Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-25 / 12. szám

annak kettős célja leend, éspedig: egyrészről mint tudománynak előadási célja az,hogy a növendékek az egyetemes egyház történeti keletkezése, fejlesztése, majd benső okoknál fogva az idők folyamában sülyedése, és ugyancsak abban történt javítása főbb mozzanataival, valamint az e téren kiváló férfiak életével alaposan és a hazai egyház javitásával legalább vázlatban megismerkedjenek; másrészről mint vallástanítás célja, hogy növendékeinkben a fennebb jelzett események és életrajzok eleven, hű, s mindenkor az erkölcsi életre visszavivő előadása által az egyházias élet fejlesztessék, mi által a mindinkább tünedező józan vallásosság kebleikben meggy ökereztetvén s melengettetvén, az egyháznak hű s buzgó tagjaivá, a társadalomnak pedig minden jó erkölcsökben diszlő munkásaivá képeztessenek. Tananyag. Első iskolai félév. Ezen iskolai félévben rendesen a két első rövidebb korszak vétetik csak elő, és pedig az egyház alapításától Nagy Konstántinig, és ettől Nagy Károly haláláig, vagy is 33—814-ig. Az első korszaknál huzamosan kell időzni, mivel ide vágnak az egyház alapítását megelőző események : és pedig Jézus életének, küldetésének, céljának és tanának rövid vázlata, Izrael politikai és vallás-erkölcsi s társadalmi állapota, sorsa, a zsidó secták ismertetése, Jeruzsálem földulatása, az első pünköst,mint az egyház megalapítása idejének jelentősége stb. s csak ezeknek előre bocsájtása után következik a két jelzett korszak tüzetes előadása. Második félév. Ezen iskolai félévre két hosszabb korszak esik, és pedig Nagy Károly halálától az egyház javításáig, és ettől — a mennyire lehet — ujabb időkig. A reformatio tüzetes előadásánál tekintettel a hazaira — mely tulajdonképen prot. szempontból is az egyháztörténet tanításának magvát képezi — előjön a symbolikus könyvek rövid vázlata is, tartalmasabb egyházi énekek emlékelésével. III. Módszer. Miután fentebb jeleztük, hogy az egyháztörténet nem csak ugy mint tan, de a mennyiben ez osztályban a vallást pótolja, ugy is mint vallás kezelendő ; annálfogva szem előtt tartván e kettős célt, midőn az egyház történeti eseményeit a kézi könyv nyomán chronologiai rendben előadja, óvakodni fog, hogy a magyarázatban sem túlságos ájtatoskodó, sem pedig felettébb pongyola hangba és modorba ne essék, hanem igyekezzék, hogy előadását azon komoly és tiszteletet érdemlő s nevendékeiben is ilyent gerjesztő hangulat és magatartás lengje által, melynél a növendékek azonnal észre vegyék, hogy a tárgy fontossága- és magasztosságától bensőleg is át van hatva a tanár, mi a tanítványoknál is kétségkívül az egész óra alatt hasonló hangulatot, figyelmet és magatartást fog eredményezni. Bármennyire vitassák ugyanis, hogy az egyháztörténet más történelem előadásától miben sem különbözik, mi mindenkor azt vitatjuk, hogy e kettő közt lényegileg igen is nevezetes külömbség létezik , mert célja „Karrj^oxa benső erkölcsi embert épiteni, s az egyházias életet a növendékekben megalapitva melengetni. Ehezképest a hol és a mikor lehet, vigye mindenkor az előadó tanár az események történeti igazságát az erkölcsre vissza, s igyekezzék a történelemben nyilválnuló isteni gondviselés hitét nevendékeiben táplálva erősíteni, miben még az ellentétek is hasznos szolgálatot teendnelc. Ez erkölcsi jellem fejlesztésére különösen alkalmasak az egyháztörténet különböző korszakaiban kivált egyházi és világi férfiak beható életrajzai, kiknek nemes vagy nemtelen tetteik ahozképest a mily élénk színekkel ecsetelni s lelkesedett tűzzel előadni bírja a tanár, az ifjúságot, mivel a példa egyiránt vonza és eltaszitja a romlatlan kebelt, szép és nemes tettekre, általában kegyes erkölcsi életre buzditaudják. Ily kezelése által az egyháztörténetnek, nem csupán puszta ismeretben fognak a nevendékek gyarapodni, hanem a mi legfőbb, a benső erkölcsi ember, a szilárd jellem, és egyházias élet megalapítva fejlesztetni. A reformatio előadásánál ovakodjék a tanár a felekezetesség egyoldalú és türelmetlen szellemét nevendékei sziveibe csepegtetni, hanem inkább a keresztyénség egyetemes színvonalára magával emelni, honnan elfogultság nélkül ítélhessék meg az eseményeket, hogy ki, az életbe is ilyen megtisztult szellemet vihessenek magokkal. Szintúgy ovakodjék a protestantismus elvénél fogva, melynek célja a folytonos haladás, ugy tüntetni fel a symbolikus könyveket, mint a hitnek befejezett zsinórmértékeit, melyek a vizsgálódó szellemet s a protestáns szabad öntudatot hit és erkölcs dolgában, bármi módon megköthetnék, különben is csak annyiban lévén megtartandók, a mennyiben a szentirással megegyeznek „quatenus consentiunt cum scripturis sacris". Tankönyvül ajánltatik Palmer „Kirchengeschichte. IV-dik Osztály. Keresztyén hit és erkölcstan. I. Cél. A tulajdonképi vallás ez osztálybaní tanításának célja, hogy a nevendékek az Isten és ember között, mint mennyei atya és az ember mint gyermeke közötti fiúi viszony eleven érzetére juttatva, egyrészről az Isten országát célzó üdvintézmények ismeretére s nagy becsben tartására vezéreltessenek, másrészről az ember magas rendeltetésének benső és világos tudatára ébresztessenek, miáltal sziveikbe a hit és különösen az erkölcstan örök igazságai oly melegen és mélyen csepegtethessenek, miszerint ezekkel fölvértezve, a megtisztult s megacélozott akarat erejénél fogva , ne csak ellentállhassanak az élet bűnei soknemű csábításainak, hanem ezeken diadalmaskodva, az erény és igazság üdvteljes szolgálatában állhatatosan megmaradjanak.