan ujabb és legújabb egyh. beszéd irodalmunkban, hogy egyszerű, de a póriasságtól ment tiszta magyarsággal találkozunk. Szeretjük a magas, philosophiai irályt, messziről megérzik az idegen illat Lukács — ezt örömmel jelezzük — szokatlan ösvényen jár, irálya egyszerű, sallang nélküli s magyaros zamatú. Nagy érdem a mai világban. Teljes bátorsággal használhatja bárki; nem félhet attól hogy a nép meg nem érti; vagy hogy az intelligens ember megszólja mint együgyű póriast. Egyszerű rövid mondatokban s szépen beszél. Bármely közönség előtt dicséretére válik e nyelvezet. Ifjú lelkészek-, vagy a kényelem embereinek, kik nem érnek rá vagy restelnek vesződni e beszédek átdolgozásával, megbecsülhetetlen manuális ez a Lukács. Legtöbb beszédét azon módon el lehet mondani. Megvan azon előnyük is, hogy megnyirbálni sem kell mint a 6 —10 leveles Kulifayt, Kolmárt, vagy a 16 leveles Törököt, rövidek mint Kis Ádám beszédei 3—4 levélből állók. És nem szárazok. Deklamálásra alkalmas szónoki alakzatok nincsenek ugyan bennök, s nem a szivet foglalkoztatják, hanem az értelmet; de érdekesen, vonzón, s korszerűen. E beszédeit irodalmunkban nyereségnek mondhatjuk, mindazon hiányok dacára is, melyeket fennebb érintettünk. Jó lélekkel merjük ajánlani. II. „Jézus példázatai homiliákbanPazar József szalókai ref. lelkész, később ungi esperes után közrebocsdjtja fia Pazar István ághteleki ref. lelkész. 2-ik füzet. Sárospatak, Steinfeld Béla. 1877. Ara. 1 frt. A homiliáknak azon előnyük van egyéb predikátiók felett, hogy maradandóbb hatást biztosítanak, mert az események- s személyekhez kötött beszéd sokkal tovább megmarad az emlékezetben ; továbbá — - miként egy homilia- író jelesünk helyesen jegyzi meg — közelebbről megismertetik ezek a bibliát, felfödözik annak nem ismert szépségeit és a gyülekezetekkel megismertetik annak méznél édesebb édességeit. S valóban, a ki egyh. beszédeinek hatását a templomon kívül is megfigyelte, csakugyan tapasztalhatta, hogy egy-egy jó homiliának nagyobb s maradandóbb sikere vala, mint a legjobb jeligés prédikátiónak. E szempontból tekintve Pazar homiliáit, ki kell mondanunk, hogy azok nem felelnek meg a homiliához kötött igényeknek. A hallgató vagy olvasó emlékszetében s szivében alig marad meg belőlök egyéb, min t maga az ev. példázat. Szárazok és eszmeszegények. A nyelvezet bennök egyszerű ugyan, de nem folyékony, vonzó; hanem szaggatott és darabos. Közbevetett mondatokat, még irodalomban sem egészen meghonosult, sőt