Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-13 / 19. szám

mely ama vórviharos korszakban áthatotta egyházi és világi fér fiainkat egyiránt. Akkor nem szégyenlő a Krisztust sem a pap, séma világi úr; nem nevetett akkor senki a Krisztus isten vagy isteni volta felett, hanem az evangyéliom, a felszabadult Biblia fényénél felismerte mindenki a kovászt, mely a protestanstismus elveiben rejlett; felismerte s ápolta azon szellemet, melyet a felszabadult evangyéliom újra mozgásba hozott. Nem magokban az institutiók, hanem az egyházias szellem vitte gályára apáinkat; s vértanúságot szenvedő papjaink mellett bibliás világi urak képeztek rendithetetlen sorfalat. Krisztus szellemét, azon zászlót kell ismét magasra emelnünk, mely alatt dicső bajnok apáink küzdöttenek lelkesen mind nemzeti alkotmányunkért, mind a lelkiismeret szabadságáért; az institutiók egy magokban nem fogják eszközölni azt, hogy a protestántismus szelleme jövőben is uralja az országot, haladást ós liberalizmust biztosítsanak nekünk, léteit, virágzást édes hazai nyelvünknek. Avult dogmáitok felett csak m vetünk. Ez a nevetés idézte elő, egyházunk mai válságos helyzetét; a pusztító hitközöny ezen gyöngéd mosolyból született meg. Es ha e hitközönynek, e ragályos szellem lengésének elejét nem veszszük ideje korán, bizony, bizony az institutiók sziklavárai egyszer csak inogni kezdenek, de több mint bizonyos, hogy egy magokban nem lesznek képesek annak eszközlésére s munkálására, hogy a magyar protestantismus magasztos hivatását betölthesse, az önkormányzat becsét, az alkotmányos szabadság szellemét a haza fiaiban is fenn ós ébren tartsa. Bizony nem csak a kálvinista parasztoknak, sit venia verbo, hanem egyebeknek is fel kell emelkedni, nem csak az önkormányzat, hanem az egyháziasság és vallásosság eszmeköri magaslatára is, ekkor egyházunk ismét missiójának magaslatán fog fényleni. PERESZLÉNYI JÁNOS, A dunántúli egyházkerület lelkészválasztási szabályzatához. Miután egyházkerületünk lelkészválasztási törvénye, a bel.-somogyi espeies által, a vál. törv. 17. §-a ellen intézett támadás esetéből, Barla, Barakonyi, főleg azonban Pereszlényi barátom által több szempontból megtámadtatott; miután a bel.-somogyi egyházmegyének Darányban tartott közgyűlésén, a 17. §. elleni esperesi vétség mennyiségére, Barla úr által provokált tárgyalás eredménye, az illetők méltó elképedésére, ép ellenkezőleg ütött ki; nagy többséggel az határoztatván el ugyanis, hogy az esperes, nem pedig a superintendens eljárása, mint a hogy Barakonyi úr, nála szokásos taktikával mutatta be gyűlési közleményében a közönségnek, terjesztessék fel „elbírálás végett" az egyházkerületre ; miután a vál. szabályzat revisiója is kéretett, s nem levén akkor már jelen a fönnebbi határozatot keresztül vitt többség, házszabályainkba ütközőleg, tárgyalás alá vétetett s 2 szavazattal határozatba ment. Miután tehát a mozgalom, melynek a vál. javallat közzétételekor kellett volna megindulnia, most a midőn már pár év óta életbe lépett a szabályzat, indittaték meg; Somogyban részint magán érdekből, (Barakonyi úr fájlalván nem választhatóságát) részint mint már érintém, a hus és vér (B) törvényéből; részint egy aulieus és nepotisticus kottéria, elnöki botlást mindég védő áldozatkészségéből; más egyházmegyéből pedig azok részéről, a kik mindig ellene voltak az uj vál. törvénynek, a kiknek tehát kapóra jött, Mezei esperes ur réstörési szándoka, mivel tehát az uj vál. törv. a közelebbi sup. gyűlésen, okvetlenül szóba jövend, eljöttnek látom az időt, hogy irodalmi téren is megvitattassék egyházkerületünk választási szabályzata. S ha minden oldalróli megvilágítása tárgyában, alólirott fogok tollat, azért teszem, mert ugy az előmunkálatot készített, mint az egyházmegyék véleményét összeállított bizottságban, valamint a szöveget megállapított közgyűlések tanácskozásaiban is, alólirott vezetvén a tollat s készítvén a javaslat bemutatásakor az indokolást, azt hiszem, jogosult lehetek hozzá szólni s állítani, hogy a vál. törv. minden intentióját ismerem, s hogy a vál. szabály „prot. elvellenesnek, monstruosusnak, céltalannak stb" nyilvánított intézkedései elv-, ész- és célszerűek s egymással benső összefüggésben levők s igy eltekintve a bel.-somogyi partiális vitától, a lelkészválasztás tárgyában elvi vitát kezdeményeztek, védelmére. A prot. egyház Öncélú s nem jogi, hanem erkölcsi intézmény. Ez volt kiindulási pontunk. A kik a prot. lelkészválasztási törvényt nem e szempontokból kiindulva, hanem ama kiválólag jogi intézmény, t. i az államtól vett behatások befolyása alatt bírálják és alkotják, azok, helytelenül választván a kiindulási pontot, mi természetesebb, minthogy álláspontjaikkal viszonyban, ferde helyzetben látják a dunántúli egyházkerület vál. szabályzatát. De hozzák csak Herschel csövüket egyházkerületünk álláspontjára ; hagyjanak fel csak ptolemausi földközpontiságukkal, mindjárt tisztába jönnek azon Kopernik-féle rendszerrel, melynek központja az egyház. Azoknak, a kik a prot. egyházat nem csak fenntartani, de fejleszteni sőt felvirágoztatni is akarják, nem szabad feledniök, hogy a mi a nap a naprendszerben, ' a mi Pál apostol volt a ker. egyház világrahatóvá téte-