Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-25 / 12. szám

16-szor. Mindenféle kulcsok oda adassanak Szalay Mihályné szomszéd asszonyom kezéhez. Lett e testamentum Nemzetes Bottka Ferencz Szala és Somogy Vármegye ispánja, Sándor György, Oroszi Ádám, Bogács Ferencz, Veszprém megye főszotgabirája, Jölay Márton, Körösi Ferencz, O felsége Pápai Vajdái, és Dániel Briccius egyik Pápai Prédikátor Uraimék előtt. A pápai reform, egyház levéltárában levő magyar kézirat után közli. LISZKAY JÓZSEF. KÜ-LÖINTFÉLÉK. Dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi ág. hitv, evang. superintendens úr — mint egyik napi lapunk közli — a békési ág. hitv. esperesség 40 év óta nem látoga- . tott területére canonica visitátiot irt ki, melyet május utóbbi és junius első felében kiván a főpásztor megejteni. A superintendensi körlevél szerint a bányai egyházkerületnek talán egy esperességében sem történt az utóbbi 40 év alatt annyi változás, nem keletkezett annyi uj egyház és iskola, mint itt. A meglátogatandó egyházak sorát hír szerint Mező-Berény, Gyoma és Szarvas fogják megnyitni. * A pestmegye ev. esperesség érdemdús felügyelője, Kudnay József egésségi okoknál *fogya ezen hivataláról, közsajnálatra, lemondván, helyébe remélhetőleg a jó hírnévnek örvendő báró Podmanicky Géza fog megválasztatni. * A sárospatak-miskolci jogakadémia kérdésébe nevezetes lépésre készülnek éppen azok, akiktől függ az ügy előmenetele. A Miskolc utóbbi számában olvassuk, hogy egyházunk egyik kitűnősége Bizony T a m á s úr, a városi közgyűlésen az áthelyezés érdekében szóló indítványát bejelentette. E szerint az ügy, már a jövő városi közgyűlésre megvitatás tárgyáúl tüzetett ki. Ez a föllépés, mely reális útra tereli a fontos kérdést, bizonyság arra nézve, hogy a pataki jogakademiának Miskolcra áthelyezése, egyátalában nem kalandor természetű vállalat. Majd megválik azon a közgyűlésen, hogy a „Pesti Napló" is jól értesült-e Borsodmegye fővárosa viszonyairól, midőn azt állitá, hogy Miskolc városa alig segítheti számbavehetőleg a jogakadémiát. A „P. N." ,,sárospatak-miskolci jogakadémia" cimű cikkében fölemlíti, hogy az eszme nem uj, már Ballagi Mór megpendité az áthelyezés eszméjét, vagy ha ez nem lehető, azt javaslá, hogy pl. a budapesti egyetemnél alapítványokká változtattassanak át a felekezeti jogakademiákra fordított költségek. A. „P. N." ezután azt bizonyítgatja, hogy Patak alkalmatlan jogakadémia, valamint theologia székhelyéül; de mivel azon nézetben van, hogy a jogász inkább távozhatik gyakorlati ismeretek nélkül, mint a theologus : azt hiszi, könnyebben jöhetne létre egyesség az illető közönség körében a theologia, mint a jog áthelyezésére. A „Pesti Napló" cikkezője előtt is alig magyarázható körülmény, hogy a főiskola nem birt óhajtott és föltételezett hatással lenni a környezete civilizálására. Mig Heidelbergát földi paradicsommá változtatta a főiskola üdvös szellemének áldásos hatása, s keresetté lőn még a legpraetikusabb angol előtt is : Patak ma is oly kopár és szegény a hasznos gazdasági, valamint társadalmi intézményekben, mint századokkal ezelőtt volt, s a szórakoztató élvezetek is ép oly egyoldalúak, oly primitívek ott, amint szegény Tsétsink idejében valának. * Adományozás. Az „Erdélyi Prot. Közlöny"-ben Fábri József lelkész úr következő örvendetes tudósítása olvasható : „H a v e r Mihály, őralya-boldogfalvi haszonbérlő végrendeletileg 5,000 frtot adományozott az uj-tordai, hátszegi ref. iskolának külön-külön, továbbá 4000 frtot úrbéri kötvényekben a szászvárosi ref. gymnasiumban tanuló négy szegény ref. gyermek számára ösztöndijúl, melynek kamatjait testvérének Haver Józsefnek halála után adják ki először, és 1000 frtot szintén úrbéri kötvényekben, a hátszegi reform, egyház, tartozásainak kifizetésére, összesen tehát 15,000 frtot. Mint Fábri úr írja, adományozó fiatal korában oly sanyorú viszonyok között élt, hogy sem írni, sem olvasni nem tanulhatott meg. Annál inkább megérdemli, hogy neve egy gróf Mikó és Kun Kocsárd nevei után említessék. * Nyilatkozat. T. Barakonyi Kristóf úr a „Prot. egyh. és iskolai lap" 11 dik számában „a belső-somogyi egyhm consistorialis üléséből" cimű tudósításában, többek közt azt is mondja : hogy „a consistoriumi ülésben két asessor úr részéről jogilag indokolt „Óvás" tétetett a püspöki eljárás ellen, s az egész közönség helyesléssel kisérte az egyik szónokot". . . . Miután emiitett consistoriuniban jelen voltam, s az ott mondottakat s történteket figyelemmel kisértem ; az igazság érdekében kijelentem, miszerént a hivatolt „Óvást" jogilag indokolni nem hallottam, s az egész közönség helyeslését sem tapasztaltam vagy legalább is, én nem helyeseltem. Minden esetre signatura temporis : püspök ellen óvást emelni, mivel kötelességét teljesítette! Ezen nyilatkozatom közrebocsátását kérve, kiváló tisztelettel vagyok N-Bajomban 1877. mire. 2-án, CsiRE ISTVÁN, r. lelkész s egyhm. tanáesbiró. * IX. Pilis pápa f. év junius 3 án fogja —ha az egek is ugy akarják — püspöksége félszázados jubileumát ünnepelni, mely „örömnap elé*- mint az említendő felhívás mondja — a katholikus szivek a világ összes részeiben a gyermeki kegyelet legbensőbb érzelmeitől dobognak," s mely nap örömünnepe lesz — mint némelyek állítják az egész katholikus világnak, közös ünnep lesz, melyről, hogy hazánk katholikusai se hiányozzanak, liusz főrangú úrnő a mult hó végén egy „felhívást" bocsátott ki, adakozásra hiván fel a hitrokonokat oly célból, „hogy a jubileum emlékeül s hű ragaszkodásunk s hódolatunk symbolumául szentséges atyánkat, pápai kápolnája számára, egyházi öltönyeinek egyikéhez, a pápai pluvialóhoz, mii-