Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-01 / 13. szám

ráfajzik az önzésre, a gyanakodásra, a lelketlen indokokra. Soha meg ne szégyeljék természetes érzelmeiket, soha ne tartsák köteleségöknek azoknak széttépését. Sőt párosítsák azokkal, a mit tenniök kell, az okosság leckéit, a tapasztalás tanításait és soha de soha el ne felejtsék, hogy ifjak, soha meg ne szűnjenek az ifjúságnak azt a szellemét megőrizni, mely a világot az öröm és remény színében látja, ne szűnjenek meg a dolgokat nagylelkűen becslelni, s az igazság, humanitas és szabadság elveiben hinni. Es most barátim még csak egy szót. A mit mondó vagyok, ugy vegyék tőlem, mint olyantól, a ki inkább visszafelé tekint az életre, mint eléfelé. Remélem s nem is kétlem, hogy önök közül többen az egyház szolgálatába állnak. Önök a megpróbáltatás és az izgalom korában fognak élni. Azonban azért kétségbe ne essenek és ne higyjék, hogy a vallás tanításai, ne higyjék, hogy az áhitatteljes istentisztelet, ne higyjék, hogy az emberek szivének és elméjének a porból csúszásból, és e világ érzéki örömei hajhászásából való fölemelése vonzerejét merőben elvesztette; sőt vegyék eszökbe, hogy mentől nagyobb a kisértet, és veszély, annál nagyobb lesz a legyőzött akadályokon való diadal. Nem a csöndes víz tükre próbálja meg a gályát, hanem a magasan csapkodó hullámok és a dühöngő szelek, és annál gazdagabb lesz e pálya embereinek az aratása, minél izzadságosabb munkával jutnak hozzá ! Es most, mielőtt önöktől először s talán talán utoljára elválnám, hadd mondom el szívből jövő isten-hozzád fejében, hogy önöket életök reggelén ez iskolában az erélyfejtés és munkásság kötelességre tanítják, s azt hiszem arra is, hogy testi mulatságaikat és szellemi működéseiket egy és ugyanazon elv szerint végezzék ragaszkodjanak azután is ez elvhez. „Bármit miveljen a te kezed, mondá egy nagy tekintély, tedd azt minden erődből." Jusson eszökbe, hogy önöknek nem csak szellemök van, amit úgy meg kelljen tömni a tanulmány nyal, mint a raktárt portékával: hanem van szellemök, melyet mívelní és vannak hatalmas roűösztöneik, melyeket kötelességök teljesithetése végett fejteni kell, mert igy lesznek önök boldogok isten színe előtt, kinek felelősek, s kinek életöket köszönhetik. — KÜLÖNFÉLÉK. * Király Ő Felsége az alsószabolcs-hajdukerületi e.-megyebeli tetétleni h. h. egyházközségnek temploma betetőzésére 100 frtot adományozott. * Lelkészválasztások. A kolozs-kalotai ref. e.-m.-ben Sófalvi Miklós nagypetrii lelkész egeresi, Gyulai Miklós récsei lelkész damosi pappá választattak. Márc. 25-én, a h.-bábái ref. egyház papjává Somodi János mezőcsáti helyettes lelkész választatott meg; a mikeszászi (nagyszebeni e.-m ) e. község lelkészévé pedig Demeter Zsigmond bikafalvi lelkész. * Gyászhirek. Szentmártoni Radó Ignácné szül. Ajkay Cecilia maga s gyermekei Dénes, neje Gömbös Emma, s gyermekeik Gyula és Elemér, Zoltán, Mcária, továbbá Gömbös Jánt)sné sz. Radó Karolina, fájdalmas szivvel jelentik szeretett férjének, atyjuknak, ipának, nagyatyjuknak, illetőleg testvérének Szentmártoni Radó Ignácnak f. é. márc. 16-án életének 70-dik évében hosszas szenvedések után történt gyászos kimultát. A boldogultnak hűlt tetemei 21-én tétettek örök nyugalomra a magyargencsi sírkertben. Radó Ignác, ős protestáns család sarja, megőrizte kebelében mind halálig az egyáz iránti meleg érdeklődést, s környezetét is valódi prot. szellemben nevelte. A 60-as években a dunántúli ev. egyházkerület felügyelője, sa kemenesaljai e.-megy. gj'ámintézeti bizottság elnöke volt. — Az udvarhelyi ref. egyházmegye papjainak nestora, Kállai István dobófalvi lelkész 87 éves korában meghalt. 57 évig állott az egyház szolgálatában. — Barabás Tamás ördöngös-füzesi ref. lelkész (széki e.-m.), és Fodor János, a Tiszaszabályozás volt osztálymérnöke, szabadságharcunk alatt honvédszázados, s legutóbb az újpesti ref. hitközség algondnoka, elhunytak. * A „Debrecen"-ben olvassuk: „Révész Bálint superintendens királyi tanácsossá neveztetett ki. Gyanítottuk már 1875-ben." * Nagyszeben és Domokos ref. felekezeti iskolái legközelebb beolvadnak az állami iskolába. * Az „Ellenőr" nek irják Balassa-Gyarmatról: „E hó 18-án volt SimkÓ Frigyes b.-gyarmati evang. lelkész beiktatása. Minden valószínűség arra mutat, hogy ezen papválasztás forduló pont lesz a város közéletében, amenynyiben egy hazafias szellemű pap, minőnek Simkó Fr. urat nagy-bodonyi működéséből ismerjük, a köznép nyelvének teljes tiszteletben tartása mellett is, nagy szolgá latot tehet a magyar nemzetiségnek. A beiktatás ünnepélye, — melyen V a 1 e n t i n y i dengelegi leik. ur tartott szép alkalmi beszédet, a főesperes V 1 a d á r János úr pedig emelkedett szellemű oktatást intézett a beiktatotthoz, — sokáig emlékezetes marad. Az egyház diszes lakomát rendezett a megyeház nagy termében, melyen a magas köröktől kezdve a köznépig minden osztálybeliek részt vettek és pedig valláskülönbség nélkül." Részünkről is szívből gratulálunk a derék egyháznak a szerencsés választáshoz. * A »Miskolc" írja: Kérés zy Barnabás, miskolci, majd pataki tanár, mult vasárnap tartotta beköszönő beszédét az alsóvadászi ref. gyülekezet előtt, melynek, atyja halála után, lelkészévé választatott. — A nyíregyházi ág. h. evang. egyház, értesülvén arról, hogy a nagy-kállai reáliskola fenmaradása kétes, saját alapját felajánlja azon esetre, ha a kormány a kállai reáliskolára fordított összeget egy Nyíregyházán felállítandó