Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-13 / 19. szám

gasztalására szolgálót tudna olvasni ? talán a CIX. zs. ? vagy a LXIX. zs. 10. 11. verse? Szaporitani a csillagos zsoltárokat és verseket nem oly könnyű feladat a lényeg megtartásával, mert sok zsoltár, béltartalma sajátságánál fogva csekély anyagul szolgál, s ba itt ott egy-két tétel megakad is, nébol a szövegekben, mely használhatónak látszik, de nem elegendő arra, hogy abból egy teljes öntetű tarta­lomdús ének állittassék elő. A csillagtalan versek nép­olvasmányul ajánlása pedig igen korszerűtlen!! Mit ta­nulna abból a nép, mely által érzelmi és szellemi látkö­rét szélesbitené vagy vallásos öntudatát fokozhatná? Azok a csillagtalan versek a lényeg megtartásával sem lesznek alkalmasak arra, hogy olvasmányul s a hi­vők lelki épületére szolgáljanak, ha igen, akkor az né­pünk kiskorúságát, csekély felfogását, szellemi szegény­ségét jelzené. Népünknek, ha azt akarjuk, hogy olvas­mány által művelje magát, nem egyéni gyarlóságokat, értéktelen köznapi dolgokat sokszor a csömörlésig magá­ban foglaló csillagtalan zsoltár versekre, hanem „Nép­könyvtárra" van szüksége. Ily elvek és nézetek mellett, minőket a zsoltárok harcositól olvastunk, várhatjuk, hogy még a bibliai csodák is maholnap versekbe foglaltatnak és dallamo­sittatnak! Kívánja a tanári kar a zsoltár dallamok megtartá­sát is, de talán csak a legcélszerűbbeket ? Nem gondolhatni másként, mert átalában mind meg­tartani azokat, akár szükségesek akár nem, annyi volna, mint hadat üzenni a tanítói karnak. Képzelhető, meny­nyire fog örülni az összes magyarhoni ref. tanítói kar, ha megtudja, hogy 4. 5. 6. osztály vezetése és a szám nélküli tantárgyak felvétele mellett, még legalább is a temetési énekekkel együtt 140 éneket is be kell tanítani évenként. De mint tapasztalni lehet, ugy látszik, hogy a tanítói kar szép csendesen belenyugszik akármennyi dallam tanításával legyen megterhelve, mert e részben közülök senki nem szó Halt föl, holott az énekeskönyvet aligha jobban és behatóbban nem ismerik, mint a zsoltár­vitézek. A 150 zs. hőseinek ajánlom, olvassák meg a derék Fáy András „Óramutató" című müvét, sokat tanulhat­nak belőle énekeinkre vonatkozólag is. Nagy kár, hogy, nem él most, de még nagyobb, hogy őt nem pótolja senki. Miután a magam nézeteit az énekeskönyvre nézve már a „Prot. Figyelmezőben" is közöltem, és pedig 34 évi tapasztalás és népélet tanulmányozás folytán, azok­nak ismétlésébe nem bocsátkozom, — ha van kilátás arra, hogy a 150 zs. az eredeti szövegből, teljesen a keresztyéni álláspontnak minden tekintetben megfelelőleg átdolgozható, akkor hozzá kell fogni, ha pedig nincs, egyelőre legalább csak annyit tegyünk e részben, meny­nyit erdélyi hittestvéreink már ezelőtt évtizedekkel tettek. IVÁNKA SÁMUEL. BELFÖLD. A tiszáninneni ref. egyházkerület ez évi tava­szi közgyűlése. Egyházkerületünk, folyó hó 1—4 napjain, Kun Bertalan szuperintendens és id. báró V a y Miklós főgondnok urak kettős elnöksége alatt, Miskolcon tartá meg ez évi tavaszi közgyűlését. A szép számmal egybegyűlt közönség, bizonyos aggodalom és szorongás nyomása alatt jelent meg az ottani leánynövelde tanácskozási helyisé­gében, mit azon leverő hir okozott, hogy szeretve tisztelt főgondnokunk, ez alkalommal állásáról lemondani szán­dékozik. Annál nagyobb és kedvesebb vala azonban örömünk, midőn bensőséges, szivből jövő megnyitó beszé­dében fölemliti ugyan előre haladt kora terheit; de mert érzi, hogy a megválás által annyi kedves, szép emlékek­kel, szivének legérzékenyebb húrjaival kellene szakítania, azért továbbra is felajánlá, általunk eléggé soha meg nem hálálható nagybecsű szolgálatát. Mi fölmelegszünk, rendesen erőt szerzünk nagyságának, bölcseségének közelében, azért bizonyára hálával tartozunk a gondviselésnek, hogy meg­hallgatá a Mózes ajkáról átvett emez imánkat: »Kér­lek: ne hagyj el minket; mert te tudod; hol kell megszállanunk e pusztákat és légy nekünk szemünk gyanánt." XI Mózes X: 31. E kedves hatású megnyitó beszéd után Kun Bertalan superintendens olvasá fel évi jelentését, részle­tesen eléadván abban egyházi életünk egy évi történetét, rámutatva a haladásra és eredményre, a mit tevénk és felmutatni képesek vagyunk, s a tapasztalaton nyugvó intelmeket adva, bajaink orvoslása s legközelebbi teen­dőink iránt. A tanácskozás fontosabb, közérdekű, sőt sok tekin­tetben, elvi fontossággal biró tárgyai, a következők va­lának. Egyház kerületünk abbeli korábbi határozatát, mely­nél fogva szívesen vesz részt a presbyteri egyhá­z a k, folyó évi julius havában, Edinburgban tervezett fogy ülésén, oly módon kívánta érvényesíteni, hogy egyházi és világi főgondnokait bízta meg azzal, hogy a mennyiben biztos tudomásuk van arról, mely szerint a tiszántúli egyházkerület, az emiitett mozgalom érdekében minden esetre fog küldeni követeket, gondoskodjanak ar­ról, hogy a kinevezendő küldöttségi tagok, megbízás foly­tán, egyházkerületünket is képviseljék; szíves készséggel kijelentvén azt, hogy az oda és visszautazás költségeinek arányos fedezéséhez egyházkerületünk hozzájáruland ; csak is azt ajánlván a követeket küldendő egyházkerület fi­gyelmébe, hogy a küldöttség egyházi és világi tagokból álljon. A tiszántúli egyházkerület egy jegyzőkönyvi áti­ratban, részletesen eléadván a lehető legközelebbi időben megejtendő zsinattartásra vonatkozó intézkedéseit

Next

/
Oldalképek
Tartalom