Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-13 / 19. szám

beteljesült. A pogány világ bomlásnak indult politikai és vallási viszonyai között mind általánosabbá lön a hit, hogy a zsidó törvények, illetőleg vallási szertartások elfogadásában találhat az ember boldogságot. ** A monotheismus mindenfelé hódított. Damaskusban végül csak nem minden nő áttért a zsidó vallásra. És mig egy felöl a görög római intelligentiában divat volt a szegény és vallásához merev következetességgel ragaszkodó zsidókat gúnyolni, másrészről egyre terjedt irántuk itt is a bámulat s érdekeltség. „A zsidóknak annyi barátjuk volt mint rágalmazójuk. Komolyságuk, jó erkölcseik, isteni tiszteletük egyszerűsége, igen sok embernek tetszettek. Az emberek valami fensőbbségét éreztek bennük. Egy kiterjedt monotheistikus és mózesi propaganda alakult s hatalmas mozgalom keletkezett e különös kis nép körül. Különösen a nők vonzódtak e rongyokba burkolt missionáriusok felé, s nem győzték dicsérni a kincset, melyet találtak, a boldogságot, melyet élveztek." *** Nt. Kozma urnák" véleménye szerint a zsidók a monotheismusnak Egyptomból elhozásán kivül említést sem érdemelnek. Tehát ez az érdemük még is megvan, de csak is ezen egy. Jó, tegyük fel. Azonban valamint azon állításra, hogy Kolumbusnak America felfedezésén kivül alig van érdeme, meg lehet jegyezni, hogy igen , de ezen egy ténye következményeiben az érdemek oly fényes sorozatát vonja maga után, mely biztosítja nevének, a méltó helyet a halhatatlanság oszlopán: ugy a zsidó népnek is ezen egy említésre méltó tette is oly hervadatlan érdemkoszorut képez, melyre a haladó emberiség mindenkor csak tiszteletteljes hálával tekinthet vissza. A világtörténet lapjait forgatva, azon meggyőződésre jutunk, hogy egyes népek, kitűnő talentumok birtoklásában, a többiek közül magasan kiemelkedtek : a mivel odés egyik vagy másik tényezőjében nem csak kortásaiknak, hanem az utókornak is tanítóivá lettek s igy mintegy hivatásszerű működést végeztek. Ott p. u. a görög nép, mely a szépség tökélyének elérésére áldozta erejét, s a költészet, művészet s bölcsészet terén vívmányaival páratlanul áll, még ma is tanitó mester. Ott a római, mely a gyakorlati térre irányozva értelmi hatalmát, a jogfejlesztés mezején oly eredményeket vívott ki, hogy még korunk jogtudósai is ő hozzá járnak iskolába. A művészet, s jog mellett szüksége volt az emberiségnek a tisztultabb vallási fogalmakra is. Tisztelettel kérdem : melyik az a nép mely a vallási téren az emberiségre nézve nagyobb jelentőségű szolgálatot tett mint a zsidó ? Az meglehet, hogy a zsidók a monotheismust Egyptomból hozták. Fergusson s mások alapos kutatások nyo** Joseph. Ant. XX. II. 5. 6. *** Renan. Az Apóst. 347 lap. mán komoly érvekkel bizonyítják, hogy az emberiség életében a pogányságot megelőzte a monotheismus; ez uralkodott először Egyptomban is. Ámde később e hit az érzékiség túlsúlyra jutásával, a legdurvább babonák hálózatában enyészett el mindennütt. Csak egy nép volt a mely megőrizte, híven, a zsidó; megőrizte küzdve folyton mind a saját keblében fel felcsapongó érzékiség, mind a szomszéd népek betolakodó csábos példája, mind hóditóinak megvetése, üldözése ellen. A monotheismus ni3gvédésére s meggyökereztetésére concentrálta a zsidó egész nemzeti erejét; s a mit e téren létesített, „a törvény nekünk a Krisztusra elvezérlő mesterünk." 11a voltak a görögnek Phidiásai, Ilomerjai, Plátói, a rómainak Iloráczai, Cicerói, Catói, voltak a zsidónak Mózesei és prófétái, kik nélkül Krisztus megjelenése nem lett volna lehetséges ; a zsidó nép köréből léptek elő az evangélisták és apostolok, kik meghozták a világnak az isteni szeretet, az üdvözülés hitét. Ha a római jogtudósok- s görög költők- és philosophusoknál százezerek kerestek a későbbi korban is útmutatást, lelkesedést; a próféták- Jób- a zsoltárok könyveiből s az evangéliumokból mint szent forrásból milliók és milliók merítettek vigaszt és boldogító reményt. És a lélekemelő vallási igazságok — melyek e könyvekben lelhetők — nem avultak el még ma sem. A zsidó nép sorsa tragikus. Magasztos vallási eszméket ápolt lelkében mint lángoló tüzet: e tűzet azon ban bűnhődés, az az szenvedés nélkül nem hordotta soha, sem egyén, sem nép kebelében. Ki az eszmék világáért él, az a tényleges világgal összeütközik. Hogy híven megöritze az egy Isten tiszteletét, s ennek elterjesztésével törekedett megteremteni azon kapcsot, mely az emberekel, tekintet nélkül szin- s nemzetiségre közelebb fűzze egymáshoz, hogy végül ép e nagy feladat megoldására Messiást szült önön kebléből, ez örök dicsősége a zsidó népnek. Hogy a monotheismus terjesztésével saját theocratiáját is felakarta erőszakolni, hogy vallási törvényeinek a betű szigorával megtartásától tette függővé a Jehova kegyelmét s igy fanatismusra tévedett, ez hibája, melyért megbűnhődött. Összeütközésbe jött kikerülhetlenül a külvilággal. Az általa terjesztett vallási igazságok diadalra jutottak, nemzeti léte, theokratiája végkép megbukott. A világ legyőzte őt fegyverrel, s ő, bár nemzeti létének árán — meggyőzte a világot vallási eszméivel, az egy Isten hitével. GYURÁTZ F. Az énefceskönyv újításáról mi a vélemény Tiszántúl, Dunán-túl ? (Vége.) A szoros értelemben vett gyülekezeti, nem pedig magánházi éneklésre alkalmazható zsoltárok száma voltaképen alig haladja meg a 30-at; ezeknek teljes mérvű átfordi-