Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-06 / 18. szám

budai zsinatra, és az 1848-ik évben Pesten tartott egyetemes értekezletre. * Csak fogjon hát dolgozatainak sajtó alá rendezéséhez Révész Imre úr, mert biztosithatjuk, hogy a zsinattartás eszméjét a testvérkerületek nemcsakhogy egészen elejteni nem fogják, hanem fel fogják örömmel karolni és a tiszántúli egyházkerületnek korszerű és eszélyes kezdeményezéséért bizonyára csak köszönetet szavazandnak. DR. BALLAGI MÓR. Azokról az üres templomokról! (Folytatás.) Azok, kik arra vannak hivatva, hogy az élet és társadalom savai legyenek, bizonyítsák be, hogy ők nem szenvelgik a félmüveltek és felületes tudósok hóbortját, kik az imát és templomot fölöslegesnek, hogy ne mondjuk nevetségesnek tartják, mondván: szebb és magasztosabb templom a nagyszerű természet, inkább oda megyek. Igen, csak hogy ehez meg ép mély és benső vallásos érzet szükséges és több ismeret, mint a minővel és a mennyivel te rendelkezel, hogy a természet bájaiba elmerülve átszellemült lelked ismét csak a vallás szárnyain emelkedhessék annak alkotójához, s megértve nyelvét, olvashass nyitott nagy könyvében ! De igy és ily formán hajlandó kibúvni kötelessége alól az, kit keblének Istene nem vonz az ő dicsőségének hajlékába ! Hej pedig nagy baj ez a se hideg se meleg állapot, ezen semmivel sem igazolható indifferentismus nálunk protestánsoknál! Mig mi alszunk, a „nem bánom4

elvét követve s hagyjuk menni a dolgokat a hogy ép mennek, addig a soha sem pihenő kígyói fürgeségü és okosságú ellenség ugyan csak serény eu takarja csűrébe előlünk és mögöttünk a miket mi figyelemre sem méltatunk! Csak késő ne legyen az ébredés, helyenként úgy is nagy sőt pótolhatatlan kárait vallotta már ügyünk ezen végzetszerű indifferentismusnak! „Facias Hungáriám captivam, deinde mendicam, postremum catholicam" Kolonicsnak ezen nemzetgyilkos tanácsát sok vidéken siratja még ma is a protestantismus s benne nemzetiségi ügyünk ! A mi Szepességünk is tudna eleget róla beszélni, hol egészen tiszta német prot. községek, alig 80 legfelebb 100 év leforgása alatt ez idő szerint tiszta szláv, s a mi főleg megdöbbentő, r. kath. egyházközségekké lettek ! Mit szóljunk az eloláhosodott s folyvást oláhosodó ref. egyház községekről ? Pusztulunk, veszünk, mint kéve, széthúll egyházunk ! Nagy aratása van az ellenségnek ! Videant patres, ne plus adhuc detrimenti ecclesia capiat! III. A társadalommal e tekintetben egy célra dolgozik az iskola is. Hogy is lehetne máskép, hisz a nevelő és tanitó contingenst ez szolgáltatja ? ! Ha pedig amint joleztük, a családok legtöbbje vallásos érzület nélkül lévén, gyermekeit az élet ezen legbiztosabb kalauza és talizmánja nélkül küldi az iskolába, csoda-é ha az a néhány nevendék is, a ki a szülői házból magával hozta ama lelkikincset, a tömeg által megmételyezve csakhamar elveszti azt ? Fülünk hallatára minap, következő párbeszédnek voltunk két 10 — és 12 éves nazarénus és prot. gyermek között észrevétlen tanúi : „A tanitó úr ma az Istenről beszélt, pedig hát én azt hallottam, hogy nincs is Isten, mert soha senki sem látta" Ne mondja senki hogy túlozunk! Vannak még megdöbbentőbb jelenségek is! Hajmeresztő ama tátony, mely felett a mai társadalom — hogy ugy mondjuk — kéj mámortól kábultan, szinte önkivületbe esve, lebeg ! Csak bele ne vesszen, mert az alap, melyen áll, üres és inog! Sok jel mutat arra, mintha egy világkorszak látszanék végéhez közeledni! — Mi is legyen a társadalomból, ha annak ifjú generatiója ily irányban indul, s ily szellemben megcsontosodik ? Annyi bizonyos, hogy ha hazulról magával nem í hozza az erkölcs vallási érzetet a nevendék az iskolába, ez idő szerént ott ugyan nem fogja kapni. Még a tanítók és tanárok közt sincs e tekintetben egyöntetű eljárás, egy célra való lelkes törekvés! A tanitók ugyan is legtöbb helyen a papokkal újjat húzván, csak hogy boszantsák, a nevendékek nagy lelki kárára, csupa emberi gyarlóságból, inkább ártanak mint használnak vallástanitásukkal az ügynek. De meg nem is szakemberek, s igy alapos szekismeretük nem lévén, nem is kezelhetik úgy a mint azt a tárgy fontossága, magasztossága, a nemzedék és egyház lelki érdeke megkívánja. Hiszen ez végtelen mező, minden tudományt csak nem magába ölelő szak és tan, a mely beható mély és sokoldalú ismeretet s tanulmányozást igényel és tételez fel ! De hát persze a világ olyannak tekinti, mint a doktorságot, mindenki bele kontárkodhatik ! Papoknak az iskolákban való vallástanitása, jöjjön el már a te országod! Venné csak lelkesen kezébe a papság a vállástanitást, s ne szeretné jobban saját kényelmét, bezzeg nem volna utódainknak oka panaszkodni az üres templomok miatt ! Physikai időnk van, csak az ügy szentségétől áthatott komoly és kitartó akarat ne hiányozzék — s meg vagyunk győződve, hogy mi hamarább segitve leszen a dolgon. De az üres és meddő sopánkodás nem használ, nem segit ! Tenni, hatni, önzetlenül munkálkodni legyen a jelszó, s megtelnek a templomok! A tanárok szenvelgvén a tudósokat, kiknek vallásra a tudomány mellett egyátalában nincs szükségök, mit a vallástanár épit, azt oka bölcsészet sokszor agyafúrt okoskodásai vagy a természeti törvények nagyon is pongyolán oda dobott magyarázata által, meglehetősen ruinálják, nevetségessé tévén az irás ide vágó helyeit, melyeknek azonban mély erkölcsi igazsága, alkalomszerűsége és iránya, valamint jelentősége felett soha nem gondolkozván, azt fel se is fogják; de azért pálcát törni felettök hol nyíltan hol csak úgy oda vetve — ironice — mindenkor 35*