Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-14 / 2. szám

vendett, mert ime az V-ik kötet kiadását is érdemesnek ítélte s érdekessé tette az által, hogy a polgári házasság és a nazarenisuius újdonságairól is közül néhány egyházi beszédet. Lássuk tehát a prot. „Egyh. beszédtár" ezen V-ik kötetét. LAUKÓ. [Vége következik ] Szellőztetése a tiszántúli ref. egyházkerület által az Énskeskönyv tárgyában kinevezett egyházkerületi küldöttség jelentésének, párhuzamosan énekeinkre tett rövid jellemzések és észrevételekkel. Az Enekeskönyv tárgyában kinevezett e.-h.-k. küldöttség jelentését megkapván, mint érdekelt fél, azt az ügy fontosságához illő komoly figyelemmel átolvastam, ide vonatkozó minden nézetemet azonban térszűke miatt jelenleg teljes méivüleg nem adhatván csak röviden mondom el, mit e tekintetben ez idő szerint jónak és szükségesnek látok elmondani. Ugy látszik, miszererínt a f. t. egyházkerület ez ügyre nézve teljesen nincs tisztában, mennyiben az énekeskönyvnek csak felületes átnézésével, átalakításával kívánja a dolgot bizonytalan időre elodázni, későbbre hagyván fel a valódi gyökeres átidomitású, felekezetünk szelleméhez illő s a mai keresztyéni álláspontnak minden tekintetben megfelelő tartalommal bíró énekeskönyv létrejöttét, a folyamatban lévő átalakítást pedig, a dallamoknak kulcs, vagy a modern zene szerinti átiratával, a szokatlan, azaz tartalmilag az istentisztelet magas fogalmától egészen távol álló, ennélfogva soha a gyakorlatban nem alkalmazott versek hihagyásával s itt ott némely tételek módosításával véli kivihetőnek. A küldöttség, melyben a debreceni énekvezér urak is, mint Pilátus a Credóban helyt fogtak, de mint az eredményből kitűnik, minél csekélyebb sikerrel, mind a CL. Zsoltárra, mind átalában a létező többi énekekre kimutatja kisebb nagyobb mérvű módositását, minek következtében, ha énekeink a szerint fognak újból kiadatni, a revideált énekeskönyv elterjedésével, iskolai és gyülekezeti éneklésünkben, miután a régi énekeskönyv is szerepelni fog még a következő nemzedék kezében is — a bábeli zavar kisebb nagyobb mérvben ki nem kerülhető leend. Abból, hogy a küldöttség kivétel nélkül kívánja az összes dallamkészletet továbbra is fentartatni, nem mutatkozik komoly szándék, a dallamok kevesbitése által segíteni a számnélküli tantárgyakkal halmazott néptanítóinkon, hanem az, hogy azokat továbbra is tanittatni s használtatni kívánja, talán azért, hogy „ref. egyházunk elve, jelleme, szelleme és múltja, s presbyteriánus testvéreinkkel való lehető erős egyezés folyton épen tartass ék." Erre röviden csak azt jegyzem meg: „miszerint szellemi kiskorúságról tenne tanúbizonyságot s nem épen dicséretes dolog volna, ha ezen presbyteriánus erős testvéreinkkel való lehető egyezés, csak az ős héber nép körülményein, vallásfogalmain nyugvó s részint magasabb szellemiség nélküli, részint egyoldalúságban tévedező, soha nem használt dallamok s szövegek meghagyásával volna eszközölhető, s ! fe n tar t h a t ó." Ha a küldöttség, mielőtt énekeink revisiójához kezd, biztosabb tájékozás végett a külföldi egyházak énekes; könyveit áttekinti, figyelembe veszi, vagy ha Fáy „Óramutató" cimű művének azon részét, mely az énekeskönyre vonatkozik, az 57. 58. 59. lapon átnézi, s fontolóra veszi az ott írottakat, egészen más szempontból indul ki, s nem egy felületes revisiot tesz, hanem egy teljesen új énekeskönyv minél elébbi létrehozását fontos okokkal támogatva hozza javaslatba s a revisiohoz nem is fog. A mult évi prot. „Figyelmező" III. füzetében határozottan kijelöltem az uj énekeskönyvbe fölvehető, tehát tovább is használható dallamokat, de ekkor még nem tudtam a revideálásra tett intézkedésekről semmit, me<r ' Ö sem gondolván, hogy ilyesmi a többi egyházkerületek ; nélkül is megeshetik, holott szerintem e dologhoz kivétel nélkül mindegyiknek van joga és kötelessége szóllani. Ugyanazért hogy a hallgatás beleegyezésnek ne vétessék, szabad legyen nem annyira a revideált, mint inkább és különösen a leendő uj énekeskönyv érdekében közölni szerény nézetemet, s egyszersmind észrevételeimet is a küldöttség két rendbeli jelentésére. Annak, ki az uj énekeskönyv szerkesztésében részt akar venni, annak egyebek közt tudnia és ismernie kell a dallamok szervezetét, alakzatát, a bennök uralkodó jellemet, azok beható erejét vagy erőtelenségét, s a szerint választani vagy alkalmazni azokra szöveget, hogy azok egy teljesen egybevágó egészet képezzenek. Több évi tanulmányozás és megfigyelés után az eredeti s illetőleg a Goudimelféle összhangositás alapján tehát a zsoltárok jellemzése a következő : I. Zs. dallama komoly, némi határozottsággal, alak. zata kevés vonzerővel bír, a szöveg emelkedettebb irályba tételével tovább is fentartható. II. Zs. dallama egy oldalú, alaktalan, miután szövege használhatatlan, más szöveg pedig reá alkalmazva nincs, kihagyható. III. IV. Zs. A küldöttség által jelzett szövegeket sem gyülekezeti sem magán házi énekül nem használhatni, tehát megtartani felesleges. A III. Zs. dallama eröieljes, merész, bátor jellemű, határozott alakzattal, míg a IV. Zs.-é egy öntetű, hatás nélküli; az előbbi dallam tartassék fenn a 30. dicsérettel, az utóbbi mellőztessék. V. Zs. dallamában csekély a belerő, alakzatában semmi vonzó nincs, az érzelmeket hidegen hagyja — szövege más irálylyal eme'né a dallamot.