Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-14 / 2. szám

VI. Zs. Alakzata természetes, szerény jellemű, min­den bel erő nélkül, szövegében a 9. v. ér valamit, de ez egy magában zárversnek is rövid. A küldöttség az 1. és 6. v. is kívánja használtatni, de céliránytalanul, mivel az 1. v. héber felfogáshoz illő tételek állanak, míg a 6. v. csak nehéz küzdelmek és szenvedések közt élő egyháztag használhatja, de csak mint magán éneket, mert egy gyüle­kezet vallásos érzete más mint egyeseké, tehát egy gyü­lekezet ezt öntudatosan nem énekelheti. A VII. Zs. kihagyandó. VIII. Zs. dallama a nép-ének hangkörét túlhaladja, komoly jellemű, alakzata nem feltűnő, teljes szövegitéssel fentartható. IX Zs. dallama kifejezés nélküli alaktalan, beható ereje nincs, egyes használható versei más irályban növel­nék a dallam becsét X. Zs. komoly, panaszkodó, bánatos jellegű, hatá­rozott alakzattal, csak a vég versével tartható fenn dal­lama. Nevezetes arról, hogy a gálya-rablelkészek éneke volt. A XT. XII. XIII. XIV. Zs. A szövegek a héber szerző némely életviszonyait világitásba helyezik, bennök semmi nincs, mi egy komoly gyülekezet buzgóságát nö­velné, vagy csak elősegítené is, a jelzett versek, melyek a küldöttség által használatra Ítéltettek, rövidségüknél fogva zárénekeknek sem alkalmasak, átalában mellőz­hetők. A XV. Zs. egyszerű alakzatú, szelid jellegű, kevés kinyomattal, szövege más irályba teendő. XVI. Zs. határozott alakzata s kifejezésü ének, dallam tételei következetesek, hatásosak. Szövegéből az 5. v. is kihagyható, átalakítással maradandó becsű énekké váland. A XVII. Zs. egyoldalú dallamában bizonyos dara­bosság van, nem teljes hatású, merev, versei közül a 3. 4. felvehetők, a többi mellőzhető. XVIII. Zs. nehézkes, fárasztó, soha egy gyülekezet által sem használt változó jellemű énelc, voltaképen egyezik CXLIV. Zs. dallamával, csak hogy első telét ismétli. Szövege egyházi éneknek nem való, a dallamát czélszerübb a CXLIV. Zs. 2 vsével mint temetési éneket használni. XIX. Zs. erős rithmusu, eléggé kivehető alakzattal, kevés benső erő lévén benne, hatása is csekély, szövege más irályt kiván. A XX. XXL Zs. akár a dallamot akár a szöveget tekintjük kevés belbecscsel bírnak, kihagyhatok. A XXII. Zs. dallamában mély bánat és fájdalom tükrözi ki magát, beható, kellemes ének, kár hogy kevés használható szövege van, s nem elterjedt. Előkészítő s illetőleg bűnbánó heti éneket alkalmazva reá, maradandó becsű énekeink számát növelné. XXIII. Zs. nyájas, szelid, bizalom teljes kifejezésü jelleggel bir, alakzatának körvonalai néhol homályosak; a szövegek némely sajátságos kitételei a nép fogalmán kí­vül állnak, azért más irályt kívánnak. XXIV. Zs. Szövege teljes héber fogalmakhoz illő kitételekkel, nem egyházi éneknek való, így a mint van, dallama nyugodt lelki állapotot, csendes megelégedést fejez ki, kellő de kevéssé vonzó alakzattal; a CXI. Zs. szövegével dallama fenntartható. XXV. Zs. Más irálylyal egyike lenne a legszebb zsol­tár énekeknek; dallama határozott alakzattal bir, érzel­mekre ható, jó ének. XXVI. Zs. Szelid, bánatos, majd bizalomteljes jellegű, szövege más irályt kíván. A küldöttség a 7. v. 1 sorát igy változtatá : „Énekkel és fenszóval," ennél jobb az eredeti t. i. „Eneki fennszóval" itt a fenső mi­nősége van meghatározva, míg a módosítás szerint két fogalom áll elő. XXVII. Zs. Szövegének szellemét az irály sajátsá­gos volta levonja, dallama változó, határozatlan, hatás nélküli, merev jellegű, dallamtételeiben szoros követke­zetesség nincs, mellőzhető. XXVIII. Zs. dallama hirtelen változó, majd ko­moly, majd esedező, majd bánatos, némi darabossága van, teljes szövegitéssel jó ének leend. XXIX. Zs. Sem magán, sem gyülekezeti éneknek nem alkalmas, teljes héber fogalmakkal, a dallam jelleme kihivó, komolyság nélküli, mellőzhető. XXX. Zs. A küldöttség az 1. 3. v. is meghagyta, de nem helyesen, az 1. v. nem egyházi éneknek való, a 3. v. csak változtatással maradhatna meg a benn levő héber fogalom miatt; a 7. v. legtöbbet ér, ha módosit­tatik, dallamában inkább kedélyesség mint komolyság van, alakzata határozott, a 159. dicsérettel fenntart­ható. XXXI. Zs. alaktalan dallamu, belerő nélküli, ha­tástalan ének, szövegei teljes átírással érnének valamit, kihagyható. XXXII. Zs. a 2. v. változatlanul hagyatott a kül­döttség által, holott az voltaképen nem énekelhető ; — mert kérdem: a bűnbánati siralom miatt, kinek szárad­nak meg csontjai ? ha egyesek énekelhetnék is, de egy gyülekezet teljességgel nem használhatja. Ezen énekben egybehasonlitva a szöveg béltartalmát a dallam tételek jellegével, köztük tökéletes ellentét van ; a dallam erő­teljes, csaknem merészségig kihivó, komoly jellemű, mig a szöveg könyörgő, panaszkodó, alázatos, tehát egymás­sal teljes öszhangzásban nincsenek. A XXXIII. Zs. dallama majd kesergő, bánatos, majd vidám, olykor komoly jellemű, minden tétele sa­játságos kinyomatu, hangneme különös természetét viseli. Némely használható szövegei szépek, átmódositással állandó becsű ének leend. XXXIV. Zs. a dallam alakzata néhol simítást hagy fen, jelleme csak nem az elébbi énekéhez hasonló, más irálylyal felvehető. XXXV. Zs. A küldöttség az 1- és 9. verset is meg­hagyta, mai életviszonyok közt ily szövegeket egy gyü­lekezet nem énekelhet, csak is a 13. v. hagyható meg, ugy azoriban, hogy az „Es" kezdő szó helyett inkább 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom