Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-13 / 19. szám

tása- pedig 600 darab aranyat nem igényel. Ha azonban meg van bennünk az áldozatkészség, tegyük azt, mit az amerikai s némely evangélikus egyházak tettek, t. i. a bibliának alapigékre alkalmas főbb pontjaiból is készíttessünk énekeket; miért ne tehetnők ezt mi is, mennyivel hatásosabbak volnának ezek némely zsoltároknál! s menynyire alkalmasak lennének az alapigék nyomán tartott egyházi beszédekre velők rá énekelni ! ! A küldöttség jelentésének III. pontja: „Május havában ugy nyomassanak a zsoltárok, hogy az énekeltetni nem szokott versek hagyassanak ki, nem különben a feltűnőbb verselési és nyelvezeti hibák is javíttassanak ki." Ezen pontra tett érveléseiben az „Észrevételek" irója, miután sok mellékes kitéréseket tesz, per longum et latura igyekezik kimutatni, hogy „mily üdvös hatásúak a zsoltárok," melyek ugyancsak az Istennek tiszta igéi, továbbá, bár azok tartalmilag az Izráel fiaira illeni látszanak is, mindazáltal igen tanuságteljesek és épületesek (?) azok a keresztyénekre nézve, kívánná tehát, hogy azok épségben megtartatnának. A feltűnő verselési és nyelvezeti hibák javíttassanak ki, de az ne történjék az eredeti szöveg rovására, s a 777 vers és LIII. s LXXVI. zs. kihagyása, tetemes megcsonkítása volna az Isten igéiuek. — Sic — ! ! De mennyire megcsonkíttatnának az Isten igéi, ha pl. a LXXVI. zs. 3 verséből ez a tétel kihagyatnék : Mind szekér, mind ló elaluszik." Ha a LXXV. zs. 5. verséből e tétel kidobatnék : „A pohár ő kezében, Melyben vagyon veres bor, Melyet teli tölt sokszor, De végre a gonoszok, A seprejét megiszszák*" Ha a LXXIII. zs. 4. verse e soroktól megfosztatnék: „Fénylik szemök kövérségtől, Kidülyedtek a fejekből." Ha a LXXVIII. zsoltár 33. verse végkép kimaradna, melyben ily magas igék vaunak: „De az Úr Isten felkele ismétlen, Mint a ki a mély álomból felserken, És mint a ki sok bort ivott és kiált" pompás hasonlítás!! tehát ha ily és ezekhez hasonló számtalan gyarló kifejezések kihagyatnának, akkor ugy e a közlő úr szerint ez csonkítása volna az Isten igéjének?! Utóbb azt is nyilvánítja bezárólag az "Észrevételek irója, hogy „az istentiszteletet hiven gyakorló közönség nem érzi szükségét az énekeskönyv megváltoztatásának, csak a parádéból templomba járó, túlfinomitott modern izlésű urak és hölgyek kedvéért, kik vajmi ritkán porozzák be a templomban ruháikat, kellene uj köntösbe öltöztetni azt" stb. Ennyi egybevontan ezen szüntelen egy körben mozgó vélemények értelme és tartalma. Ily hétköznapiasan nem fejezte volna ki magát egy közönséges műveltségű ember sem; alig hihető, hogy a cikkírónak valóságos tiszta fogalma volna egy az Ur lelkétől áthatott gyülekezet szellemi méltóságához illő beltartalmu énekeskönyvről, sőt kétségbevonható, hogy a 150. zsoltárt az első verstől az utolsóig átolvasta vagy tanulmányozta volna. Ha már csakugyan oly fönséges beltartalmuak áta-Iában és kivétel nélkül a zsoltárok, mert megjegyzendő, hogy mindég énekeskönyvbeli 150 zs.-ról beszél — mi az oka, hogy a tudományossága által kimagasló Dr. Ebrárd superintendens, ki e téren első tekintélynek mondható, Ausgewahlte Psalmen Davids« cimü dolgozatában csupán csak 30 darab zsoltárt érdemesített átdolgozásra ? — közben legyen mondva, ezt a művet ajánlom az énekügy barátainak. — En azt hiszem, de talán mások is lehetnek ily véleményben, hogy ha valaki, ugy ő is fel tudta fogni a zsoltárok tartalmi belbecsét, és ha a mai előbbre haladt keresztyéni elvek igényeihez illőknek és alkalmasaknak találta volna, akkor az összes 150 zsoltárral kész lett volna foglalkozni, és ha az összes zsoltárok a cikkíró komoly állítása szerint a legkitűnőbb imákat és fohászokat, s az Isten legméltóbb dicséretét tartalmazzák : mint például ugy-e a XLIV. zsoltár 6. 7. 8. 10. 11. 12. 13. v. melyben a szent költő ugy osztozik és perel az Istennel, mint valami léha halandóval — mi az oka mégis, hogy a művelt külföldi s legközelebb erdélyi hitrokonaink is csak azokat vették föl, melyeket a mai keresztyéni állásponton az Istentisztelet gyakorlására legcélszerűbbnek tartottak ? Azonban terjedelmes nem akarván lenni, nem fűzöm tovább a cikkíró véleményére tett észrevételeimet, láthatjuk ennyiből, mily sajátszerű nézetek merülnek töl a végett, hogy az énekügy tova fejlődését megakadályozhassák ; de azt hiszem, hogy az ily ódon nézeteket a közvélemény viharja rövid időn semmivé teendi. A mi illeti a csurgói tanári kar véleményét „templomi énekeinkre nézve," e tekintetben, minthogy e cikk az elébbinek viszhangja, szolgáljanak némileg válaszul az eddig általam elmondottak, az utolsó pontját azonban a tanári kar magas véleményének egy kissé mégis szellőztetnem kell, a vélemény végpontjában ez áll: „Óhajtandó azoknak, t. i. a 150 zs.-nak — a lényeg megtartása mellett újra leendő átdolgozása, de mégis hogy nagy és szembetűnő eltérések ne történjenek, hogy népünk értelmi és érzelmi körét azok át ne lépjék." Ez még eddig csak mehet; továbbá : „Óhajtandó az úgynevezett csillagos zsoltárok és versek szaporítása, a csillagtalanok olvasókönyv gyanánt szolgálandvántovábbra is népünknek.'' De már ezzel a szegfejére ütött a tanári kar! Hát a „Szentek hegedűje" és a kis „História" nem jobb volna népünknek olvasmányul ? Ugy látszik, hogy a tisztelt tanári kar sem sokat forgatta a zsoltárokat, mert a fentebbi nyilatkozatból az tűnik ki, hogy azok béltartalmát csak felületesen ismeri. Ugyan kérem az általam előbbidézett csillagtalan versek közt hány van olyan, melyből egy magyar ref. í ember valami hasznost, gyönyörködtetőt, vagy lelki vi-