Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-20 / 20. szám

Az igy mérsékelt szabadság és kiszélesített választhatóság mellett alig fog előjönni eset, hol az egyház oszlop-férfiainak „gyámolt keresni és találni a világi hatalomnál kellene azon óriási viszonszolgálatok fejében, melyeket az egyháznak az állam köszön." De ha mégis? akkor és legutoljára is, ehelyütt, „a tanító nélkül hagyás" (Komjáth : Can. cl. III. can. XXXII.) büntetése alkalmazandó. A magasabb tekintetből néha szükséges csere u tjáni változást is lehetővé kell tenni. Talán e tekintetben is járhatnánk el oly formán, mint a lelkészválasztásnál ajánlottam ? K. S. úr monstrumának egy ficamodott tagja jelesen a következő passusa „akinekiök (t. i, a választóknak) megválasztásra magát bármi úton módon csak ajánlja is" (hát nem lehet becsületes út mód?) ellenében én a tisztességes ajánlkozást annyira illőnek tartom, bár, multamban nem szorultam rá, hogy a próbapredikálást is behozandónak tartom oly formán, mint a „Figyelmező" már emiitett száma 7. 8. lap. 59 § alatt irva van. Midőn ezekben csekély nézetemet a ref. egyház lelkészválasztása körüli eljárást illetőleg a főbb vonásokban előadtam; mivel lényegesnek tartom az e lapok 7. számában feltett kérdéseim között ezt is „megmaradna-é a főpásztor az őt megillető jogkörén belől, ha a delator jelentésére pár „ha igaz, ha igaz" előrebocsátásával az elrendelt lelkész választást simplieiter betiltaná ? " mivel végre a protestáns egyházban nem képzelek hivatalt vagy személyt oly magasnak, melynek vagy kinek hivatalos működése közben ellenőrzése, és tisztességes megészrevételezése „Ne bánts virág" volna: szabadjon közölnöm K. S. urnák főt: püspök urunkhoz menesztett felterjesztést; s az erre leküldött íőpásztori levél lényeges részét szóról szóra: (indiscretio nélkül tehetem ezt, minthogy mindkettő közgyűlésen felolvastatott.) Főtisztelendő Püspök úr! Egyházkerületünk egy idő óta kitűzte a reorganisálás s felemelte a haladás zászlaját; s él bennem a hit hogy ha ez irányból a haladás számtalan akadályai, hogy nemondjam ellenségei •— által le nem tereltethetik, zsinat tartás nélkül is jelentékeny lépéseket tehet előre. A föntjelzett irány, az egyh. kerületi közszellem hozta meg az uj választási törvényt, s vett fel szabványai közé oly erélyes intézkedéseket melyek hivatvák mind a gyülekezetek netáni libertinus irányának, mind az egyházi életbe nem illő s politicai életben is sok romlást előidéző korteskedés útját vágni, s e kétoldalú előgondoskodás által megmenteni az egyházi élet jellemét a megmételyesedéstől. Voltak ugyan ellenzői az uj választási törvénynek, hihető azért mert a szabadságot, nem mint eszközt, hanem mint célt tekintették : de végre is compact többséggel megalkottatott s több irányban áldásos hatása eddig is mutatkozott; sőt a pesti superintendentián is, mely első érezte a majdnem korlátlan lelkészválasztásnak sót izetlenitő hatását — uj választási törvény alkotására adott impulsust. A b.-somogyi egyh. megye is egyhangúlag és örömmel üdvözölte az uj választási törvényt. S dacára ennek, fájdalommal vagyok kénytelen jelenteni főtiszt, superintendens úr mint törvényeink egyik legfelsőbb őre előtt, hogy nt. Mezey Pál esperes úr, elhiszem hogy jóakaratú, de nem eorrect felfogása (?) s kezdeményezése folytán ott állunk ma, hogy csak az imént hozott lelkészválasztási törvényen egy halálos sérelem ejtessék. Ha a lelkészválasztási törvény közvetlen hatással nem volna a lelkészek és gyülekezetek jellemére, s e szempontból, ha egyik igénytelen de belső meggyőződésből hiv factora nem lettem volna a választási törvényt megalkotott bizottságnak, s majd egyh, megyei s kerületi gyűléseknek, lehet én is közömbösen venném, mint mások, hogy megtartassék-é a törvény, vagy nem ? De ismerve a törvény benső összefüggését, cáljait: nem tudom meggyőződésemet elhallgatni. Az eset következő : a domb ó-g á r d o n y i ref. gyülekezet egyike az egyháziatlanabb irányú, renitens jellemű elöljárók által befolyásolt gyülekezeteknek. Lelkészválasztásra hivatik fel ; — s tudva, hogy egy köztük élt, azonban népjellem rontó eljárásai miatt egyh. megyénkből távozni kényszerült volt kedvencz s. lelkészüket nem választhatják, e törvény fel nem vevése s felsobbségéveli ujj húzásból oly lelkészt választ, ki sokkal jövedelmezőbb s tisztes gyülekezetbe levén, tudták, hogy Dombóra el nem megy : s nehogy mégis netán elmenjen sem választás előtt, sem választás után még csak nem is értesíttetik általok. Lemondván választottjuk, uj választás rendeltetik el s akkor megválasztják fentjelölt volt s most pesti superintendentiabeli s. lelkészét. Az uj választási törvény 17 §-a értelmében a küldöttség figyelmeztette hogy az nem választható, s hogy ha-mégis azt választanák mi fog történni. Egyhangúlag megválasztatott mégis. A 17 §. ez esetben azt rendeli, hogy az esperes 15 nap alatt consistoriumot hiv össze, és a consistorium rendelend lelkészt a gyülekezetbe. Az uj választási törvény egész rendszere e §-on sarkal. Ez adja meg a garantiát, hogy a választási törvény ki ne játszathassék ; ezzel áll vagy esik az egész. Ha e §. irott malaszt, minden egyébb intézkedése a választási törvénynek is az. S egyh. megyénk esperese 15 nap alatt ne n hivja össze a consistoriumot; sőt 24 nap múlva datáltan ir hozzám is mint egyik consistorialis taghoz, hogy : „miután a dombóiak hajlandók a törvény keretén belől választani" — mi történjék ? Én megirtam bár, hogy a 17. §. világosan és határozottan intézkedik, meg hogy az egész választási törvény e §-on áll vagy esik; meg hogy ezt megrontani veszélyes praecedens lenne; de meg a consistorium sem magyarázni nincs hivatva a törvényt, sem hatályát felfüggeszteni, ellenkezőleg neki a törvényt csak alkalmazni áll tisztében; megirtam végre, hogy a törvényt csak az változtathatja meg, a ki azt alkotta, de a mig meg nem változtatta, addig az élő törvény és igy alkalmazandó, ellenben a törvény tekintélye csorbul, s vele az egyházi felsőségé is, s egy törvény megejtésével megsértetik minden törvény, s mi legfőbb megsértetik a prot. egyház alapelve, az alkotmányosság, a midőn ép