Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-06 / 18. szám

törvényre ugyan nem hivatkozhatunk e végzésnél, de a sziv törvényei szerint ez esetben nem is lehetett volna másként határozni. — Sajnos, hogy egyházi statútumaink ily eshetőségekről nem rendelkeznek. Élénk vitát idézett fel a somi egyház s lelkész ügye, mely szinte már 3 év óta állandó tárgya lőn a az e.-m.-törvényszéknek. E lap olvasói közül többek előtt ismeretes, hogy a somi lelkész egy végzetes memo- j randumot terjesztett be a mult évben az egyházmegyére, mely iratban a t. gondnok, esperes és főjegyző urak személye elleni élesebb kifakadások, s helylyel-közzel sértések foglaltatnak. Ez ügyben a vizsgálat s itélethozás joga a vértesaljai egyházmegyére, mint delegált bíróságra ruháztatván, ez a vizsgálatot megtartotta, de Ítéletet nem hozott azon okból, mert közben a somi lelkész felajánlotta, miszerint a megsértett hivatalnok uraktól nyilvánosan bocsánatot fog kérni, ha ezt elfogadják; tehát pótnyilatkozat kivántaték a közgyűléstől is, hogy a felajánlott elégtételt elégtételnek tekinti-e, hivatalnokai részére ? A közgyűlés nemmel felelt, s az egész ügyet visszaterjesztetni határozta a delegált egyházmegyéhez, rendes itélethozás végett. A megyeri egyház ügye sem maradhatott le a zöldasztalról, mert e nélkül az e -m. gyűlés olyan hiányos lett volna, mint a vásár — cigány nélkül. A zavarok megvizsgálására, az állandó megyeri deputáció kiküldetett. A nazarénizmus egyik Mekkája, Némedi is megunván 3 év óla ott szolgáló lelkész-tanítóját, elmozdítását kérte, különféle ál-okok alapján. Kérelmével az egyházkerületre, mint illetékes fórumra, utasíttatott, hol — reményijük — majd megkapja az igazságot. A papválasztási törvények módositása tárgyában közzétett e.-ker. szövegezés, némi módosítással- elfogadtatott, s őhajtáskép kimondatott, bogy a lelkészi fizetés minimuma 800 frt legyen. Eszmerokonságnál fogva, a papválasztási törvények tárgyalása után, szóba hozatott a dunántúli ref. egyházkerület választási szabályzata, s inditványoztatott, hogy annak tiltó rendszabályai s önző partikulárizmusa ellenében, a mi egyházkerületünk is hasonló repressáliákkal éljen — de csupán a kordont búzó dunántúli kerület irányában. Azonban a közgyűlés, megelégedve az egyh. kerület mult évi nyilatkozatával, a különben nagyon méltánytalan intézmény ellen nem kívánt tüntetést rendezni. A mely intézmény nem természetes alapokon nyugszik, magától^ Össze kell annak dőlni, s mint a jelek mutatják, már nem sokára össze is dől. Még több apró, s kevésbbé közérdekű tárgyak is kerültek szőnyegre, de ezekkel nem foglalom el e becses lapnak már is nagyon igénybe vett, hasábjait. Végül, mielőtt tudósításomat bezárnám, nem mulaszthatom el a bálványosi lelkész úr vendégszeretetét s őszinte magyaros vendéglátását, a legnagyobb elismeréssel kiemelni. Ságvár, 1877. ápril 30. KÁLMÁN GYULA ref. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Mutatvány a socialistikus sajtóból. (Vége.) „Minthogy az Isten létezése iránti babonás hitet — mondja a Volksstaat — kiirtani senki más nem képes és nem kész, mint a socialisták, azért a mi kötelességünk ezen munkát egész buzgalommal és önodaadással teljesíteni, és nem méltó a socialista névre senki olyan, a ki bár maga atheista, de nem munkálódik teljes erővel az atheismus terjesztésén/ Ily beszédek után igen könnyen érthetjük; ha néhány évvel ez előtt egy népgyűlésen a socialisták egyik pártfőnöke egész hidegvérrel ezen otromba nyilatkozatot tette: „Mi Istent az ostobaság menedékének tartjuk, s előttünk Isten a legfőbb roszkónt tűnik fel a világon, és épen ezért hadat izenünk ellene!" Nem borzasztó dolog-e ily sátáni beszédeket nyíltan kimondatva hallani, és azután látni a mint ezen ördögi tanok a hír- s néplapok hasábjain ezer és ezer példányban kinyomatva terjesztetnek, hogy a szegény, sok részben ártatlan, de értelmetlen népnek a lelkét gyógy ithatlanul megmérgezzék? »I g e n, a forradalom sátáni — válaszolja ismét a Volksstaat a keblünkből előtörő ezen kérdőjellel ellátott fájdalmas felsohajtásra, — igen sátáni, lényegénél fogva, ha tudniillik Sátán alatt azon lázadás szellemét értjük, melyet az emberiség az istenek, a papok, a királyok, és általában a tekintély mindenféle képviselői ellen indít. Valóban, ha a mi eszméink nem volnának eléggé erősek arra, hogy önmaguk által is éljenek, ha ezen eszmék nem a minden-nemű isteni és emberi egyeduraság megsemmisítését céloznák, akkor bizonyára a Sátán lenne az, kinek mi oltárokat emelnénk, akkor a Sátán lenne az, a 'ki elé — a mi követeléseinket terjesztenénk ; a Sátán lenne az, a kit isten ellen szórt átkaink hordozójává tennénk, akkor a Sátán lenne a mi Istenünk ! * Azt mondanunk sem kell, hogy a kik igy éreznek s igy gondolkodnak a vallásról, s keresztyénségről, azoknak szemében erős szálkát képez a keresztyénség alapitójának a személyisége is. Ugy hogy készek egymás közt is harcba keveredni, ha valamelyik kezölük Jézus irányában némi tiszteletet tanusit. Igy p. o. ez előtt négy ézvel a „Neue Socialdemokrat" nagy pénteki (Apr. 11, Lassale születésnapja) vezércikkét ezen szavakkal fejezte be: »A názárethi Jézus halva van; ravasz papok jól értettek hozzá, hogy tanaiból a testvériséget, egyenlőséget s vagyonközösséget kihazudj ák. Mit használ nekik ? A tanok halálát követi a feltámadás. A nazarethi Jézus halva / van! Éljen Lassalle Ferdinánd!(

< Már ez nagyon kegyes beszédként tűnt fel a „Vo.'ksstaat® előtt, s megbotránkozva abban, hogy Jézust egy sorba merte tenni a social demokratia nagy alapitójával Lasal-36*