Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-14 / 2. szám

nem a miatt panaszkodnak a fiatal emberek, hogy a választás korlátolt, ők teljesen szabad választást óhajtanak. Az előtt a lelkészek is, a gyülekezetek is panaszkodtak; most, mióta a választás behozatott, csak a lelkészek részéről hallhatni panaszokat, a melyeket ő szinte óhajtana elenyésztetni, ha lehető volna. Fogy a theologiát tanulók száma, minthogy az igazság utáni küzdelem sokakat visszariaszt. Azonban számban ha fogytak is a theologusok, de minőségben növekedtek, derék, jóravaló fiataljaink vaunak. A szabad választás helyett — mondják némelyek — egy elegyes választást u. n. alternatiot kellene életbe léptetni. Ez megvan porosz országnak nyugoti tartományaiban igaz, de reánk nézve hátrafelé való lépés lenne, ha azt elfogadnék. S mi hasznunk lenne belőle? Hisz azon tartományok lelkészeinél is általános a szahad választás utáni sóvárgás. A gyülekezetek nem engednék nálunk a választási jogot kicsi kar tatni, s igy azután lennének kétféle, t. i. egyháztanác-i és gyülekezeti lelkészek. Óvakodjunk az alkotmány szegeletkövét megingatni, mert majd a következmény az lenne, hogy a szabad válisztás egészen eltöröltetnék. Arról hogy a gyülekezetek a választási jog gyakorlásáról le is mondhassanak, gondoskodott az alkotmány egyik szakasza. Ezen mi alkotmányunk a gyülekezeti elven nyugoszik, és én ezt helyesnek tartom. A gyülekezeteknek az egyházi ügyekbe való befolyását nem szabad gyengítenünk, mert az által csak a közömbösség előtt egyengetnek az utat. A bizottsági előadó rövid zárbeszédét szavazás követte, az alternatió iránt tett javaslat mellett szavaztak 23-an, a napirendre térés mellett pedig 27-en s miután az alkotmány valamelyik pontjának megváltoztathatására nézve legalább is a szavazatok két harmad része szükséges, érvényben maradt továbbra is a kijelölési jog által korlátozott szabad választás. FARKAS JÓZSEF. ISKOLAÜGY. Hibaigazítás. Ajánlva Dr. Heiszler József urnák, a ^Prot. ev. lap.® t. szerkesztőjének és Nagy Sándor tisztelt barátomnak.) Alulírott a f.-szabolcsi egyházmegye őszi gyűléséről tudósítást irván, egy lényeges tollhibát ejtett, mely azóta legelsőben a „Ev. prot. lap" felsóhajtása folytán több félreértésre adott alkalmat- jelesül a bibliai csodákat illetőleg az van a tudósításban, hogy a „bibliai csodákat a küldöttség betanítás végett felvenni nem óhajtja" stb. Innen alólirt tudósító elnézésből kifeledte e néhány szót: „úgy amint vannak" s e pár szó az egész tudósításnak más értelmet ad, s hihetőleg az „Ev. prot. lap" t. szerkesztőjének érzékenykedése, úgy szinte Dr. Heiszler József úrnak hangzatos elmefuttatása elmaradt volna; valamint hiszem, hogy Nagy Sándor barátom sem irta volna azt, hogy „a f.-szabolcsi ref. egyházmegye kiküszöbölte iskoláiból a bibliai csodákat. * Az egyházmegye érintett határozata jelenleg sajtó alá rendezés végett kezeim között levén :felhiva érzem magamat, hogy további félreértések kikerülése szempontjából az egész határozatot a t. szerkesztő úr becses engedelmével ide igtassam. A határozat igy hangzik : A ft. egyházkerület által kiadóit tantervet 1-ször is gyakorlatilag találjuk kivihetetlennek, még pedig azért, mivel úgy látszik, hogy egyenesen és egészben a nagyobb városok egyházainak iskoláira való tekintettel készíttetett ez, figyelmen kívül lett hagyva annak készítésénél az egyházkerületet képező egyházaknak legalább 7/j 0

része ; a debreceni iskolában működő tanítók ugyanis bent a collegiumban egy-egy osztályt vezetnek, a városi iskolákban 3 vagy négy osztályt menten minden temetési vagy templomi szolgálattól. Ily iskolákban talán nem lehetetlen a tanterv pontos keresztülvitele; azonban a kerület túlnyomólag több iskoláiban, hol oly tanitók működnek, kiknek nem csak tanitaniok kell, a legkevesebb helyen 3—4, a legtöbb helyen 5—6 osztályra sorozott növendékeket, hanem a mellett templomi s temetési szolgálatokat kell teljesiteniök, ily iskolákban már a tantervnek kötelezettségét egészben teljesíteni physikai lehetetlenség. A tantervet készítő bizottságnak ki kellett volna mutatni különösen is az irányt, kiemelni a főbb elveket, melyeket egy több nemű szolgálattal terhelt ref. néptanítóval a fentebbi körülmények között megtartani kell. Általánosságban véve, ezen, hitünk szerint elég nyomatékos okoknál fogva tartjuk e tantervet kivihetetlennek ; azonban a részletekre nézve is sok tekintetben elhajlik nézetünk a tanterv készítők véleményétől, Ugyanis : 1) A vallás tanítás a tantervben merőben a régi tévesztett alapokra van fektetve ; régi modorban fel vannak véve a szent történetek oly roppant halmazban, melynek betanítása a gyermekek szellemi erejének túlterhelése és egyéb az életre mulhatlanul szükséges tanítani valók háttérbe, vagy egészen leszorítása nélkül nem képzelhető ; ennélfogva feleslegesnek tartjuk a bibliai történetek oly roppant halmazban való előadását, a sok felesleges zsoltár- és dicséretverseknek oly nagy számmal való megtanítását, annyival inkább, mivel a mai tanítási módszer szerint alig van oly tantárgy, melynek előadásá-