Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-13 / 19. szám

gasztalására szolgálót tudna olvasni ? talán a CIX. zs. ? vagy a LXIX. zs. 10. 11. verse? Szaporitani a csillagos zsoltárokat és verseket nem oly könnyű feladat a lényeg megtartásával, mert sok zsoltár, béltartalma sajátságánál fogva csekély anyagul szolgál, s ba itt ott egy-két tétel megakad is, nébol a szövegekben, mely használhatónak látszik, de nem elegendő arra, hogy abból egy teljes öntetű tartalomdús ének állittassék elő. A csillagtalan versek népolvasmányul ajánlása pedig igen korszerűtlen!! Mit tanulna abból a nép, mely által érzelmi és szellemi látkörét szélesbitené vagy vallásos öntudatát fokozhatná? Azok a csillagtalan versek a lényeg megtartásával sem lesznek alkalmasak arra, hogy olvasmányul s a hivők lelki épületére szolgáljanak, ha igen, akkor az népünk kiskorúságát, csekély felfogását, szellemi szegénységét jelzené. Népünknek, ha azt akarjuk, hogy olvasmány által művelje magát, nem egyéni gyarlóságokat, értéktelen köznapi dolgokat sokszor a csömörlésig magában foglaló csillagtalan zsoltár versekre, hanem „Népkönyvtárra" van szüksége. Ily elvek és nézetek mellett, minőket a zsoltárok harcositól olvastunk, várhatjuk, hogy még a bibliai csodák is maholnap versekbe foglaltatnak és dallamosittatnak! Kívánja a tanári kar a zsoltár dallamok megtartását is, de talán csak a legcélszerűbbeket ? Nem gondolhatni másként, mert átalában mind megtartani azokat, akár szükségesek akár nem, annyi volna, mint hadat üzenni a tanítói karnak. Képzelhető, menynyire fog örülni az összes magyarhoni ref. tanítói kar, ha megtudja, hogy 4. 5. 6. osztály vezetése és a szám nélküli tantárgyak felvétele mellett, még legalább is a temetési énekekkel együtt 140 éneket is be kell tanítani évenként. De mint tapasztalni lehet, ugy látszik, hogy a tanítói kar szép csendesen belenyugszik akármennyi dallam tanításával legyen megterhelve, mert e részben közülök senki nem szó Halt föl, holott az énekeskönyvet aligha jobban és behatóbban nem ismerik, mint a zsoltárvitézek. A 150 zs. hőseinek ajánlom, olvassák meg a derék Fáy András „Óramutató" című müvét, sokat tanulhatnak belőle énekeinkre vonatkozólag is. Nagy kár, hogy, nem él most, de még nagyobb, hogy őt nem pótolja senki. Miután a magam nézeteit az énekeskönyvre nézve már a „Prot. Figyelmezőben" is közöltem, és pedig 34 évi tapasztalás és népélet tanulmányozás folytán, azoknak ismétlésébe nem bocsátkozom, — ha van kilátás arra, hogy a 150 zs. az eredeti szövegből, teljesen a keresztyéni álláspontnak minden tekintetben megfelelőleg átdolgozható, akkor hozzá kell fogni, ha pedig nincs, egyelőre legalább csak annyit tegyünk e részben, menynyit erdélyi hittestvéreink már ezelőtt évtizedekkel tettek. IVÁNKA SÁMUEL. BELFÖLD. A tiszáninneni ref. egyházkerület ez évi tavaszi közgyűlése. Egyházkerületünk, folyó hó 1—4 napjain, Kun Bertalan szuperintendens és id. báró V a y Miklós főgondnok urak kettős elnöksége alatt, Miskolcon tartá meg ez évi tavaszi közgyűlését. A szép számmal egybegyűlt közönség, bizonyos aggodalom és szorongás nyomása alatt jelent meg az ottani leánynövelde tanácskozási helyiségében, mit azon leverő hir okozott, hogy szeretve tisztelt főgondnokunk, ez alkalommal állásáról lemondani szándékozik. Annál nagyobb és kedvesebb vala azonban örömünk, midőn bensőséges, szivből jövő megnyitó beszédében fölemliti ugyan előre haladt kora terheit; de mert érzi, hogy a megválás által annyi kedves, szép emlékekkel, szivének legérzékenyebb húrjaival kellene szakítania, azért továbbra is felajánlá, általunk eléggé soha meg nem hálálható nagybecsű szolgálatát. Mi fölmelegszünk, rendesen erőt szerzünk nagyságának, bölcseségének közelében, azért bizonyára hálával tartozunk a gondviselésnek, hogy meghallgatá a Mózes ajkáról átvett emez imánkat: »Kérlek: ne hagyj el minket; mert te tudod; hol kell megszállanunk e pusztákat és légy nekünk szemünk gyanánt." XI Mózes X: 31. E kedves hatású megnyitó beszéd után Kun Bertalan superintendens olvasá fel évi jelentését, részletesen eléadván abban egyházi életünk egy évi történetét, rámutatva a haladásra és eredményre, a mit tevénk és felmutatni képesek vagyunk, s a tapasztalaton nyugvó intelmeket adva, bajaink orvoslása s legközelebbi teendőink iránt. A tanácskozás fontosabb, közérdekű, sőt sok tekintetben, elvi fontossággal biró tárgyai, a következők valának. Egyház kerületünk abbeli korábbi határozatát, melynél fogva szívesen vesz részt a presbyteri egyház a k, folyó évi julius havában, Edinburgban tervezett fogy ülésén, oly módon kívánta érvényesíteni, hogy egyházi és világi főgondnokait bízta meg azzal, hogy a mennyiben biztos tudomásuk van arról, mely szerint a tiszántúli egyházkerület, az emiitett mozgalom érdekében minden esetre fog küldeni követeket, gondoskodjanak arról, hogy a kinevezendő küldöttségi tagok, megbízás folytán, egyházkerületünket is képviseljék; szíves készséggel kijelentvén azt, hogy az oda és visszautazás költségeinek arányos fedezéséhez egyházkerületünk hozzájáruland ; csak is azt ajánlván a követeket küldendő egyházkerület figyelmébe, hogy a küldöttség egyházi és világi tagokból álljon. A tiszántúli egyházkerület egy jegyzőkönyvi átiratban, részletesen eléadván a lehető legközelebbi időben megejtendő zsinattartásra vonatkozó intézkedéseit