Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-01 / 13. szám

felekezet nélküli reál-, vagy főgymnáziumra forditani hajlandó lenne. Az egyház, a szükséges lépések megtételére, a városi képviselői közgyűlést már föl is kérte. — A miskolci ref. filléregylet javára rendezett országos vásár igen jól ütött ki. Eredménye 1000 frton felül van. Nagy elismerésre méltók ennek rendezői, főként Szathmáry Király Pálné úrhölgy. (b. a.) Az erdélyi ref. egyházkerület az egyházmegyék célszerűbb beosztásáról teendő jelentésre hivta föl az egyes megyéket. Ez üdvös eszmének hasznos célja, az egyházi közigazgatás jobbá és könnyebbé tétele, ami csak ugy érhető el, ha egy esperesség nem fekszik 3—4 törvényhatóság területén. Látható ebből, hogy Erdélyben az intéző körök belátták annak szükségességét, hogy az egyházmegyék s a politikai kerület határai összeessenek. E felhivás folytán a dézsi egyházmegye javaslatot terjesztett fel, mely szerint az egyházkerületi közgyűlés által elhatározandónak véli, hogy az uj politikai felosztás következtében Szolnok-Dobokamegye területére esett egyházközségek,vagyis a dézsi, széki egyházmegyék és a nagysajói káptalan egy esperességfit alkossanak dézsi egyházmegye nevezet alatt Helyesen, mert igy legalább kissé megapad az erdélyi e -megyék száma, s 19-ről 17-re olvad. A nagysajói káptalan 8 egyházból áll, 2500 lélekkel, ez bizony bizvást megszüntethető ; s a három esperességben együtt is alig megy föl a lélekszám 25000-re. A jelenlegi dézsi traktusnak Kolozsmegyébe kebelezett községei a jelentés szerint a kolozsvári, a meszesalji szórványos egyházak a szilágysági e.-megyébe osztatnak be. A széki e.-megye Torda-Aranyosmegyében fekvő ekklézsiái, a torda-aranyosi felállítandó e.-megyéhez kapcsoltatnak. A nagy-sajói káptalan és a széki egyházmegye Besztereemegyebeli községei, a maros-tordai két uj egyházmegye közelebbikéhez csatoltatnak. A feloszlott széki egyházmegyét a mezőségi e.-m. helyettesíti, mely a széki és görgényi traktusok Kolozsmegyébe esett községeiből alakul. Végre, az uj politikai felosztás következtében a Szatmármegyébe kebelezett négy kővárvidéki egyház, a leánygyülekezetekkel együtt megmarad a dézsi megyében. Ez utóbbi vélemény mutatja, hogy csak félrendszabálylyal van dolgunk Epen a legnagyobb anomáliát tartják meg, azzal indokolva eljárásukat, hogy ez az egyházkerület területi épségben tartása érdekéből történik. Mintha bizony az egyházkerületek örök időre alakultak volna, épen úgy, mint ahogy mostan állanak. Ne feledjék ott a Királyhágón túl, hogy az elnemzetleniedés és vallásvesztés ellen, a szórványos egyházak csoportosulása, tömörülése az egyetlen védő-szer. S ha Dézshez láncolják továbbra is azt a 4 egyházat, s nem csatolják a tőszomszéd nagybányai egyházmegyéhez, minél hamarább elvesznek azok az összes prot. egyetemre nézve. * Ultramontán üzelmek Belgiumban. A mit Veuillot irt egykoriban, hogy t. i. ő, a maga részéről örvend azon, hogy Huss és prágai Jeromos megégettettek, s csak sajnálni tudja, hogy Luther és Kálvin nem kerültek máglyára: a namuri püspök kebelében ugy látszik élénk viszhangra talált. Nevezett püspök úr közege, az Ami de 1' Ordre cimű hirlap u. i. szemére veti a kath. képviselőknek, hogy nem hirdetik elég erélyesen, hogy az inquisitio az egyház rendeletéből és akaratából csakugyan létezett, s ennél fogva egy katholikusnak sincs joga azt kárhoztatni. Az egyház magaviselete szeplőtlen, s tanai csalhatatlanok, ennélfogva mincs ok arra, hogy mentegessék az általa behozott inquisitiót Igen, igen, — igy lelkesül az emiitett lap — az inquisitio egyházi intézmény, az egyház vezette azt, annak kebeléből váltak ki az inquisitorok, kik felügyeltek a börtönre. Mi nem pirulunk — igy végzi — mindezt megvallani. Oly jog ez, mely az egyház sajátja, s az gyakorolja vagy fölfüggeszti, a szükséghez képest.— Csak annyit jegyzünk meg ez önfeledt cikkre, hogy annak sugalmazója bizonyára szükségesnek tartaná az inquisitiót most is gyakorolni; jó szerencse, hogy: — non possumus! p^T Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. NEOROLOG. Temetésről jövünk ! Egy közjóllétért világolt életfáklya, egy szorgalmas munkás aludt el; a barsi egyházmegye lelkészei sorából kidűlt egy veterán bajnok, egy derék agg lelkipásztor. Tiszt Mészáros János úr, a lévai ref. egyháznak köztiszteletben megvénült lelkipásztora, munkás életének 75-ik, lelkészségének 39 ik évében, évek óta tartó betegsége következtében f. hó 4-én jobb hazába, szebb világba költözött ! A néhai lelkész úr született 1802-ben, Komárommegyében Ácson, közbirtokos szüléktől. — Elemi iskoláit helyben Ácson végezve, a gymnasiumi tanulmányok folytatására szülői által Pápára vitetett, hol ugy a gymnasiumi, mint a theologiai tanfolyamot dicséretes szorgalommal megfutván, Étére ment aeademicus rektornak — Etén töltött évei után r. komáromi káplán lett; innen jött a barsi egyházmegyébe V.-Ladányba. 1836-ban; honnan néhány heti s.-lelkészkedése után a lévai gyülekezet közbizalma rendes lelkészül hivta meg. Léván mint szorgalmas kertész 39 évig ápolta gondos kezeivel az Úr szőllejét s csak 1875-ben, midőn az aggastyán lelkész roppant sziv- és testi erejét a súlyos betegség megtörte, saját kívánsága s beleegyezése folytán egyhaza által nyugdíjba helyeztetett; igy munkateher