Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-14 / 2. szám

nál csekély tanítói ügyességgel és jóakarattal az erkölcsiségre hatni, vallásosságot fejteni ne lelietne. 2) Azon vallásos tananyagokat, különösen pedig a bibliai történeteket is, melyeket hitelvünk alapján, keresztyéni, felekezeti szempontból tanítani kell, jelenben már a tudományos ismeretekkel óhajtjuk összeegyeztetni, értve itt legkülönösebben a szent-történeti részt; mert nézetünk szerint semmi alább nem szállítja a vallásosságot, mint azon benső meghasonlás, mely az egyén lelkében támad akkor, midőn az előadott természeti tudományok- és vallásos eszmékről összehasonlítva gondolkodni kezd; a vallást az iskolán kivül kevésbé ápolják aztán a gyermek szivében, de lát annál több vallástalanságot, figyeli a természeti törvényeket, s végre is azon gondolatra jő, hogy az ő tanítója nem mondott neki igazat, mely aztán végkép megöli szivében a kegyeletet, a vallást. A zsoltár és dicséretek közül azokat óhajtanok tanitatni, melyekkel vallásos eszméket ébreszteni lehet, melyek a tanítandó hit- és erkölcstani tételekkel, bibliai törtenetekkel szorosabb összefüggésbe hozhatók. A bibliai csudákat, úgy amint vannak taníttatni nem óhajtjuk, több itt mellőzött fontos paedagogiai elv mellőzésével főképen azért, mivel a természetellenes csodák megtanítása által a növendékek értelmének természetes fejlődését, annak irányát a beteges képzelődés homályos terére vezeti a tanító. Az ily vallásos tananyagokban van egyik csirája ama babonás lrtnek, melyet a nép alsóbb rétegeiben még a ref. vallást követőknél is tapasztalhatunk! . . . Jaj az olyan vallásosságnak, mely csak azért imádkozik, mert fél a csodatevő Istentől. 3) Bátrak vagyunk nyilvánítani, hogy paedagogiai tapintatlanságot is árul el a kezünk alatti tanterv akkor, midőn benne egy oly nagyszerű, a gyermek tudvágyát a legnagyobb mértékben kielégítő, a mai társadalmi életnek bármely osztályában, állásában nélkülözhetetlen tantárgy, a természettan, az iskoláztatási idő másfélévi szakára szorittatik, melyet pedig a IV. elemi osztályon kezdve, az Y-ik Vl-ik osztályokban módszeresen sikeresen tanítani nem csak lehettséges, hanem szükséges is, ha csak amaz igen nevezetes didaktikai szabályt: „taníts az életnek" elvetni nem akarjuk." stb. íme ez a határozat az, mely hibás közlés által oly élénk mozgalomra adott okot, okot adott különösen Dr. Heiszler József urnák a határozat elleni tiltakozásra; — nem vitatom,hogy nevezett tiltakozása egy előre törvényesen megkörözött gyűlés határozata ellen egy oly tagnak, ki azon lényeges ok nélkül meg nem jelent, mennyire lehet Jogosult; hanem a békesség és türelem lelke minden esetre kívánatos lenne már valahára, valamint az is, hogy egymás ellen a vitatkozók ne egyházitekintélyre, hanem világos megdönthetetlen érvekre hivatkoznának. Ennyit múltkori hiányos közleményem helyreigazításául a magam érdekében s a további félreértések kikerülése végett *) Isten velünk! Nyíregyháza. 1877. jan. 7. LUKÁCS ÖDÖN. *) Ugyanezen indokból megemlítjük, hogy a lapunk mult számának 11-dik lapján 3-dik s következő' soraiban szinte a bibliai csodákról irt cikkben olvasható ezen kifejezések helyett ;

>

az emberi roszakarat és tudatlanság", — olvasandó : „csak az emberi rövidlátó jóakarat® tette Jézus némely tetteit csodásokká s az tartja ma is azokat ilyenekül. Szerk. í37 IEF2 C m&bmrn Könyvismertetés. jProtestáns egyházi beszédtár. V. kötet. Szerkesztve a polgári házasság és nazarenismusról hozandó törvény tekintetben tartásával Mar g 6 csy József, irsai ev. lelkész, pestmegyei esperesség aljegyzője által. 13 iv. 202. lap. 1876. Kapható a szerkesztőnél. Ara 1 frt 50 kr. Átalában szólok ! Ila valaki csak 10 esztendeig is lelkészkedik egy egyházközségben, és pedig káplán nélkül, s átfutja emlékezetével azon legalább 550 prédikációt, melyeket gyülekezetében elmondott, s ha egybeveti híveinek valláserkölcsi állapotát ma a 10 év előttivel : vájjon a sok szép és hasznos oktatással, az 550 prédikációval, megnyugtatólag viszonylik-é a található eredmény ?! . . Vagy talán úgy vagyunk azzal a keresett valláserkölcsi tökélylyel, mint öreg földünk a nappal, hogy járjuk-járjuk, környöskörül járjuk, hol közelebb hol távolabb esünk tőle, majd jobban majd kevésbbé érezzük áldó melegét és világosságát, de el nem érhetjük s végkép el sem veszíthetjük soha ! Örökös haladás és visszaesés, szünetnélküli küzdés életünk. Tökéletesek nem lehetünk, de óhajtunk s szakadatlanul törekszünk azokká lenni ! S mert ez ember -emlékezet óta igy van, bizonynyal jól, és a bölcs gondviselés akaratából van igy. Nyugodjunk meg tehát, s ha ama 10 év előtt kelt reményeink s vágyaink közül már máig is igen sok meghiúsultán s szárnyaszegetten hullott viszsza tanuló szobácskánkba, ha ama sok s nagy gonddal irott, nemes lelkesedéssel elmondott prédikáció legnagyobb része csak kiáltó s elhangzó szó vala: ám kezdjük újra, hasogassuk az Istennek igéit mindaddig — ha tán öröksokáig is ! — mig ki nem hal keblünk legszentebb vágya, hogy „le-