Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-08 / 14. szám

párt egyaránt magáénak fogadhat; de melyet én részemről épen azért csakis modernnek fogadok el, mert a láthatatlan egyház felőli dogma itt világosan van feltüntetve. IJgy ezen első, mint a második beszéd cáfolólag harcol a hit — s egyházellenes álbölcsek ellen, óvólag, meggyőzoleg a híveknek. Igazán kedvem volna, mindkettőt egész terjedelmében kiírni, ha e lap tere miatt ezt tenni lehetne. Elég legyen azonban ebből ennyi, annak érintésével hogy midőn Margócsy szerkesztőtársat választott magához s választott a református testvérek közül azért, mert vállalata pártolói fele részben a református tiszttársak, úgy igen jó választást tett, arra nézve, hogy e vállalat közös érdeknek szolgálván, úgy mint egyházi lapjaink — mindkét felekezet papja a szerkesztésben egyesüljön. A további három beszédke szokásos alkalmakra szól. Ezek ketteje Sárkány Sámuel esperes tollából való, a kit a többi kötetekből úgy tanultunk ismerni, mint a ki a szivek papja, a miről tanúskodnak mostani beszédei is, a melyek ellen állhatlanul megteszik hatásukat a hallgatókra. A keresztelési beszédek után „Egyház kelő asszony kibocsátása" alkalmára szóló beszéd következik, Bognár Endre lovászpatonai lelkésztől, melyről a midőn azt mondom, hogy mindaz, mi ily alkalomra egy anya szivének, Istene iránti felbuzdulására szükséges, oktató modorban beufoglaltatik — az által megmondtam, hogy semmi kivánni valót sem hagy hátra. A keresztelési beszédek szakasza után, az esketési beszédek szakaszával találkozunk. Ha elgondolom azt, hogy az esketési beszédek három elemből állanak s ez: hogy szeretet-, munka- s Istenről szóljunk, akkor kivánatosnak találom az oly beszédeket, melyek e három elemet más és más felfogás, berendezés — hogy ugy mondjam — vegyelemzés által más és más alakba tárják előnkbe. Ma ugy is azt mondjuk, hogy a polgári házasság hangoztatása körülbelol annyi, mint az egyházi esketéstől való idegenkedés, melyet nagy részben esketési beszédeink tévesztett hatásának is tulaj donithatunk, S ha azt kell tekintetbe vennem, hogy sok tiszttárs az esketési beszédekkel könnyen bánik el, hogy egyet vagy egykettőt mond minduntalan, vagy hogy azok tartalmára nincs kellő gonddal, akkor „a háztetőkről kiáltva" kell kiáltanom: elevenítsük, tegyük hatásossá esketési beszédeinket uj alak, élénk tartalom, vallásos elem által. — Az itt található beszédek e célnak tökéletesen megfelelnek. Az első beszéd tárgya is e véleményem mellett tanúskodik, melyet Török József ceglédi lelkész így fejez ki : ki mást nem boldogít Soh'sem lesz az boldog i 11.<<

: Ezen beszéd eleitől végig tartalomdús, hatásos és népszerű. A második beszéd felfogása is állitásom mellett szól, midőn Bauer Adolf hidegkúti lelkész a menyegzőről szóló evangelium alapján a menyegzői ruháról s annak ékességeiről beszél. Három ily ékességet emlit fel, nevezetesen: 1. az isteni félelmet; 2. a szeretetet; 3. az egyetértést. Az alapigét szépen, találóan alkalmazza, midőn mondja, hogy : „azon menyegzői ruhára mutatok, mely kell, hogy ezen órától fogva a ti ékess égtek legyen." Beszédében szerző több szentírási idézetet meglepő ügyességgel tud beleszőni, s ez emeli a beszéd értékét. Láng Adolf tápió-sz.-mártoni lelkész nemkülönben bizonyítja fölhozott állításomat, midőn arról értekezik, hogy : „a házasság kereszt" és pedig elviselheti en házi kereszt a hitetlenekre, de boldogító érdemkereszt a hívőkre nézve. S itt megjegyzem, hogy valamint e beszédben, úgy a többi előzőben sem hiányzik a vallásos elem; sot általán kimondhatom, hogy a vallásos elem az erkölcsivel mindenütt szerencsésen van egyesítve, amit lesz alkalma az olvasónak a következő beszédekben is kiemelve látni. Az eddigi esketési beszédek szokásos alkalmakra szóltak, ezeket természetes rendben követik a kiválóbb alkalmakra szólók. Ezek elseje Sárkány Sámuel esperestől való, e kérdés feletti értekezéssel: mitől függ a házassági szövetség megáldatása? S itt kettő a felelet : az egyik az Isten jóvolta; a másik: a házasok szivének nemes tulajdonai. E megragadó, szép beszédből legyen szabad néhány sort idéznem: „Oh, ha nem tudnám, hogy az ő keze az, mely mindnyájunk sorsát bölcsen intézi, ha nem kellene hinnem, hogy mindenütt és mindenben a legnagyobb eseménytől a legkisebbik mozzanatig ott van az ő láthatatlan atyai intéző keze; — és ellenkezőleg, ha az volna meggyőződésem, hogy ezen ti szövetségiek csak a kedvező véletlennek csodálatosan szövődött játéka, melynek keletkezése, fejlődése- és jövőjére egy felsőb hatalomnak semmi legkisebb befolyása sem volt; — akkor, óh akkor — kételyek támadnának keblemben jövőtök felett és tartanom kellene attól, hogy az az öröm, mely e pillanatban szemeitekből kisugárzik s tanúskodik a boldogságról, melylyel szivetek telve van, nem egyéb egy tündéri varázslat-, egy bűbájos álom-, egy ködfátyolképnél, mely a mily gyorsan jött, oly gyorsan fog talán szét is foszlani, hogy utána megmaradjon a sziv fenekén egy keserű — soha ki nem törülhető tudat — a csalódás gyötrő tudata. De nem ! nem a véletlen játéka, Isten atyai keze fűzte szorosra köztetek ezt a boldogitó viszonyt." Elég ennyi mutatványul a remek beszédből. A második kiválóbb alkalmi „A házasfelek közös útjáról" értekezik. — Petz Gryula mezőberényi lelkész, úgy látszik, leánya esketésekor mondotta s igy e beszédben az apa szól, szól pedig a közös út kezdetéről, folytatásáról és végéről. E beszédnél a középső részt, a közös út mikénti folytatását 28*