Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-25 / 12. szám

vészi kiállítású kapcsolatjel vénynyel, vagyis drágakövek, kel ékitett s a felajánló magyarországi hű fiak és leányok hódolatát kifejező csattal örvendeztessük meg,azon gyermeki kérelemmel, hogy valahányszor pluvialéját ama magyar csattal magára kapcsolja, mindanyiszor a magyar nemzetet is szivébe zárni méltóztassék/' A felhívásnak kétségkívül fényes eredménye lesz, mert hiszen oly úrnők intézték ezt, kik maguk is 100—200 írtjával kezdték meg az adakozást, s a felhívás közzétételével egyidejűleg már 1030 frt adomáuyt nyugtáztak a lapokban. De» kérdezzük egyik politikai lapunkkal egyetértőleg — hogy uem fényesebb s boldogitóbb eredménye lenne-é ezen adakozásnak, s a kathol. egyház feje iránti tiszteletnek és kegyeletnek nem nemesebb kifejezése lenne-é, ha a helyett, hogy a művészi kincsekben különben is gazdag pápai ruha- vagy ék&zertárt egy csattal gazdagítják, az erre költendő jelentékeny összegből egy Budapesten állítandó s IX. Pius nevét viselendő árva- vagy szeretetházat alapitanának? * Figyelmeztetés. Kérem azon t. urakat, kikhez a „m. o. prot. egylet" 1876-ik évi naplójából, és a Ferenc J.-féle felolvasásból is megtartás vagy elárusitás végett egy vagy több példányt küldöttem : szíveskedjenek a pénzzel s a netalán visszamaradt sértetlen példányokkal alolirottnál legkésőbb f. é. május végéig rnulhatlanul beszámolni. Kecskemét, 1877. marc. 13. LAUKÓ KÁROLY ev. pap. * Értesítés. *) „Gyász és airbeszédeim" megrendelőit vagy előfizetőit tisztelettel értesítem, miszerint a mű a legrövidebb idő alatt elhagyandja a sajtót s azonnal szétküldetni fog. Hogy eddig késett, nyomdászunk családi bajai (három gyermeke egymásután halt el rövid idő alatt) voltak okozói s nem az én hanyagságom. Bocsánatot kérek a várakozásért s még csak egy parányi türelmet ! Egyúttal szerencsém van tudatni, miszerint müvemet — saját ráfizetésem dacára is — megrendelőim számát jóval felülhaladó menyiségben nyomatván : a megrendelések vagy előfizetések folyvást és mindig köszönettel elfogadtatnak, a megrendelők kívánságai pontosan a könyv gyors küldése által teljesítetnek. Szegszárd, 1877. marc. 20. BORZSÁK ENDRE, ref. leik. *) Teljes tisztelettel kéretnek honi hasonszellemű s irányú egyházlapjai s folyóiratai t. szerkesztó'i jelen ciki; átvételére. B. ENECKOLOG. Az Urnák egy hű szolgáját temettük el február 26-án. — A felsőbaranyai egyh.-megyébe kebelezett szaporca — tésenfai helv. liitv. gyülekezet lelkésze Munkácsi Albert volt e hű szolga. — Született a boldogult Harkányban 1821. nov. 19-én, atyja akkor oda való lelkész volt. Később Szaporcára költözvén, számos gyermekei között Albertet is ön maga tanította a poezisig, a felsőbb tudományokat a kecskeméti főiskolában végezte még pedig — miként több testvérei is — kitűnő eredménynyel. Iskoláit végezvén, segéd-lelkészül elgyengült atyja j mellé rendeltetett, néhány évet az egyházkerület pár egyházában mint segéd-lelkész eltöltvén, ismét gyengélkedő atyja mellé ment, kinek halála után, ugyan ott rendes lelkész lett, ha jól emlékszem tán 1848-ban. A forradalmi mozgalmakban élénk és tevékeny részt vett, e miatt 1849. novemberében elfogatván, a pesti Újépületbe záratott s 9 havi fogság után halálra ítéltetett. — • A halálos ítélet végrehajtását Iíaynau bukása akadályozá meg, már elkészültek több társaival a halálra, midőn éjnek idején kegyelmet kaptak, miért ? feljegyzé már a történelem, tudjuk. Kiszabadulása után egész szívvel lélekkel papi hivatalának élt, a halál magvát sok éveken keresztül testében hordá, de azért — mint a felette fungált kitűnő szónok megjegyzé — mintha egy Kálvint láttunk volna benne, roskatag testével, nagy szakállával, törhetlen erélye, vas akarata, s lángoló lelkületével ! Koporsója mellett felsóhajtánk, vajha minden pap ily rendben hagyná egyházát, iskoláját! Kitűnő hévvel folytatott papi hivatala mellett példányképe volt a mindenekre kiterjedő figyelmű gondos és takarékos családapáknak ! A gondviselés két házasságból számos gyermekekkel áldá meg, a keserű poharat kiüritteté vele kedves első neje halálában, mikor is négy neveletlen leánykával maradt özvegyen. — Második boldog házasságában már gyermekeiből is kérte a halál adóját, a sugár alak megtört, a tuberculosis jelei mutatkoztak, utóbbi éveiben sokat szenvedett, de erős lelkületét, mértékletes életmódját, utolsó .percéig megtartá. — Élete terjedt 56 évre, meghalt febr. 23-án éjjel 11 órakor. Szolgáltak felette: az egyházmegye érdemdús főesperese nt. Alföldi Sándor úr, ki is az udvaron szivet lelket rázó gyá z imát mondott. A templomban Baksai László sámodi lelkész úr Jób 5: 17-ről: „imé bezzeg boldog ember az, kit az Isten megdorgál ! annak okáért a mindenható Istennek büntetését meg ne útáljad," mondott, egy minden részeiben remekül kidolgozott gyász beszédet. — O nem ecsetelte a nagy gyászt, nem bolygatá a nagy fájdalmat, mely a koporsót körül vevé, a szokásos halotti szónoklatok hatását nem keresé, hanem lerajzolt egy papot, a kit a gondviselés keményen meglátogat szerelmeseinek halála és a hosszas gyötrő betegség által, a kit például állit oda a világ és hallgatói elé a keresztek hordozásában, de egyszersmind az erős lelkület, a tántorithatlan hűség, a fáradhatatlan hangya-szorgalom, s mindenek felett az isteni gondviselésben való hit megőrzésében. A sírnál Fejes Sándor luzsoki lelkész úr mondott rövid, de minden tekintetben nagy figyelemre méltó beszédet. A nagyszámú résztvevők együtt zokogtak a szegény özvegy- s kilenc árvával, kik közül míg nyolc