Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-13 / 19. szám

lében, az a lelkész, még müveit egyháztagokból álló gyülekezetben is az egyházra nézve, példa rá Kálvin és Genf, Török és Pest, Wimmer és Lövő, vagy akár Piripócs példája s a szemeink elé táruló mindennapi tapasztalat, hogy hivatással biró lelkészek alatt felvirágzik, bármely kis gyülekezet is; ellenben külső-belső eresztékeiben meginog a legerőteljesebb is, küldetés nélküli lelkész keze alatt. Ez axiómából kiindulva, szükség, hogy a lelkészválasztási szabályzat, ne csupán a választók joga, hanem a választandók iránti szempontokból is tekintessék s ,a 1 kotta s s é k. Ellenkező eljárás, mint minden egy oldalú intézkedés, megbosszulná magát és pedig végeredményében az egyházon. A kik tehát bármely iatézmény faktorainak egymásra hatási törvényét ismerik s kellő tigyelemmel mérlegelik; más szóval: a kik nem országyülésünk oly sok tekintetben szerencsétlen theorétikus intézkedései, idegen égtájakról átültetett, aklimatizálatlan intézmények általi kísérletei után, hanem a gyakorlati élet követelményei- s tényleges viszonyaiból indulnak ki, azok létező tényezőkkel kívánnak számítani, s igy oly leik. vál. szabályt fognak hozni, a mely midőn megadja egyfelől a gyülekezeteknek a szükséges vál. szabadságot, s megóvja őket az oly könnyen felmerülhető vál. elfajulásoktól, megvédi másfelől a szükséges fokig, a választandók érdekét, és e kölcsönös harmónia által, midőn az egyházat veszélyes tényezők zavaró befolyásától megmenti, már csak ez által is előmozdítja az egyház közjavát. Ámde ilyen-é a somogyi 2. B. ugy Nagy J. esperes és Pereszlényi által vád alá helyezett dunántúli leik. vál. szabályzat ? l-ör. A választó képesség szempontjából: Ama szabályzat a választó képességet szélesebb alapra fekteti, mint hazai törvényünk az orsz.gyűlési képviselő választókét, a midőn 6. §-ában igy szól: „választó minden g a z d a i vagy apai hatalom alatt nem álló, nagykorú s egyháza terheit önállóan viselő s rendesen teljesítő s egy évi egyházi te bérnél többel hátralékban nem levő gyülekezeti tag." Ugy tudom, hogy a választóképesség szempontjából nincs is a vál. szabályzat megtámadva Nézzük tehát az érem másik oldalát: nincs-e a gyülekezetek joga megszorítva. 2 or. A választhatóság szempontjából: Erre nézve a vál szab. 4. §-a meg igy szól: „választható, a választó gyülekezetben működő segéd vagy helyettes lelkész kivételével, minden oly rendes és a megállapított sorrend szerint következő felavatott segéd- vagy helyettes lelkész aki az ugyanazon egyházmegyei gyülekezetek bármelyikében működik, stb." Választható tehát: a) minden rendes lelké sz. Ez oldalról tehát, ugy a választók, mint a választandók joga, teljesen van biztosítva. b) Minden felavatott segéd- vagy helyettes lelkész. Ugy de, oly felekezet, mely a lelkészséget nem ugy 1 fogja fel, mint a nazarénusok szektája; mely tehát hoszszas előtanulmányozás, gyakorlati életiskola, fakultálás és oklevélhez köti a lelkészkedhetést, a fönnebbinél szélesebbé a választhatóságot nem teheti. Mert ha kell demarkationalis vonalat húzni a választhatóságra, pedig kell, mert különben theologiai pályát még meg sem futott, vagy pláne még gymnáziális legátusok- és suplikánsoknál sem fogna megállapodás lehetni, legtermészetesebb, hogy a választhatóság ott kezdődjék, ahol a hivatalra való képesítettség okmányilag igazolva, az egyház által hitelesen kimondva van, melyhez tehát szó vagy kétség többé nem férhet, tehát a fakultálás után. Ezen intézkedés által, a választók mint a választandók joga csak ugy van biztosítva, mint az a) alatti esetben ; a mely gyülekezet választási gusztusát pedig sem a rendes sem a fakultált lelkészek ki nem elégíthetik, annak Ínyencségének nincs határa s „de gustibus uon est disputandum." S végre is: }

>

Sunt certi denique hnes, quo ultra citraque neqvit consistere rectum!" c) „Sorrend szerint következő" segéd vagy helyettes lelkész választható csak. Ini itt a botránykő, mond Pereszlényi barátom. Kisértsük meg elmozdítani ezt a követ is. Kánonaink nemde kötelezők ? s szabályrendeleteink kánonaink hézagait pótlók igen, de kánonellenesek nem lehetnek. Pedig a dunántúli egyházkerületre nézve zsinati intézkedésig kötelező Komjáthi Cán. III. Olass. XIV. kánona a káplátii sorrendet involválja, a midőn a felszentelést gyülekezethez, természetesen üresen állóhoz köti, tehát szükségszerűség által indokoltan engedi meg; az „a bsolute o r d i n a t i o t" pedig, tehát a megtörténtet is a bevégzett tények ismeretes erős logikája dacára, semmisnek nyilvánítja. A dunántuli egyházkerület kápláni sorrendet felállított intézkedése tehát nem egyéb, mint a fönebbi : alap elv logikai következménye : mert, hacsak akko r van helye „ordinatio"nak, ha üresen levő lelkészi állomások betöltő se igényli, sorrendet kell tartani a káplánok ordinátiójában: mert ily sorrend nélkül, egész jövőt kockáztató jogsérelmek kövcttethetnének el, egyik másik nem kegyelt káplán ellen, s a legtágasabb tér nyitattnék velők szembeni önkénykedésre ; mely minden gyengédebb s nemesebb erkölcsi érzettel, sőt csak önérzettel is biró, \